Ezért regisztráltam a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

Ötéves várakozás után ma veszi kezdetét Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Miközben az utóbbi napokban a keresztény – katolikus – körökben is inkább a sárdobálással voltak egyesek elfoglalva, inkább érdemes lenne az esemény igazi ,,sztárvendégére” figyelni. Mert ha így teszünk, mindannyian jól járunk.

Elképesztő hosszú várakozás után ma délután kezdetét veszi az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus: nemcsak azért vártunk régóta, mert 83 éve volt utoljára Budapesten a világesemény, hanem a pandémia okozta csúszás is „rátett” még egy lapáttal. Egy évvel többet kellett várnunk – avagy többet készülhettünk rá mindannyian.

Gyermekkorom egyik meghatározó élménye, ahogy nagymamám mesélt az 1938-as kongresszusról, a kivilágított Lánchídról, arról, hogy mit jelentett az az esemény Budapestnek – és egész Magyarországnak. Olyan áhítattal beszélt erről 70 évvel később is, hogy még gyerekfejjel is meg lehetett érteni, valami rendkívüli dolog történt akkor a budapesti utcákon.

Más világot éltünk, más problémákkal, más társadalommal.

De legalább annyira, ha nem még jobban szüksége van most a magyar embernek a hitére a Krisztushoz való visszataláláshoz.

Páratlan lehetőség előtt állunk, az elkövetkező egy hétben csak rajtunk múlik, hogy mennyire figyelünk a hívó hangra, saját magunkra, engedjük-e, hogy megszólítson bennünket Isten és megváltoztassa az életünket.

Meggyőződésem, hogy az elmúlt időszakban teljesen vakvágányra terelődött a szó a NEK kapcsán. Azon vitatkozunk, hogy hitelesek-e a rendezvény arcai, hogy jók-e a színpadméretek, milyen lesz a beléptetés, ki kap pavilont és ki nem. Bocsánat– minden tiszteletem mellett –, de kit érdekel, hogy mit csinál Tóth Gabi, amikor Jézussal találkozhatok? Én is látom a rendezői hiányosságokat – mi például semmilyen akkreditációról nem kaptunk hírt, ezért médiumként nem is leszünk jelen, bármennyire is szerettünk volna. De teljesen mellékessé, jelentéktelenné válnak ezek a problémák, mert ezzel emberi szintre „süllyesztjük” az előttünk álló napokat, miközben Istennel kellene foglalkoznunk. Ha egymással leszünk elfoglalva, nem lesz időnk felnézni a keresztre – és akkor tényleg semmi értelme az egésznek.

Én azért regisztráltam a NEK-re, hogy találkozzak Jézussal. Azért, hogy részese lehessek egy felejthetetlen lelki élménynek, hogy tanúságot tegyek az utcákon, a tereken a hitemről, hogy megerősítsük egymást abban, hogy sokan vagyunk, hogy 2021-ben van létjogosultsága a kereszténységnek. Hogy találkozzak a barátaimmal, az ismerőseimmel, hogy bízzak abban, hogy az előadásokat hallgatva lelkileg gazdagabb leszek.

És azért, mert meg akarom adni az esélyt arra, hogy én is elmesélhessem az unokáimnak: volt egyszer Budapesten egy Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelyen részt vettem.

Martí Zoltán

hirdetés