Könnyen vagy nehezen bocsátasz meg? Mennyi ideig neheztelsz a másikra, ha megbántott? Isten tud segíteni nekünk, hogy szívünk megenyhüljön a másik felé, ha imádkozunk érte.
Jenny 92 éves volt, amikor elhunyt. 50 éven át, amikor ismertem Jennyt, újra és újra elmondta azt a történetet, amikor a nővére nem adta meg neki azt az összeget, amire szüksége volt, hogy vehessen egy pár cipőt. Annyira részletesen mesélte el a történetet, hogy úgy tűnt, mintha a bántás csak tegnap történt volna. Olyan sokszor mondta el a történetet, hogy minden apróságot memorizált. Egy üzenet tisztán és világosan átjött. Soha nem bocsátotta meg a nővérének azt, hogy visszatartotta tőle azt a pénzt. Mint egy mágnes, ez a történet újra és újra visszahúzta őt minden fájdalmába és az igazságtalanság érzésébe.
A keserűség kicsiben kezdődik. Egy sértés behatol a szívünkbe. Amikor újra lejátsszuk az elménkben, akkor mély árkokat vájunk, amelyeket nehéz lesz betemetni. Újra elmondjuk a fájdalmunkat bármilyen elérhető hallgatóságnak minden mocskos részlettel együtt. Igénybe vesszük a támogatást, mélyebbre nyomva magunkat a neheztelésünkbe. Meghalljuk a minket bántó személy nevét, és összerezzenünk.
Úgy értelmezzük a sértést, mint ami szándékos volt, és az elkövetőjét pedig úgy látjuk, mint aki telve van gonoszsággal. További okokat keresünk, képzeltet vagy valódit, hogy ne kedveljük a gonoszunkat. Minden új információmorzsával tovább növeljük a keserűségünket.
Becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, senki nem fogja megtudni, mert a harag és a neheztelés beszivárog mindenbe. A neheztelés olyan, mint egy strandlabda, amelyet megpróbálunk víz alá nyomni. Nem számít, milyen erősen próbálkozunk, nagy lendülettel kiugrik majd a vízből, lefröcskölve mindenkit.
A rómaiakhoz írt levél 12,18 azt mondja: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” Tehát hogyan lehetséges ez a számunkra? Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy a keserűség a szívünkbe kerüljön? Hogyan kezelhetjük az érzéseinket ahelyett, hogy hagynánk őket keserűségbe fordulni?
Isten megbocsátást vár el tőlünk
Isten tudta, hogy nem mindig lehetséges, hogy békében éljünk másokkal. Ezért mondja a rómaiakhoz írt levél 12,18: „Ha lehetséges…” Ugyanakkor Isten elvárja tőlünk a megbocsátást (Ef 4,32). És ez a lényeg.
A megbocsátás hiánya miatt döntünk úgy, hogy tartogatjuk a sérelmeinket, hagyjuk érni őket, amíg teljesen neheztelésbe nem fordulnak.
Bár tűnhet úgy, hogy képtelenek vagyunk megbocsátani, időnként szembe kell néznünk azzal, hogy valójában nem is akarunk.
A példázatban, amelyben az adósnak sokat engedtek el (Máté 18,25-35), azt látjuk, hogy akinek megbocsátottak, azonnal követeli a tartozást valakitől, aki a töredékével tartozik annak, mint amivel ő tartozott. Annak ellenére, hogy felé kegyelmet és irgalmat gyakoroltak, ő maga nem akarta ugyanezt megtenni kisebb mértékben a másik felé.
Megérteni, hogy azért bocsáthatunk meg, mert nekünk is megbocsátottak
Beláthatjuk, hogy az az ember, akinek az első válasza ez: „nem érted, mit tettek velem”, csapdába esett.
Talán nem értjük, de Jézus Krisztus igen. Tökéletes életet élt, mégis megütötték, gúnyolták, leköpték és egy fakeresztre függesztették fel, hogy kegyetlen halált haljon. Mégis, a János 3,16 azt mondja, hogy szerette annyira ezt a világot, hogy keresztülmenjen ezen. Néha tévesen azt gondoljuk, hogy csak értünk halt meg, de amikor meghalt, az egész világért meghalt – köztük azért is, aki megbántott téged. Meg lett mondva nekünk, hogy bocsássunk meg másoknak, ahogyan Krisztus is megbocsátott nekünk. Megérdemlik azok, akik megbántottak? Nem. Mi megérdemeljük a megbocsátást? Megint csak: nem. De mégis, Krisztus ott függött az elátkozott fán, mert annyira szeretett mindannyiunkat.
Amikor engesztelhetetlen lelkületünk van, a szemünk nem Krisztuson van; magunkra figyelünk.
Egyszer, amikor meg voltam bántva, azt mondtam Istennek: „valakinek fizetni kellene ezért.” És Ő, az ő kedves, szelíd, lágy hangján azt válaszolta: „én fizettem”.
Imádkozz azokért, akiknek nem tudsz megbocsátani
Isten már tudja, hogy mi zajlik benned. Ismeri a gondolataidat, és hogy mennyire megbántott a másik. Ott volt.
Bennünk nincsen meg a képesség, hogy megbocsássunk másoknak. De Isten képessé tud tenni bennünket, hogy megbocsássunk azoknak, akik megbántottak (Fil 4,13).
Egy üres lappal magad előtt kérd meg Istent, hogy juttassa eszedbe mindazokat, akiknek meg kell bocsátanod. Ha eléd hoz egy vagy kettő vagy tíz nevet, kezdj el imádkozni értük. Imádkozz minden nap addig, amíg nem érzed, hogy Isten elolvasztotta a szívedben a neheztelést, amit ott tartogattál.
Úgy találtam, hogy lehetetlen azoknak nem akarni megbocsátani, akikért imádkozom. Nem egyszerű elkezdeni; az egyik legnehezebb dolog, amit valaha csináltam. De amikor imádságom tárgyává teszem ezeket a személyeket, akkor kicsit szélesebbre nyitom a szívemnek az ajtaját, így Isten be tud jönni és megolvaszthatja a neheztelést a szívemben.
Forrás: Christianity Today
Ezt a cikket Szalai Anikó önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás