„Ez az önkéntesség nem racionális, de Krisztus logikája szerinti” – Tóth Márton

A szolgálat minden cserkész számára egy alapélmény, így nem véletlen, hogy Tóth Márton a cserkészeten kívül is fontosnak tartja az önkéntességet. A Kereszt-Tények adásában ő beszélt a szolgálatról és a cserkészet lelkiségéről is.

A budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templom plébánosa öt évvel ezelőtt kitalálta, hogy egyetemista önkénteseknek biztosít szálláslehetőséget, a fiatalok pedig cserébe a templom körüli szolgálatokban vesznek részt. Tóth Márton már egy éve szolgál a jezsuitáknál, de nem csupán ez a hely, ahol életében önkéntes munkát végez, hiszen a cserkészmozgalom meghatározó szerepet játszik életében már nagyon régóta.

„A ministrálás volt az az első közeg, ahol igazából megtapasztaltam azt, hogy azért van a közösség, hogy ellássunk egy szolgálatot. A közös feladat pedig önmagában ad egy olyan felelősséget is, ami eléggé összekovácsol minket” – nyilatkozta Marci.

Országos szinten több munkacsoportban is aktív, és fontos feladata volt a NEK kommunikációban is. A Kereszt-Tények adásában a stáb a cserkésztáborba is elkísérte őt, ahol egy kis bepillantást nyerhettünk a táborozók életébe, Marci pedig a cserkészet lelkiségébe engedett betekintést.

„A cserkészpedagógia lényege, hogy cselekedve, játszva tanulunk, hogy megtapasztaljuk mindazt, amit értéknek tartunk. Ezeket nemcsak kimondjuk, hanem élményeket is szerzünk ennek kapcsán. Ezért a szolgálat alapvetően minden cserkész számára egy alapélmény. (…) Mindenki önkéntesen van itt. Szoktunk ezen nevetni, hogy az őrsvezető, aki rászánja erre a táborra 10-12 napját, előtte heteken keresztül készül, vagy a segítőink nemhogy ingyen vannak itt, hanem még ők fizetnek ugyanúgy tábordíjat, hogy itt legyenek.

Valahogy ez az az önkéntesség, amely talán nem racionális, de inkább úgy mondanám, hogy Krisztus logikája szerint van.”

Marci elmondta, hogy az a cserkész, aki fogadalmat tett, az egy életre szóló köteléket köt.

„Ez azt jelenti, hogy a tíz cserkész-törvény meghatároz minket. Megvalósítjuk minden nap? Természetesen nem. Az ember folyamatosan hibázik, de mégis vannak olyan pontok, amelyek felé törekszünk. Éppen ezért érzi azt az ember, hogy ez nehéz, de jó út. Ugyanis egy olyan hagyományba kapcsolódunk be, amelyről azt látjuk, hogy nagyon sok gyereknek sikerült felnőnie benne. Ahogy szoktuk mondani: „emberebb embernek, magyarabb magyarnak lennie”.

Fontosnak tartotta kiemelni, hogy több területen is fejlődnek: lelkiekben, érzelmileg, közösségileg, fizikálisan és tudásban is.

„Isten a világ teremtője, bárhol, bármiben felfedezhető.

Talán jó arra törekedni, hogy legyen mindig legalább egy valami, amiben meg tudom látni.

Itt a cserkésztáborban sokszor olyan helyzetbe kerülünk, amikor inkább a nehézségekre koncentrálunk. Például leszakadt egy óriási vihar, mellettünk egy fa kidőlt és nem vagyunk kész az árkolással. Itt könnyű a nehézséget látni, miközben rengeteg jó dolog is történik velünk. Nem véletlen, hogy minden napot imádsággal kezdünk és zárunk. Ez egy picit reflexiós idő is, hogy összeszedjem, hogy mi az a rengeteg dolog, amelyben megtapasztalhattam igazából a Jóistennek a jelenlétét. A cserkésztáborban nagyon intenzíven meg lehet tapasztalni, hogy a tenyerén hordoz minket.”

A teljes videó itt nézhető vissza: 

hirdetés