Szemle, Videók

,,Én egy gyermeket sem arra kereszteltem meg, hogy siránkozzon, hanem hogy Isten prófétája legyen” – Böjte Csaba

Böjte Csaba élete nem volt mindig fenékig tejfel, a híres ferences szerzetes arcáról mégsem lehet letörölni a földöntúli örömöt. Csak egy pillanatra csuklott el a hangja a NEK podcastban elhangzott interjúban is, amikor felidézte azokat a csodákat, melyeket működése során élt át Istennek köszönhetően. Böjte Csaba ugyanakkor arra is buzdított mindenkit a beszélgetésben, hogy ne legyünk tétlenek, tegyük, amit Isten személyesen ránk bízott.

Vajon mi lett volna, ha Böjte Csaba nem mond igent Isten hívására és nem fogad be először csak egy gyermeket, aztán egyre többet? Mi lett volna, ha megijed a rendszer nehézségeitől, a pénztelenségtől, a bizonytalan jövőtől?

Böjte Csaba az 52. Nemzetközi Eucharistikus Kongresszus egyik hírnökeként beszélgetett Kuzmányi István állandó diakónussal, és ezek a kérdések mindannyiunkban felmerülhetnek, miközben hallgatjuk a vidámságtól sugárzó szerzetest. Mostanra olyan természetesnek tűnik, hogy hatezer gyermek élete változott meg Böjte Csabának köszönhetően. Azt is egyértelműnek vehetjük, hogy a Kárpát-medencében 80 olyan intézmény működik, melyekben gyermeknevelési szolgálatot látnak el Csaba testvér munkatársai. Azonban ne felejtsük el, hogy nem egyik napról a másikra nőtte ki magát ez a szolgálat, és sok buktatón „eltenyerelhettek volna” Csaba testvérék, ahogyan ezt a szerzetes megfogalmazta. Azonban Istennek csak annyi kellett, hogy igent mondjon erre a szolgálatra, Ő pedig nem hagyta el.

„Az elején úgy volt, hogy befogadok húsz gyereket. Aztán eltelt egy év és azt mondták, na jól van, kétszáz, de ez a plafon. De amikor jött a kátszázhatodik gyerek, akkor felhívtam a provinciást, hogy mit lehet csinálni? Biztos, hogy nekem is, a gyerekeknek is, a kollegáknak is, a román állami hatóságoknak is az egy nagy kihívás volt. De én azt gondolom, hogy Isten nagy csodája, hogy nem faltak fel. A bürokrácia útvesztőjében nem vesztünk el. Rengeteg botlasztó volt, amin el lehetett volna tenyerelni, de én úgy gondolom, hogy reális szükség volt rá”  – mondta Böjte Csaba.

Csaba testvér arról is vallott, hogy Istenről alkotott képe az évek során hatalmas változáson ment keresztül. 

„Kilencven előtt hittem az Istenben, mostanra már olyan sok csodát láttam,hogy jóval több ennél. Élőbb, kerekebb az én hitem, Istenképem, mint amikor elindultam.” 

Szóba került a teremtett világ védelmének a kérdése is, mire a ferences szerzetes egészen tüzesen, hatalmas Istenbe vetett bizalommal beszélt:

„Egy gyönyörű világot kaptunk a Jó Istentől és nagy kár lenne, ha ezt elrontanánk. A gyerekeknek is mondom, hogy én vagy a tanító néni nem ad olyan házi feladatot, amire ne lenne jó megoldás. Én nem tudok egy olyan Istenben hinni, aki egy olyan feladat elé állítsa akár az emberiséget, engemet, vagy egy népet, az erdélyi magyarságot, amire ne lenne jó megoldás.

Én nem hiszek egy olyan Istenben, aki zsákutcába vezeti az Ő gyermekeit, vagy vakvágányra tereli az emberiséget.

Úgy gondolom, hogy a 21. században nekünk nem gyászhuszároknak kell lennünk, siratóasszonyoknak, hanem Isten országának a prófétáinak, akik hirdetni merik, és tudják és akarják azt, hogy merre tovább, hogyan tovább. Én is azt látom, hogy rengeteg zsákutca van körülöttünk, de biztos van egy olyan csapás, ami járható, amin érdemes menni, ami a holnapba vezet, ami Isten országának az építéséhez visz közelebb.

Én egy gyermeket sem arra kereszteltem meg, hogy siránkozzon, hanem hogy Isten prófétája legyen.

Bátran hirdesse az evangéliumot. Van megoldás! Ha 2000 évvel ezelőtt Krisztus eljött közénk és hitt az emberiségben, nekiállt hogy megmentse ezt a világot, akkor ez lehetséges. Én nem hiszem, hogy egy utópiát kergetett volna Jézus 33 évig ezen a földön. Képesek vagyunk megtanulni a szeretet parancsát, képesek vagyunk megtanulni jól testvérekként békében élni és tényleg felépíteni az Isten országát!”

Csaba testvér cselekvésre hívott mindenkit, Isten országának az építésére. Példáját látva nem lehet kétségünk afelől, hogy mindent megtesz azért, hogy a saját szerepét elvégezze Isten tervében. Példája és szavai minket is erre indítanak.

„A mi atyánkban Jézus nem azt mondta, hogy imádkozzatok, hogy amikor ez a világ összedől, akkor ne fájjon nagyon. Én nem a világ végére készülök, hanem „jöjjön el a Te országod.” Ezért nemcsak imádkozok, hanem dolgozom is, és meg vagyok győződve, hogy ez nem egy sci-fi, ezt meg lehet valósítani.”

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

Borítókép: YouTube/ 52nd International Eucharistic Congress
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás