Manapság talán az olimpia kapcsán mindenkinek a minél jobb eredmények hajszolása jut eszébe. Az igazi olimpiai eszme, a fair play szelleme pedig talán kevesebb figyelmet kap. Pedig szerencsére még mindig akadnak olyan pillanatok, amelyek erre emlékeztetnek minket.
Az ötkarikás játékokon mindenki a legjobbját szeretné nyújtani. Legyen szó egy egyéni csúcsról, egy remek helyezésről, vagy egy szépen csillogó éremről. Mindenkinek képességei szerint más lehet az a mérce, ami után elégedetten távozna Tokióból. Azonban sok esetben láthatunk drámát, amikor egy sportoló az utóbbi évek befektetett munkájának eredményeként nem tudja azt hozni, amit magától elvárna. Legyen szó rossz formáról, egy sérülésről, vagy éppen egy szerencsétlen pillanatról. Utóbbira jó példa volt ma a női öttusaversenyen a lovaglás. Előtte ugyanis a toronymagasan vezető német Schleu rossz lovat kapott, amely nem akart már a pályára sem kimenni, a német lány már ekkor sírva fakadt, mert érezte, hogy így elveszhetnek olimpiai álmai, ami be is következett. Bár elkezdte a pályát, nem tudta befejezni. Szívszorító volt nézni, ahogy egy rossz ló miatt ugrott a versenye.
Hasonlóan járt a női 100 méteres gátfutás elődöntőjében Kozák Luca is. Ő sem tudta befejezni futamát, mert a rossz rajtot követően a hetedik gáton bukott és rögtön könnyeivel küzdött a pályán. Azonban ugyanígy alakult a futam a jamaicai Yanique Thompson számára is. Luca pedig csalódottságát leküzdve felkelt és odament riválisához, hogy felsegítse és letámogassa a pályáról.
Erre a sportszerűségre az olimpia hivatalos Twitter-csatornája is felfigyelt: „Ez. Ez az, amiről az olimpia szól.”
This. This is what the Olympics are about. 🇭🇺❤️🇯🇲 pic.twitter.com/f2iCNYNouf
— Olympics (@Olympics) August 1, 2021
A sport sok mindenre megtanít. Győzni, veszíteni és segíteni a másikon. Kozák esete pedig egy nagyon jó példa az utóbbira. Továbbá keresztényként előttünk is egy követendő példa lehet.
Vajon ha a hétköznapokban elbukunk, magunk alatt vagyunk, akkor mennyi erőnk van odamenni embertársunkhoz, aki még inkább rászorulna a támaszunkra?
Luca esete arra bátoríthat bennünket, hogy hasonló szituációkban nézzünk szét magunk körül mi is és segítsünk a másikon.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás