2021. 07. 30.

Példaértékű karrierek – akik nélkül szegényebb lenne ez az olimpia

Sokszor felvetődött az utóbbi másfél évben, hogy miért rendezik meg az olimpiát. Még az utolsó napokban is hallani lehetett olyan visszhangokat, hogy lehet, a kezdés előtt döntenek a törlés mellett. Természetesen első a sportolók egészsége, de úgy gondolom, hogy az utóbbi napok bebizonyították, hogy mivel lettünk volna szegényebbek, ha nincs idén ötkarikás játékok.

Bár még csak a tokiói olimpia felénél járunk majd holnap, mégis már számtalan olyan élményünk lehetett, ha egy kicsit is követtük az eseményeket, ahol példaértékű sportolókat láthattunk az ötkarikás játékokon. De vajon ez miért fontos? Azért, mert sajnos a tv-ben vagy éppen a közösségi médiában sok esetben nem a példaértékű személyek kerülnek előtérbe. Így aki csak innen tájékozódik, kevésbé találkozhat olyan emberekkel, akik életük munkája miatt számunkra is inspirálóan hathatnak, ha épp nehéz helyzetben vagyunk. Azért az utóbbi másfél évben szerencsére sok ilyen sztorit ismerhettünk meg a hétköznapi hősökről, de szerintem sosem elég a pozitív hírekből, hiszen általában ezekből van kevesebb.

De akkor térjünk is rá az olimpiára és a példaértékű karrierekre! Rögtön az első napon megcsodálhattuk Szilágyi Áron történelmi tettét, aki zsinórban három egyéni aranyérmet nyert a férfi kardozók között egyéniben.

Már maga az eredmény is példaértékű, de ami az érmek mögött van, az még inkább.

Épp az olimpia előtt jelent meg egy film Áronról, amely bemutatta a Rio óta eltelt öt évét. Egy stáb kísérte őt folyamatosan, így bepillantást nyerhettünk a kulisszák mögé, hogy zajlik a felkészülése egy (akkor még) kétszeres olimpiai bajnoknak, milyen kihívások érik őt a hétköznapokban. Aki ismeri valamennyire Áront és készített már vele interjút, tudhatja, hogy nem az a szereplős fajta, mégis fontosnak tartotta ennek a filmnek a létrejöttét azért, hogy ezzel is segítse a sportág népszerűsítését, és hátha ennek köszönhetően dönti el egy fiatal, hogy vívó legyen belőle.

Áront nem csupán az eredményei, hanem a jelleme, a mérhetetlen alázata emeli őt a nagybetűs példaképek közé. Aki pedig követte a csapatversenyt is, ahol végül bronzérmesként zártak a mieink láthatta, hogy bár a vége izgalmas lett, mégis mennyit jelentett Áronnak, hogy a csapatért, társaiért is küzdjön egy olimpiai bronzérem miatt.

Fotó: MTI / Illyés Tibor

Kicsit ugorva az időben elérkezünk a mai naphoz. Bár a két esemény között is számtalan példaértékű magyar eredmény született. Ezekkel majd külön cikkben tervezek foglalkozni. Most egy gálaelőadás utolsó fináléjáról írnék. Hiszen lezárult egy legendás pályafutás. Az előadás főszereplője Cseh László volt, aki közel húsz év alatt négy olimpiai ezüst- és kettő bronzérmet, két világbajnoki- és tizennégy Európa-bajnoki aranyérmet nyert, számos egyéb sikerei mellett. Nála is elmondható, hogy nem csupán az eredmények emelik őt példaképpé, hanem az is, ami ezek mögött van. Az a kitartás, akaraterő, amely egész pályafutását végig kísérte. Kezdve azzal, hogy az athéni olimpia egyik (arany)éremesélyeseként pár héttel az ötkarikás játékok előtt megsérült, de mégis dobogóra állhatott és bronzérmet szerzett 400 méter vegyesen. Aztán sorra jöttek az eredmények. Néha már sokan leírták őt, hogy vissza kellene vonulnia, de újra és újra olyan teljesítményt tett le az asztalra, vagy inkább a vízre, amellyel megcáfolta a kétkedőket.

Tokió előtt még májusban is kérdéses volt, hogy elindul-e az olimpián. Ugyanis csak azért nem akart ötödik alkalommal is ott lenni a világ legfontosabb versenyén, hogy ezt elmondhassa magáról. Aztán mégis úgy döntött, hogy a szíve mélyén szeretné megpróbálni és Japánban lezárni csodálatos pályafutását. Aztán a futamok után hallhattuk a nyilatkozatait, amelyekben elmondta, hogy még egy nappal sikerült meghosszabbítania pályafutását. Ez a pályafutás ma magyar idő szerint hajnalban lezárult. Laci még utoljára odatette magát és úszott egy olimpiai hetedik helyet, méghozzá egy olyan mezőnyben, ahol mindenki még kisgyerek volt, amikor Cseh már olimpiai érmesnek mondhatta magát. Ez pedig hatalmas eredmény 35 évesen!

„Ennyi volt az én időm, ennyi volt az én versenyzésem!”

– így nyilatkozott utolsó futama után Cseh. Köszönjük, hogy ennek az időnek a részesei lehettünk, és azt a rengeteg szép pillanatot, amelyet nekünk adott. Reméljük, sokaknak jelent példát ez a pályafutás a későbbiekben is!

Hortobágyi Tibor

 

Borítókép - Fotó: MTI / Kovács Tamás
Ép testben ép lélek

Még nem érkezett hozzászólás