Habár csak néhány hónapja kötöttük össze az életünket, Lillával máris számtalan izgalmas kalandon vagyunk túl. Összeírtunk 5+1 dolgot, amelyet közösen megtapasztaltunk, avagy íme egy házasság első tanulságai!
1. Megtapasztaltuk, hogy mit jelent a minőségi idő
Az esküvőnk előtt mindketten úgy gondoltuk, hogy az összeköltözésnek köszönhetően sokkal több minőségi időt tudunk majd együtt tölteni – amire mi magunk is a házasság egyik legfontosabb pilléreként tekintünk. Azonban magunk is meglepődve tapasztaltuk meg, hogy a kettesben eltöltött közös idő mennyire nem jelent egyet a minőségi időtöltéssel. Az együttjárás és a jegyesség időszakában a közös programjaink a valódi, egymásra szánt időről szóltak, azonban a házasságunkban ez teljesen megváltozott, mivel természetes lett a másik jelenléte. Éppen ezért van – ha önkritikusak vagyunk lenne – szükség a tudatos randikra, a megszokott hétköznapi ritmustól eltérő programokra. Nem véletlen, hogy tapasztalt családterapeuták heti egy randevút és havonta egy, kettesben eltöltött hétvégét ajánlanak a házasoknak.
Egymás mellett lenni vagy egymással lenni – ennek a kettőnek a különbségére megtanít a házasság.
2. Megtapasztaltuk az énidő fontosságát
El kellett telnie néhány hétnek – talán hónapoknak is – amíg ráeszméltünk arra, hogy mennyire hiányzik mindkettőnknek a személyes énidő. Én a munkám miatt gyakran hétköznap este és hétvégén is dolgozom, ezért naivan azt hittem, hogy Lilla számára ez egy olyan idősávot jelent, amikor odafigyelhet magára és kikapcsolódhat. Azonban mint kiderült, az ingeim kivasalása, a vacsora főzése és a háztartás vezetése közel sem egyezik meg az énidő fogalmával… Rá kellett jönnünk, hogy az énidő tudatos kialakítása nemhogy önzőség, hanem egyenesen a jó házasság egyik fontos eleme lehet: azzal, hogy ügyelünk a saját lelki egyensúlyunkra egymást is jobban tudjuk szeretni. Hasonlóan a minőségi időhöz, itt is döntésre van szükségünk: tudatosan el kell határoznunk, hogy időt szakítunk magunkra.
3. Megtapasztaltuk az apró gesztusok értékét
Nem mindig könnyű úgy kifejezni a házastársunk iránt érzett szeretetünket, hogy az “betaláljon”. Az én szeretetnyelvem például a dicséret, míg Lillának a minőségi idő nagyon fontos. Az egyik legizgalmasabbb – és legszebb – folyamat az az összecsiszolódás, ahogyan egyre jobban megértjük, hogy a másik mire vágyik! Nekem például rá kellett eszmélnem arra, hogy többet számít Lillának, ha hajnalban felkelek vele és kikísérem a villamosmegállóba, mintha egy adott napon tizedszerre is elmondanám, hogy milyen szép. Apró gesztus ez a részemről – bár a reggeli kómás fejemet elnézve nem ez látszik – de mégis kifejezi a szeretetem. Ugyanez igaz fordítva is: fantasztikus, hogy milyen sok – nem is apró – gondoskodást és törődést kapok, a szendvicsektől kezdve sok más meglepetésig. Ezek a kedvességek egy rossz napot is szebbé varázsolnak!
4. Megtapasztaltuk az igényesség jelentőségét
A házasságot régebb óta gyakorló olvasóinknak aligha jelent újdonságot, hogy az ember hajlamos elkényelmesedni gyűrűvel az ujján. A biztos célbaérkezés megnyugtató tudata – avagy a házastárs kiváló főztje – nem feltétlenül tesz jót az igényesség fenntartásának. Nem csak a pocakok növekedésére gondolok – habár személy szerint nekem sikerült fél év alatt feleségem főztjének reklámhasát összerakni – sokkal inkább az igényesség igénylésének fokozatos csökkenésére. Ezért is volt érdekes felismerés, hogy házastársunk meghódítása nem az oltárnál fejeződik be – pont ellenkezőleg: ott kezdődik. Ne rakjuk a csinosabb ruhákat a szekrény legaljára – bátran vegyük azokat fel egy vasárnapi ebédnél! Ez az igényesség az egész életvitelre igaz, a lakórkönyezetünk gondozásától kezdve egészen a székeken hagyott ruhákig.
Nem véletlenül hozzuk fel ezeket a példákat, saját magunk is tanuljuk még ezt a műfajt!
5. Megtapasztaltuk, hogy a közös ima sokszor kihívás
Mindkettőnk számára fontos a hit, ezért magától értetődőnek gondoltuk, hogy majd csettintésre menni fognak a közösen elmondott esti imák. De ez nem így történt. Igazi kihívást jelent egy fáradt nap végén erőt venni magunkon és összeszedetten, Istenre és egymásra hangolva, közösen fohászkodni. Valljuk meg őszintén, ez néha egyedül sem könnyű. Habár gyakran megtapasztaljuk a közös ima összetartó erejét, újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat és egymást arra, hogy az együtt elmondott fohász egymáshoz és Istenhez is közelebb visz.
+1 Megtapasztaltuk, hogy – “na és mikor jön a pici??”
Fontos írni erről a kérdésről. Az elmúlt hónapokban messze a leggyakoribb kérdés, amit nekünk szegeztek, hogy mikor jön a baba. Ilyenkor mindig udvariasan mondjuk meg az igazat, – akkor, amikor a jó Isten megáld bennünket vele. Mégis tisztázni kell, hogy tolakodás lerohanni ezzel egy fiatal házaspárt, hiszen nem tudhatja a kérdező, hogy fájó témára tapint-e rá. Ismerőseinknél is tapasztaljuk, hogy iszonyatosan mély sebeket és fájdalmakat hordoznak házaspárok, akiknek minden ilyen kérdés egy újabb tőrdöfés lehet.
Egészen biztosan számtalan pontot fel tudtunk volna még sorolni, amelyeket az elmúlt hónapokban megtapasztaltunk. Hálásak vagyunk azért a kalandért, amelynek még csak a legelején járunk, de már most rengeteg kegyelemben és szeretettel teli pillanatban részesültünk. Ez az utazás még sok izgalmat, nehézséget és kihívást tartogat, de alig várjuk, hogy együtt éljük át őket! Biztosan nyolcvan közös év után nagyobb dolog leírni, de mi nyolc hónap után is igent mondanánk – és arra törekszünk, hogy ez mindig így legyen.
Martí-Pintér Lilla és Martí Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás