Szemle

,,Dementor leszel vagy árasztó forrás?” – a zirci apát gyönyörű beszéde az érettségizőkhöz

Ma kezdődtek az érettségi vizsgák, így rengeteg olvasónk izgatottan – és talán kicsit félve – vonult be iskolájába, hogy számot adjon tudásáról. Bérczi László Bernát zirci apát még február elején mondott a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium végzős diákjainak egy egészen fantasztikus “útindító” beszédet. Ennek szerkesztett változatát olvashatjátok most.

,,Nemsokára ,,kibocsátunk” titeket az életbe de nem tudunk nektek ünnepélyes ígéretet tenni, hogy mindig minden kényelmes és rendben lesz. Hogy nem lesz szenvedés, küzdelem, és hogy soha nem fog titeket megkísérteni a reménytelen sötét. Az elmúlt években sok mindenre megtanítottak benneteket a tanárok: remélhetőleg tudtok paraméteres sokadfokú egyenleteket megoldani és a történelem sűrűjében is látjátok az összefüggéseket, így könnyen el tudtok igazodni. Innen már a sav-bázis reakciós egyenletek leírása tulajdonképpen szórakozásként űzhető!

De mégis az a kérdés, hogy megtanítottunk-e benneteket élni? Vajon tényleg érettek lettetek-e az életre? Elhagyhatjátok-e a ,,rácsos járókát” és kiléphettek-e az élet tengerére? Biztonsággal, az elsüllyedés veszélye nélkül. Mert bár szükséges a sok tanulás, hogy képességeinket kiművelje, de az elmúlt évek során egyre inkább úgy látom, hogy alig van dolog, ami igazán fontos az életben, és ezek közé tartozik biztosan az a kérdés: tudtok-e élni? Azaz az én hozzáadott energiámból, emberségemből valami érték, valami új fejlődik ki általam és bennem.

Nem tanulmányi átlag, nem valami egyetemi oklevél, nem munkahelyi beosztás, nem a fizetésben a nullák. Hanem valami rajtad túlmutató érték, valami magként kisarjadó és másokat is tápláló, valami szépet, rendet, jót kiárasztó forrássá leszel-e? Vagy valami víznyelő leszel, ami dolgokat és másokat önmagába temet.

Ha nem sikerült négy-hat év alatt megtanítani, hogy hogyan lehet forrássá, életfakasztóvá válni a mi emberségünkben, akkor valaki valamit elrontott. Ugyanis az élet hullámvasutat fog játszani veled: nem azért, hogy beleszédülj, vagy nem azért, hogy a reggelidet viszontláthasd, vagy hogy kiessél a kocsiból, hanem azért, hogy ez a hullámvasút a te gazdagodásodra szolgáljon.

Kihozd belőle a legtöbbet, és ha elég tehetséges vagy, még ezt esetleg élvezd is közben.

Mert kevés dolognak van igazán nagy jelentősége az életben. Az a pár fontos viszont az alap, a cél, és az eszköz. Nem számít, hogy hányas lesz a dolgozatod vagy hányas az érettségid. Vagy hogy felvesznek-e az egyetemre. Kevés dolog számít, de az egyik ilyen az, hogy te kivé leszel, miközben dolgozol a saját életeden. Csak az számít, hogy életárasztó forrás, vagy töbör – vagy ne adj’ Isten dementor  – leszel… Megtanultál adni, vagy inkább kapni, elvenni szeretsz? Látjuk az evangéliumban, hogy tódulnak az emberek Jézushoz, hogy meggyógyuljanak. És látjuk, hogy Isten foglalkozik a bajainkkal, akár a ,,csip-csup” ügyeinkkel, kérdéseinkkel és kéréseinkkel. Például azzal, hogy mennyi összpontszámod lesz az egyetemi felvételen – de ezen felül is van élet.

Még fontosabb, hogy Isten nem pontszámot, lottóötöst, hanem önmagát akarja adni! Érted ezt a mondatot? Hogy mi az a csoda, ami ebben rejlik? S miközben önmagát adja, Isten igazi életet ad! Mert Ő az, aki igazán él, aki árad, akiből forrásozik minden. Ő, aki soha senkitől el nem vonz, vagy elvenne vesz el: Isten csak adni akar. Sikerült erre az elmúlt négy vagy hat év alatt ráeszmélni? Hogy van Isten, és végtelenül szeret és csak adni akar. Ehhez képest minden másodrendű. Át tudtuk-e ezt vajon adni nektek? 

Isten be akar lépni a szívedbe, a lelkedbe, ott akar lenni mindig veled. Azt ajánlja fel, hogy örök életed legyen, ami másoknak is ad, életet áraszt, azáltal, hogy te vele élsz, vele döntesz. Azáltal, hogy neki mondod el este, hogy mi játszódott le benned és tőle kérsz elsőként bocsánatot, vagy a szenvedésben és a reménytelennek látszó helyzetben erőt és kegyelmet. Mert Istennél, annak, aki tényleg hisz, aki nem csak akkor kiált fel a magasba, amikor baj van, annak valóban semmi sem lehetetlen. Olyan egyszerűek ezek a szavak. Istenben semmi sem lehetetlen. Amit már az isteni szeretet irányít, amiben nem önzés, hanem az Isten van benne – ott csodát tehet az Isten.

Mert az Isten tényleg mindent megad annak, aki összeköti vele az életét és mindent megad, amire a benne való boldog, erős és örök életre szükség van. Legyen jó életetek, éljetek boldogan, legyen isteni életetek, ami mások számára is életforrássá lesz. Emlékezzetek arra, hogy ez az iskola nemcsak tudást, hanem annál sokkal többet, életet, boldog életet, örök életet akart adni.

Bérczi László Bernát zirci apát beszéde:

 

Kökény Anita

Borítókép - Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás