2021. 04. 16.

„Törőcsik Marinak nagyon mély hite volt” – interjú Bokros Levente atyával, a színésznő jóbarátjával

Mélyről jövő, őszinte, egyszerű – így jellemezte az elhunyt színészlegenda, Törőcsik Mari hitét Bokros Levente atya, aki nagyon jó barátja volt. Interjúnkban a pap mesélt a legendás színművésznő jelleméről, megtöretéseiről és derűlátásáról, az Istennel való kapcsolatáról és arról is, hogyan készül a temetésre, amelyre korábban maga a színésznő kérte fel.

Törőcsik Mari a barátjának hívta, idézem: „Van egy nagyon jó barátom, egy fiatalember, Bokros Leventének hívják. Ő valaha a ferences  rendbe tartozott, de megérezte, hogy neki túl sok ott a zártság, és kiment világi papnak. Mondtam neki: azt szeretném, ha majd maga szentelné be a hamvaimat Pélyen.” Milyen volt a kapcsolatuk, egyáltalán hogyan találkoztak Törőcsik Marival?

Vácon voltam ifjúsági lelkész, kérték, hogy szedjem össze a fiatalokat és adjuk át nekik valahogy a kultúrát. Szerettem volna, hogy megteljen a kulturális központ, minőségi programok miatt. Így született meg a Kortársaink című sorozat ötlete, ahova számos közéleti szereplőt, művészt felkértünk, ide hívtam meg Törőcsik Marit is. Elmentünk a budai lakásába, onnan jött el autóval Vácra. Annyira megkedveltük egymást, hogy Mari utána sportot csinált abból, hogy vasárnap délutánonként beült az autójába, kijött hozzám Vácra, beültünk egy kávéra, nagyokat sétáltunk, beszélgettünk. Így szólított meg mindig: „Idefigyeljen, maga pap!” És kérte, hogyha meghal, én temessem el.

Mit tapasztalt a beszélgetéseik során, milyen volt Törőcsik Mari Istennel való kapcsolata?

Neki volt egy nagyon mélyről jövő, ősi, emberi hite. Nem tudott mit kezdeni az egyházzal, mint intézménnyel, de sokat beszélgettünk a hitről és mindig rákérdezett azokra pontokra, amelyekre kíváncsi volt. Úgy érzem, hogy Mari akkor kezdett Istennel komolyabb kapcsolatot, amikor a férje, Maár Gyula elhunyt. Mindig is úgy beszélt Gyuláról, mint aki van, tovább él. Amikor később átmentem hozzá, úgy fogadott legtöbbször: „Isten hozott Maáréknál.”

Hogyan beszélt a hitéről?

Nagyon őszintén és nagyon egyszerűen. Nem volt benne harag Isten felé a férje halála után sem. Egy dolgot nem értett: a cölibátust, így felhozta a témát újra és újra. Nem cinikusan mondta ezt sem, inkább szomorúan, azt hitte, a papok így nem élhetnek teljes életet. Marinak az egész életére az volt jellemző, hogy nem beszélt sokat a hitéről, hanem úgy élt, hogy megkérdezd róla. Nagyszerű volt benne, hogy nem játszotta meg magát, mindig önmagát adta. Nem kellett célzásokra, mögöttes szándékokra gondolni, mindig kimondta azt, amit gondolt, mindenféle póz nélkül.

Mi az, amit Törőcsik Mari Önben látott, miért volt fontos neki a társasága?

Ezt nehéz megmondani, de nekem olyan dolgokat mesélt el az életről, mint amiket egy gyónáskor szoktak. Minden érdek nélküli volt a kapcsolatunk, ami meglehetősen ritka. És egyikünk sem alakoskodott.

Bokros Levente – Facebook

Az élete utolsó részében Ön szerint hogyan alakulhatott az Istennel való kapcsolata, milyen lelkiállapotban távozhatott?

Emlékszem, amikor életében először elmondta nekem telefonban, hogy „Levente, már nem mehetek fel a színpadra”. Ekkor megtört volt, nem is tudtam mit mondani rá. Úgy láttam, hogy az élete vége felé sok ajtó bezárult: előbb a férje halt meg, majd jött a betegsége, mindennek ellenére ő egyre nagyobb békére jutott. Amikor már nem élt a férje és színpadon sem tudott állni, azt láttam rajta, készülni kezdett hazafelé.

Törőcsik Mari kérése volt, hogy Ön temesse el. Milyen érzéssel tölti ez el? Hogyan lehet egy színészlegenda temetésére készülni?

Fontos, hogy nem csupán búcsúzunk, hanem megköszönjük Őt a Teremtő Istennek. Megadjuk a testnek a végtisztességet. Úgy állok oda, mint bármely földi halandó ravatalához. Nekem nem dolgom, hogy méltassam Törőcsik Marit – ezt majd a színésztársai, kritikusai megteszik –, sokkal inkább a feltámadásába, az életbe vetett hitéről kell beszélnem és Istennek az őt átölelő szeretetéről. Mari is egy volt közülünk, de Isten kegyelmét elfogadni kész, életet szerető ember volt, aki képes volt örülni az illatoknak, a színeknek, mindennek, ami játék, mindennek, ami éltet. 

 

Szilágyi Anna – Martí Zoltán 

Borítókép - Fotó: Fidelio
Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás