Nem az üzeneten kell változtatni, hanem a csomagoláson

Miért kell show-t, produkciót csinálni bármely liturgikus, egyházi mozzanatból? Milyen zene méltó a keresztény liturgia mellé? Az evangéliumot „el kell adnunk” hívőként, vagy inkább meg kell szűrnünk, kinek tárjuk fel a gyümölcseit? Ilyen és ezekhez hasonló izgalmas kérdésekről beszélgettek a CommonPost vendégei, Martí Zoltán, a 777 főszerkesztője, Prekopa Donát, a Felház mozgalom alapítója és Kiss Bertalan, a Juventutem közösség alapítója.

Régi, és sokszor újra előkerülő téma az egyházzene kérdése. Orgona kontra gitár, az indulatok elképesztő magasságokba tudnak csapni ilyenkor. Martí Zoltán a minőség fontosságát emelte ki, véleménye szerint Isten személye megérdemli az igényes zenét, legyen az orgona vagy gitár. Ugyanakkor kiemelte: 

„Aki zenei stílus miatt akar szentmisére menni, az rossz úton jár. Hiszen a szentmisének nem az az értelme, hogy gitáros vagy orgonás, hanem arról van szó, hogy Jézus Krisztus jelen van közöttünk.”

Abban a beszélgetés összes résztvevője egyetértett, hogy Istenhez méltó az igényes és szép zene, valamint szertartás. Kiss Bertalan úgy fogalmazott, hogy már a kezdetektől fogva az Isten tiszteletének a „pazarlás” egy fontos eleme, tehát a legszebbet, a legjobbat, a legdrágább javainkat „pazaroljuk” Istenre. Kiss Bertalan azt is kiemelte, hogy fontos észben tartanunk:

hirdetés

A szakrális cselekmény rovására mehet az, ha a divatot követjük.

Ebből a szempontból igazán izgalmas volt Prekopa Donát jelenléte, hiszen a Felház alapítójaként sok kritikát kaptak arról, hogy a divatot követik és az érzelmekre alapoznak. Azonban ő elmondta, hogy sosem volt céljuk, hogy divatosak legyenek, ehelyett azt szerették volna, ha Istennek tetsző a szolgálatuk. A Felház esetében azonban kiemelték, hogy nehezen lehet összehasonlítani egy misével és az ottani gitáros zenékkel, hiszen más alkalmakról van szó, egy dicsőítő estről és egy istentiszteleti alkalomról. 

Prekopa Donát azt is kiemelte, hogy

a népszerűség és az emberek kiszolgálása érdekében nem lehet a bibliai értékeket puhítani, lekerekíteni.

Ebben a klasszikus vitában fő kérdés szokott lenni az is, mennyire szükséges leválasztanunk magunkról az élményeinket és az érzéseinket? Egy gitáros alkalmon az extázison lesz a hangsúly, a fényeken és a dekoráción? Vagy Isten üzenetén? 

Kiss Bertalan szerint létezik erre vonatkozó katolikus iránymutatás, hiszen a második vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója azt tanítja, hogy különbséget kell tenni a liturgiában alkalmas és alkalmatlan zene között. 

Prekopa Donát szerint nem az az alapvető probléma, ha az ember találkozik Istennel és abban az érzelmei is jelen vannak – hiszen ezeket nem tudjuk kiszakítani magunkból. Ahhoz azonban már kell egy szellemi érettség, hogy felismerjük, ha pusztán az érzelmeink visznek el minket. Prekopa szerint sajnos gyülekezeti szinten felismerhető az a jelenség, melyben csak az egyik van jelen. Protestáns közösségekben saját tapasztalatai szerint felismerhető, ha egy gyülekezet túlzottan a külső megjelenésre, az érzelmekre támaszkodik: büszkék a menő grafikai megjelenésükre; a lehető legdivatosabban öltözködnek és a legfrissebb számokat játsszák a közösségi alkalmaikon, és a tanítások is sokszor inkább motivációs beszédekre hasonlítanak. Prekopa szerint nem lehet ezekre helyezni a hangsúlyt, mert kikopik belőlük az, ami az Istennel való találkozás kikövezett útja.

„Az a gyülekezet, ahol az Istennek a jelenléte nincs ott, egy ponton ki fog ürülni, mert a világ lényegesen jobban ki fogja tudni szolgálni azokat az érzelmi igényeket, amiket ilyenkor a gyülekezet próbál.”

A beszélgetés ezen pontján kisebb vita alakult ki arról, kell-e a liturgiát a frissen megtért keresztények igényeihez, ismereteihez formálni. Kiss Bertalan és Martí Zoltán azt az álláspontot képviselték, hogy a mise nem az evangelizáció terepe, hanem a már beavatottakhoz szól – akárcsak az első keresztények idejében. A frissen megtért embereknek először más táplálékra van szükségük, fel kell készülniük, hogy megértsék, mi is történik ezeken a szertartásokon. 

Ebben a kérdésben Prekopa Donát is egyetértett, aki szerint fontos, hogy olyan táplálékot kapjon a frissen megtért hívő, ami őt táplálja, azonban hite növekedésével ennek is szükségszerűen változnia kell, ahogyan egy gyermeknek is más életszakaszokban másra van szüksége. 

„Ha hitetlenekről beszélünk, akkor az egy szuper eszköz, hogy számukra érthető zene van, ők azt ismerik, ugyanez vonatkozik a szóhasználatra is sokszor, az egy rámpa tud lenni nekik. 

Nem ördögtől való, ha az egyház használ olyan elemeket, amik valóban emészthetőek, addig, amíg az valóban Istenre mutat.

Amíg az emberekre mutat és az emberekért könyörög és őket akarja megvásárolni ezzel, vagy bevásárolni, akkor azt hiszem, megint oda jutottunk, hogy a szív szándékában elhibáztuk a dolgot.”

A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:

hirdetés