Hol van Isten egy zátonyra futott házasságban?

Téves gondolat, hogy a házassági válságok és válások nem érintik a keresztényeket. Erről a nehéz témáról írt a CrossWalk oldalára egy olyan édesanya, akit férje elhagyott. Őszintén írja le az érzéseit és elhagyását – és azt is hogy milyen módon tudott hitébe  kapaszkodni a legnehezebb időszakban.

2012-ben a férjem nyolc év házasság után azon töprengett, hogy elhagy. A belső elégedetlensége, az édesanyja tragikus elvesztése okozta feldolgozatlan trauma és hanyatló lelki élete egyre inkább behálózta, míg válaszúthoz nem ért. Beleegyezett, hogy ellátogat egy olyan csendes lelkigyakorlatra, amelyet keresztény férfiaknak szerveznek. A következőt mondta nekem: „ha Isten azalatt, amíg ott leszek, nem változtat meg, nekem kell majd valamin változtatni, miután hazatértem.”

Tudtam mire gondol, így aztán elkezdtem böjtölni és imádkozni. Rengeteg gondoskodó ember jött a szüleim házához, hogy közbenjáró imádságot mondjanak értünk, eeyszerűen biztos voltam abban, hogy Isten meg fogja őt vigasztalni a veszteségében és megújítja hozzám való elköteleződését és szeretetét. Mindenki bizonyos volt abban, hogy ez megvalósul. Elvégre Isten a válást nem támogatja! Biztosan beavatkozik majd és megváltoztatja a férjem szívét, hiszen ez csak a „boldog örökkön örökkét” megelőző sötét, drámai pillanat. Azt gondoltam, hogy ez csak egy, a helyreállást megelőző kellemetlen éjszaka, amikor minden romba dől, hogy azután újjáépülhessen és mindez Isten dicsőségét fogja szolgálni.

Öt nappal később felvettem a férjemet a repülőtéren és még ugyanazon este elhagyott. 

Hol van Isten egy zátonyra futott házasságban? Közel van hozzánk.

Tapasztalatból mondhatom, hogy az Úr események középpontjában van, sebhelyes kezében hordozva viharvert szívedet. „Közel van az Úr a megtört szívűekhez és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsoltárok 34:18).

Amikor a férjem elkezdte a ruháit elcsomagolni, én pedig a térdeimre estem a konyhapadlón és képtelen voltam arra, hogy Jézus nevén kívül bármit is kiejtsek a számon, Ő ott volt, értem. Amikor a tízedik házassági évfordulómat egyedülálló anyaként töltöttem el, Isten ott volt velem és kifejezte irántam érzett szeretetét. Amikor kiterítettem a férjem ruháit az ágyra és közben imádkoztam, Ő ott volt mellettem. Amikor a sírástól képtelen voltam munkába menni, Isten ott volt megértő főnököm szelíd hangjában, a munkatársaim ölelésében és a barátaim bátorító üzeneteiben.

Hol van Isten egy zátonyra futott házasságban? Megerősít minket.

„Meggyógyítja a megtört szíveket és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3).

Miközben az egyedüllét fájdalmával küszködtem, azt akartam, Isten munkálkodjon a férjem szívében. Azt akartam, állítsa helyre a kapcsolatunkat és adjon nekem „normális”, erős támaszt. Ehelyett azonban az én szívemben munkálkodott és megmutatta a Krisztusra-utaltságomat. Fiatalkorom óta keresztény voltam, de még soha nem vágytam annyira Istenre, mint abban az órában. Összeomlottam, mégis hitem olyan mértékű megerősödését tapasztaltam, mint korábban soha.

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10).

Hol van Isten egy zátonyra futott házasságban? Reménységet ad a számodra.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által”(Róma 15:13).

Miközben a válás folyamatán mentem keresztül, azt a prófétikus kijelentést vártam a családomtól és a barátaimtól, hogy minden jóra fordul.  Szükségem volt valakire, aki biztosít afelől, hogy a házasságom helyreáll (legyünk óvatosak, hiszen az interneten nagyon sok, álbiztonságot hirdető szélhámosság terjeng). Miután elváltunk és tudtam, hogy a vágyam nem valósulhat meg, vígaszra és reménységre vágytam. Isten valóban adott reményt, de nem úgy, ahogy én számítottam rá. Ha valahol meglátnám, vagy a Bibliában olvasnám azt a szót, „remény”, automatikusan úgy értelmezném, hogy „megkapom, amit szeretnék”. Ez viszont nem ugyanaz, amit Isten értett ezalatt. A reménységemnek végső soron Krisztusban kellett gyökereznie. Ő a történtektől függetlenül elegendő volt a számomra. El kellett érnem arra a pontra, ahol ezt teljes mértékben elhittem és ezáltal a reménységem megerősödött.

Nem tudtam, hogyan végződik a történetem és lehet most te is ebben a helyzetben vagy. Ijesztően hangozhat a számodra mindez, de bennem még mindig itt élnek a történtek. Amit viszont biztosan tudok, hogy az utunkon minden pillanatban elegendő kegyelmet kapunk. Van kegyelem minden vitára, minden becsapott ajtóra, minden elhagyatástól való félelemre. Minden alkalomra, amikor belépsz az ügyvédi irodába, minden kiállított számlára, bírósági tárgyalásra, gyámsági perre, minden könnyhullatásra van kegyelem. Ez a kegyelem pedig elegendő, mert Ő elegendő.

Hol van Isten egy zátonyra futott házasságban? Megvigasztal.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” (Zsoltárok 46:1-3).

Nagyon sok ok van a félelemre, amikor egy tönkrement házasságban találod magad. Anyagi bizonytalanság, megoldatlan családi problémák és érzelmi félelem. Emlékszem, egy héttel azután, hogy elhagyott, lefektettem a négy éves lányomat aludni, majd ágyban fekve elkezdtem dúdolni egy idézetet a Szentírásból: „Akinek szilárd a jelleme, megőrzöd teljes békében, mert benned bízik”. Mikor felébredtem és a valóság belém hasított, elkezdtem újra dúdolni. Ez volt az egyetlen vigaszom és csak így tudtam az álmatlanságot elkerülni.

Isten valóban a vigasztalás Istene. „Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet” (Zsoltárok 94:19). Fordulj Hozzá!

A házasságod talán nem járja a végét, s elképzelhető, hogy a válás, az elválasztottság nem fizikai valóság számodra. Mégis, az intimitást és a szerelmet nélkülözöd a társadtól. Lehetséges, hogy mindnyájunknak túlságosan is ismerős az érzelmi távolság és a magányosság érzése, annak ellenére, hogy az ágy másik oldalán van valaki. Isten ott is ott van, drága barátom. És tudod mit? Még nincs késő. Folytasd az imádkozást, a böjtölést és továbbra is vidd az Úrhoz minden problémádat! Ő ott van veled, szeret téged, gondoskodik rólad és megtart.

Azt akartam, hogy mindaz, ami történt, Isten dicsőségét szolgálja, de mindez nem a házasságom helyreállásán keresztül valósult meg, hanem mindazon álal, ami a szívemben ezalatt végbement. Sok évnyi bűnt, megvallást, szenvedést és győzelmet követően győztem magam felett. 

„De Te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki felemeled fejem” (Zsoltárok 3:4).

Forrás: Crosswalk

Fordító: Brassó Dóra Lili

hirdetés