Bár a világjárvány miatt elég máshogy néz ki a most érettségizők utolsó éve, az alapelvek mindig ugyanazok maradnak. Íme hét tanács, melyeket a saját életemből vontam le tanulságként – hogy neked már ne kelljen.
- Sose hagyd abba az imát
Az egyetemi éveim nagyon megerősítőek voltak számomra; rengeteg időt tudtam imában eltölteni és építeni a kapcsolatomat Istennel. A karrieremre vonatkozó döntéseket mind egy erős imaháttér támogatta, melynek a mai napig érzem az áldásos hatását. Ha egy tanácsot tudnék adni csak neked, akkor mindenképpen ezt emelném ki: sose hagyd abba az imát! Minden egyes nap vidd oda az életedet Isten elé, és kérd az útmutatását. Ez az időszak sokak számára ijesztő lehet, de hidd el, ki fognak tisztulni a dolgok. - Nem, nem most lépsz ki a nagybetűs életbe
Téged is azzal ijesztgetnek a tanáraid, hogy az egyetemen senki sem fog törődni veled, és most már aztán tényleg kilépsz a nagybetűs életbe? Az biztos, hogy karonként vannak eltérések, de hidd el, hogy a legtöbb egyetemen hímes tojásként bánnak a gólyákkal. Biztos, hogy egy nagy lépést teszel az önállóság felé, de még mindig az oktatási rendszer áldásos keretei között fogod élni a mindennapjaidat. Élvezd ki az utolsó éveidet, amikor még gyerek lehetsz! - Vállald be azokat a pluszfeladatokat
Az egyetemi évek alatt rengeteg izgalmas pluszfeladatra lehet az embernek energiája. Lehet ez a saját közösségedben, vagy az egyetemi keretek között, mindenképpen érdemes belevágnod valamibe. Elsőre úgy tűnhet, hogy fölösleges mást is bevállalni az egyetemi órák mellett, azonban rengeteg hasznos tudással gazdagodhatsz az ilyen projektek alatt. Csapatmunka, kommunikációs képességek fejlődése, felelősség felvállalása, esetleg plusz számítógépes ismeretek szerzése (videók, hanganyagok vágása vagy photoshop), szakmai vagy egyéb kapcsolatok épülése… stb. Egy idő után azt fogod észrevenni, hogy az önéletrajzod szinte önmagát írja! Ne habozz belevágni ezekbe a lehetőségekbe, később csak hálás leszel értük! (Az én életemben a 777 egyébként egy ilyen „plusz” projektnek indult. 🙂 ) - Használd ki az utolsó nyaradat
Ha ki kéne emelnem egy dolgot az életemből, amit ma már kicsit bánok, akkor az az lenne, hogy a diplomám megszerzése után azonnal munkába is álltam. Úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak, hogy feltételeket szabjak a munkaadómnak és azt mondjam: szeptemberben találkozunk. Kimerülten, széthajtottan, görcsösen érkeztem meg a munka világába, rengeteg megfelelési kényszerrel. Sajnos csak később döbbentem rá, hogy az utolsó szabad nyaramat nem használtam ki, és egy kezdő munkavállalónak elég kevés szabadsága van. Ha teheted, akkor mindenképpen élvezd ki az utolsó hosszú nyarakat! - Ne szaladj bele elhamarkodott párkapcsolatokba
Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy elhamarkodottan megyünk bele egy kapcsolatba, mert a társadalmi nyomás azt üzeni, hogy már ideje lenne. Nem vagy kevésbé értékes ember attól, hogy egyedül vagy! Nagyon hálás vagyok az egyedül töltött éveimért, hiszen rengeteget tanultam magamról, a vágyaimról és a céljaimról. Használd ki ezt az időt, ha megadatott! Tanulj meg okosan ismerkedni, hiszen ha a másik nemmel beszélgetsz, akkor szintén sokat megtudhatsz magadról és arról, milyen ember is illik hozzád. - Tanulj nyelveket
Tudom, elég elcsépeltnek hangzik, de tényleg ez az az időszak, amikor a legtöbb időd van a nyelvekre! Nézz sorozatokat más nyelven, vegyél fel szaknyelvi órákat az egyetemen, és ha az élet (járvány) engedi, akkor menj ki külföldre tanulni! Biztosan nem fogod megbánni! - Vedd körbe magadat hasonló gondolkodású emberekkel
Rengeteg értékes, hasonló gondolkodású emberrel ismerkedhettem meg az egyetem alatt a különböző keresztény közösségekben. Felszabadító érzés, hogy vannak olyan barátaim, akikkel ugyanazt gondoljuk az életről, akikre mindig számíthatok és akikkel közösen tudunk imádkozni. A gimnáziumban nagyon sok rossz élmény érheti az embert, azonban az egyetem alatt meg tudod válogatni a társaságodat! Megéri építeni ezeket a kapcsolatokat! Lépj ki a komfortzónádból, menj el különféle alkalmakra – akár online is -, keress magadnak egy hívő közeget, ami hatalmas megtartó erővel rendelkezik!
Borítókép: Ammentorp | Dreamstime.com
Harmati Dóra Pontokba szedve
hirdetés
1 Komment
Megnyugató olvasni, hogy ezek szerint nem gimnazisták, hanem egyetemisták szerkesztik ezt az oldalt 🙂 Van valami csodálatos bája annak, ahogyan néhány frissen kikelt kiscsibe úgy tart előadást a többieknek a tyúktojás belsejéről, mint ha az maga volna a világegyetem 🙂
Mindazonáltal, csak hogy a lényegre koncentráljunk,
Nem szükségszerű, hogy minden „végzős” egyetemista legyen. Sehol nincs benne a Bibliában, hogy csak az egyetemeken lehet végezni, tudunk olyan emberekről, akik például csak középiskolát vagy ad abszurdum még azt sem végeztek. Ők is lehetnek jó keresztények.
Nézzünk idegen nyelven sorozatokat – na igen. Értelmes ember nem néz sorozatokat, semmilyen nyelven. Egyáltalán, TV-műsort (és hasonló színvonalú youtube-tartalmakat, kommersz filmeket, stb szennyet) nem nézünk!
Az nem a keresztényeknek szól, higgyétek el nekem. Ezeket a tartalmakat hülyék gyártják hülyéknek, és akkor az általuk közvetített kifordult világnézetről még nem is beszéltünk…
Szintén nem szükségszerű, hogy a tanulmányai végeztével mindenki bérből és fizetésből élő munkavállaló lesz. Tudtommal a kereszténység nem tiltja pl. a vállalkozást sem. De ha már valaki munkavállaló akar lenni, és talál egy jó állást, akkor jobban teszi, ha azonnal beleveti magát. Mert mire kinyaralta magát, biztos, hogy régen másikat kerestek helyette.
Ezt az utolsó nyár „kihasználását” nem is értem. Mit kellene kihasználni egy nyáron? Sokat fotoszintetizálni a strandon? Attól többek leszünk?
„Menj külföldre” – ez most végképp hogy jön ide? Valakik be vannak sózva és szeretnek állandóan utazni, erre később épült egy egész iparág, így az az ember, akinek nincs kedve utazgatni, vagy éppen pénze nincs rá, az eleve maradi suttyónak érzi magát, emellé most már kiderült, hogy még kereszténynek is rossz.
„A gimnáziumban nem lehet megválogatni a társaságunkat, az egyetemen igen” – ezt meg honnan sikerült levezetni?
Az, hogy valaki egy rossz gimnáziumba járt, aztán meg egy jobb egyetemre, az lehet. Ugyanúgy lehet fordítva is, egy jó gimi jó társasággal, majd egy rosszabb egyetem. Egyáltalán nem igaz, hogy az egyetemen az ember maga válogatja meg a társaságát. Vannak különféle programok, amelyeket tipikusan a leghülyébbekből álló hallgatói önkormányzatok szerveznek, és ezek többnyire az ivásról és a züllés egyéb formáiról szólnak (na meg a belépődíjról). Annyi választási lehetősége van az embernek, hogy nem vesz részt ezeken. Attól még lehet diplomája, csak barátai nem lesznek, mert nem lesz „trendi”.
Végül a legfontosabb kérdésről, miszerint „ne szaladj bele elhamarkodott párkapcsolatokba”: ez igaz, de tisztázni kellene, hogy mitől lesz egy párkapcsolat elhamarkodott? Mert anélkül ez a tanács sem ér semmit.
Továbbfűzve azt írja, hogy „Nem vagy kevésbé értékes ember attól, hogy egyedül vagy!” – utóbbi panelt már egy az egyben megtaláljuk a szingliknek szóló női magazinok cikkeinek a „törzsanyagában” is, de nagyon nem igaz!
Teljesen normális, ha egy lány igényli azt, hogy legyen mellette egy férfi, aki megvédi. Ha ez nincs meg, attól persze még életben marad, de hiányt okoz a lelkében. És egy férfinek is jelentősen befolyásolja az életét, a gondolkodását, a világhoz való hozzáállását az, hogy van-e egy hűséges társa, akivel lehet jövőt tervezni, vagy csak céltalanul önmagának él. Súlyos tévedés tehát, hogy ugyanolyan értékesek vagyunk önmagunkban is. (Lehet, hogy ezt a hiányt valakinek az Isten tölti be, de a halandó emberek többsége a földön él, és nem a fellegekben)
A félreértés elkerülése végett rögzíteném, hogy egyáltalán nem amellett érvelek, hogy azonnal össze kell jönni az első ellentétes nemű példánnyal az osztálykiránduláson vagy a gólyatáborban. De igenis normális igény az, hogy az ember kölcsönösen kötődjön valakihez, és annál jobb, ha ezt a kötődést minél régebb óta folyamatosan építgeti – ehhez azonban nem kell, hogy ez testi (szexuális) kapcsolatot jelentsen addig, amíg a családalapításnak nem állnak fenn a feltételei!
Sajnos nehéz olyan társat találni, aki ezt elfogadja, de azt se felejtsük el, hogy sehol nincs benne a Bibliában, hogy mindenkinek egyetemet kell végeznie. Most meg fogtok kövezni, de szerintem lehet egy lány nagyon jó keresztény akkor is, ha történetesen férjhez megy a tanulás helyett. Ahogy idősödünk, (a legtöbb esetben) egyre kevesebb új embert ismerünk meg, és azokkal is felületesebb lesz csak a kapcsolatunk, ráadásul egyre nehezebben alkalmazkodunk, egyre több lesz az elvárásunk. Így keletkeznek azok a sokdiplomás, vezető beosztású, szupersikeres nők, akik aztán egyedül fordulnak fel valamelyik öregotthonban.
Szóval az emberek maguk alatt vágják a fát akkor is, amikor csak tanulnak ismerkedés helyett, de akkor is, amikor a világ fiait követve felelőtlenül vágnak bele szexuális kapcsolatba anélkül, hogy házasságot kötnének, és így az építkezésre szolgáló időt rombolásra használják fel.