Szemle

„Semmi olyat nem tettem, ami az egyház ellen lett volna” – Várszegi Asztrik

Többször is be akarták szervezni a titkosszolgálatok, sokan gyanúsan tekintettek rá, amiért fiatalon lett püspök és főapát, ő azonban elmondta, hogy társadalmi bűnök nélkül került magas egyházi pozícióba. A 75 éves Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapáttal születésnapja kapcsán a Válasz Online készített terjedelmesebb interjút, amelyet most szemlézünk.

A Várszegi Imre néven született főapát mesélt arról is a beszélgetés során, hogy a családi hagyományokkal ellentétben miért nem a Ferenc nevet kapta. Továbbá felelevenítette, hogyan kapott meghívást az egyházi szolgálatra.

„1962. augusztus 20-án történt. Marton József fiatal bencés rendtársam első miséje volt Sopronban. Ahogy elhagytam az istentiszteletet, többé nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Krisztust kell követnem, bencés szerzetesként” – nyilatkozta Várszegi Asztrik az interjúban.

Elmondta, hogy amikor elvitték katonának, akkor könnyen elbukhatott volna ezen az úton, azonban mégis jó szívvel tekint vissza erre az időszakra. „A szeminárium messze nem tudott annyit tanítani nekem az emberről, mint a néphadsereg” – tette hozzá.

Az ifjúkor mellett azonban szóba került az interjú során az is, hogy be akarták-e szervezni őt, és, hogy miként lett belőle mindössze a negyvenes éveiben püspök és főapát.

„Többször is be akartak szervezni, de szerencsére elmondhatom magamról: bár személyes bűnöktől senki sem mentes, én sem, társadalmi bűnök nélkül kerültem magas egyházi pozícióba. Nem tehettem róla, nem is kértem – egyházpolitikai megfontolások voltak a kinevezésem mögött. Tény, hogy gyakran kérdezgették, vajon mi van a háttérben, ki lehet mögöttem. Amikor ezt kérdezték, azt mondtam, hogy az Úristen van mögöttem. Persze amikor ezt válaszoltam ilyen kérdésekre, nem hitték el. Pedig így volt. Idealista fiatalként, titkos háttér nélkül kerültem a püspöki és főapáti székbe.”

Kiemelte, hogy semmi olyat nem tett, ami ellentétes lett volna a katolikus tanítással. Semmit, ami az egyház ellen lett volna.

„Volt egy elképzelésem, hogy az egyháznak nem szabad politikai oldalak, pártok mellett elköteleződnie, mindenkire nyitottnak kell lennie, aki nyitott rá.

Amint – már a kilencvenes évek elején – bemerevedtek a frontvonalak és egyértelművé vált, hogy ez illúzió, a nagy nyitottságom miatt hirtelen a katolikusok kezdtek nem beszélni velem. Csak mert szóba álltam ezzel meg azzal. Holott mindenkinek mindenkivel szóba kellene állnia. A mi magyar egyházunk néha sértésnek veszi, pedig nem annak szánom, hanem tényközlésnek: rengeteg feudális tehertétel kötötte gúzsba a hazai katolicizmust. A világegyház közben hatalmas változáson ment át, amit mi késleltetve kaptunk csak meg – a kommunizmus ugyanis konzervált minket. „Vigyázott ránk.” A nyugati társadalom fejlődése, szekularizációja, liberalizációja viszont feltartóztathatatlan.”

A teljes interjú itt olvasható el.

Forrás: Válasz Online

Borítókép - Fotó: pannonhalma.network.hu
hirdetés

1 Komment

  • Válasz F 2021. 01. 26. 21:16

    Nem tudom, megfigyelték-e a kedves hírolvasók, hogy amíg a liberális média default beállítás szerint folyamatosan támadja az Egyházat, különösen a katolikus papokat, közben néhány, látszólag véletlenül kiválasztott, magasabb rangú pappal kivételt tesz, és rendszeresen felmutatja őket, méghozzá pozitív színben. Már lassan tíz éve figyelem ezt a megmagyarázhatatlan jelenséget, de most sem maradhatott ki a cikk:
    https://index.hu/mindekozben/poszt/2021/01/26/a-75-evbe-meg-egy-talalkozo-is-belefert-ofelsegevel/
    Tudjuk, hogy “nincs ingyenebéd”. Mit kell tenni (vagy ígérni) azért cserébe, hogy valaki pap létére a liberális média kedvence lehessen?