Mit jelent az, hogy Jézus az élet kenyere? Számodra ez mikor vált valósággá?
„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere:
aki énhozzám jön, nem éhezik meg,
és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”/Ján.6.35/
Szeretett nagymamámtól hallottam, ő mutatta meg, hogy minden egyes búzaszemen ott van Jézus Krisztus arca, így tartották ezt a régiek, s ebben a népi hiedelemben mélyen gyökerező hitüket láthatjuk meg.
„Azt mondják, mikor a Szent Család menekült Heródes elől, egy learatott mezőre értek. Ott kérték a gazdát, legalább a kis Jézust rejtse el. Ő egy üres zsákkal takarta le, és mikor a római katonák kérdezték, nem látta-e őket, azt felelte, hogy akkor, amikor a búzát vetette. De hiszen ezt már aratni kell-mondták a katonák. Megfordult a gazda és ekkor látta, hogy a búza újra nagyra nőtt, hogy elrejtse a Szent családot, így mentette meg Jézus életét Isten a búzaföldön. Ennek jeléül láthatjuk Krisztus arcát a búzaszemen.”
/népmese/
Eleink tisztelték és becsülték a mindennapi kenyerüket, ami táplálta testüket erőt adott a napi munkához. „Kenyeret soha nem dobunk ki!”- ez így él bennem máig.
A mai ember viszonyulása megváltozott a mindennapi kenyerünkhöz. Kevés a valódi kovásszal készült igazi kenyér. Sok az adalékanyag: ízfokozó, emulgeálószer, térfogatnövelő …stb. Nincs benne a lényeg, a kovász, pedig a kevés kovász keleszti meg a sokat .
Kislányként még emlékszem, minden héten fáradtságos munkával dagasztották, kemencében sütötték a soktagú családnak egész hétre a kenyeret, melynek finom illata és íze volt .
A katolikus testvérek úgy szegték meg a kenyeret, hogy keresztet rajzoltak az aljára, de szép szokás! Ezzel is hálát adva a mindennapi kenyérért.
A nagy választékban annyi mindent elfelejtettünk. A testi táplálék fölötti lelki táplálékunk a mennyei kenyér.
A kenyérben a föld az éggel találkozik, Jézus Krisztusban, hit által lesz az enyém, a tied, mindenkié, amire éhezik a világunk.
Kedves Testvéreim!
Hányfajta éhséget élünk meg az évek során?
Van, amit beismerünk és van, amit nem, de itt van bennünk: szeretetéhség , hataloméhség, tudáséhség, pénzéhség …a hitünk próbái. Ezek mind nem elégítenek meg, nézzünk föl az Atyára, aki elküldte nekünk az élet kenyerét, mert éhezzük Isten bűnbocsátó szeretetét.
„Boldogok, akik éheznek ………………mert ők megelégíttetnek.”
Lelkünk tápláléka az ige, hit által a mienk a Bibliában, éljünk vele mindennap. A lélek kenyere adja meg nekünk az örök élet kenyerét és az örök élet italát. A Biblia megmutatja az utat, azt a kegyelmi ajándékot, amit Jézus Krisztusban kapunk az Úrvacsorában, hogy ne éhezzünk és ne szomjazzunk, mert az ő megtöretett testéből származik a mi örök életünk, ha hozzá térünk, de nem akkor, amikor én akarom, hanem az Atya akarata szerint, kegyelemből, a hit ajándéka által.
„Szállj le most mennyből életnek Kenyere,
Tápláld lelkünket az örök életre!
Tudjuk, aki e kenyérből eszik,
Soha örökké meg nem éhezik.
Életnek vize, nyiss magadnak utat,
A szomjú hívek keresik e kutat,
Szolgáltasd ingyen az italokat,
Oltsd el végképpen szomjúságunkat.”
Illés Istvánné, Mátészalka Kertvárosi Református Egyház Facebook
hirdetés
1 Komment
“éhezzük Isten bűnbocsátó szeretetét.” Nagyon szép gondolat, de kizárt,hogy értjük. Az utolsó két szóban összekeverjük az emberi logikát az istenivel. Az ember ugyanis önmaga és mások ellen követ el rossz dolgokat,amit hívőként bűnnek nevezünk és amit mi emberek a szeretet segítségével meg is tudunk bocsátani. Istennel szemben azonban nem lehet bűnt elkövetni,mert Ő nem kulcslyukon nézi a történéseket hanem tökéletesen tisztában van minden körülménnyel, a teljességet látja. Mivel Ő nem lát bűnöket,nincs is mit megbocsátani,szertetelel sem. Ó,nem képzelem,hogy egyet értesz velem,hisz neked az Isten a szeretet és a megbocsátás.Nem nagy baj ez,hisz ebben a gondolatban nevelkedtél és ebben vagy otthon.
“ha hozzá térünk, de nem akkor, amikor én akarom, hanem az Atya akarata szerint,” Érdekes motívum “az Atya akarata”. Itt nem tartjuk érett személyiségnek az Atyát,sőt,bár nem mondjuk ki durván,de az “Atya akaratával” egy zsarnok erényeit adjuk neki. Aki érett,az nem erőlteti az akaratát másokra. Az Atya szerintem érett személyiség,aki úgy szereti az embereket,hogy teljes szabadságot adott nekik, nem önmaga akaratát helyezi előtérbe,hanem a miénket,ami bizonyítéka a szabad akaratnak,amit csak az Atya tud megadni. Minél jobban akarsz függni Istentől,annál kevésbé van szabad akaratod. Ha kedved tartja,nyugodtan függjél csak Tőle annyira amennyire csak akarsz,de akkor felejtsd el azt a szabad akaratot,amit az Atya adott neked,hogy használd, de te nem mersz élni vele. (még mindig spirituális szinten beszélek és nem a bél baktériumokról,amiktől szintén függünk)
MINDEN az Atyától függ,mert Ő léteztet minket,de ez nem azt jelenti,hogy ha balra akarunk menni,annak egyeznie kell az Ő akaratával. Egyszerre kell tudnunk önállónak lenni(tesszük amit teszünk) és az Atyával EGYÜTT élni. (nem alá fölé rendeltségben)