Január hatodika óta új püspöke van a Pécsi Egyházmegyének: a februárban hatvanadik születésnapját ünneplő Felföldi László atya Nyíregyházáról érkezett az ország déli részére. Bóly város televíziócsatornájának őszintén beszélt a kinevezés utáni érzéseiről, arról, hogy milyen lelkesedéssel kezdte el munkáját az egyházmegyében – ahol azt szeretné, hogy az emberek mindig számíthassanak rá.
Felföldi László atya a bólyi televíziónak adott interjújában őszintén beszélt arról, hogy kinevezését követően lelkileg nem volt könnyű feldolgoznia a változást. Nemcsak a püspöki kinevezés, hanem a költözés és a korábbi közösség elhagyása is mély nyomokat hagyott benne:
,,Az ember akkor tud tevékenyen munkába állni, ha már egy picit otthon van benne. Nekem ez nagyon gyors váltás volt, hirtelen jött: például helyükre kellett tenni a dolgokat- nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Egy egyszerű hétköznapi, normális ismerkedés történik most körülöttem: boldogan látom, hogy már felismerem a GPS által mutatott utat, amikor a különböző utaimról jövök haza. Szeretném megtalálni magamat, mind a házon belül, mind pedig a városban! Nem aludtam jól az első éjszakákon, hiszen ez a szolgálat óriási feszültséggel és készülettel járt, egy jó értelemben vett zavarral. Most viszont már úgy érzem, hogy kezdek itthon lenni. Az első éjszaka után, még délelőtt ültem a kápolnában és megremegett a föld…
A püspökségre a legtöbb ember úgy gondol, mint egy kitüntetésre. Én 24 éven át szolgáltam püspöki hivatalban, ezért mindig tudtam, hogy egy nagyon nehéz, embert próbáló feladat. Nekem egy nagyon szépen felépített életem volt egészen a nyugdíjig: már előretekintettem, mindent előre elrendeztem Nyíregyházán. Nagyon meglepődtem a kinevezésemkor, bevallom őszintén, először el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz. De ma már itt vagyok, állandó lakcímem Pécs!”
hirdetésA geszterédi származású püspök az interjúban visszaemlékezett arra, hogy 1986-ban, felszentelését követően találkozhatott II. János Pál pápával:
,,Volt egy olyan szokás, hogy a szentelés után az újmisés papok elzarándokoltak Rómába, világi nyelven szólva ez volt a ,,nászutunk”. Sikerült találkozunk II. János Pál pápával, sőt, kezet is foghattunk vele. Ez nekem akkor egy óriási élmény volt, valami hihetetlen csoda. Ezt csak az tudja átérezni, aki életében már volt egy szent ember mellett. Egy ilyen élmény után az ember azt érzi, hogy van Isten – megkérdőjelezhetetlenül.”
Forrás: keresztenyelet.hu
Az új püspök a beszélgetésben arra is kitért, hogy szeretné megismerni egyházmegyéje népét, meglátogatni a plébániákat, megismerni a közösségeket:
,,Nagyon fontosnak tartom, hogy mint püspök és vezető lássam a hétköznapokat, lássam a valóságot. Én is ugyanúgy egy hétköznapi pap vagyok – hiszen a püspök mindig is pap marad -, én is be kell, hogy álljak a szolgálatba. Szeretném látni a hívők közösségét, a paptestvérek munkáját, érezzék, hogy velük és értük vagyok. Úgy szeretnék itt lenni ebben az egyházmegyében, hogy azt érezzék: van valaki, akinek fontos a mi életünk és a sorsunk.”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás