Évek óta tanítok teológiát – azon belül keresztény filozófiai tárgyakat – Budapesten és Esztergomban, és ennek kapcsán foglalkoztatnak bizonyos kérdések. Vajon érdemes-e olyanoknak teológiát tanulniuk, akik nem papnövendékek? Milyen jövőképet tudunk mutatni azoknak a hallgatóknak, akik a képzéseinken részt vesznek? Lesz-e munkájuk később? Van-e a hitoktatók számára egyfajta életpályamodell, amit kínálni tudunk?
A magyar katolikus közösség sok szempontból dinamikus átalakulási folyamatot él át: a papok számának csökkenése a világiak nagyobb jelenlétét igényli majd, de az utat még nem ismerjük, még nem tapostuk ki pontosan.
A jövő a kezünkben van, de a körülményekről és a részletekről sokszor fogalmunk sincs.
Egy ilyen helyzetben az a világi ember, aki teológiát akar tanulni nagy bátorságról tesz tanúságot. Ez a bátorság pedig a hivatástudatból, a küldetéstudatból és az evangéliumból eredő missziós elkötelezettségből kell, hogy fakadjon. Teológiát tanulni izgalmas és érdekes. A hitet felfoghatatlan módon mélyíti el és tágítja ki a teológiai stúdium. A diplománk megszerzése után beállni az aratásba, és hitoktatóként, lelkipásztori kisegítőként vagy az egyház más karitatív és szociális intézményeiben feladatot vállaló munkatársként dolgozni pedig egyenesen tüzes lelkű, apostoli gondolkodású embereket kíván.
Hamarosan következik a felvételi jelentkezések ideje. Ha eszedbe jutott, hogy Isten esetleg szolgálatra hív az Egyházban, ne habozz igent mondani neki. A Pázmány Egyetem Hittudományi Karán hittanár nevelő, teológus, katolikus közösségszervező, illetve katekéta-lelkipásztori munkatárs szakokon, nappali és levelező tanrendben várjuk azokat, akik részt akarnak venni a magyar katolikus közösség jövőjének tevékeny építésében. Mi, a Hittudományi Karon oktató atyák tisztában vagyunk azzal, hogy a következő nemzedékek képzése rendkívüli feladatot jelent. Hívunk téged, hogy légy része ennek a kalandnak. Nem azért, mert itt kapod majd később a legnagyobb fizetést. Nem is azért, mert itt lesz a legkényelmesebb munkád. A teológia tanulása kitárja a szívedet, hogy az értelem érvein keresztül jobban be tudd fogadni Istent, ha pedig a megszerzett diplomáddal az Egyház szolgálatába állsz, az apostolok életét és tapasztalatát kapod majd, megélve a misszió eleven erejét.
Gájer László
További információkért kattints ide.
hirdetés
1 Komment
” Ha eszedbe jutott, hogy Isten esetleg szolgálatra hív az Egyházban, ne habozz igent mondani neki.” Persze lehet nem szó szerint venni,de ha mégis. Isten mindenkinek a legnagyobb szabadságot adja,ami adható. Ebbe a szabadságba nem fér bele,hogy egyeseket befolyásolni kar. Még úgy sem,hogy elképzelésünk szerint finoman teszi és azt érezzük,hogy ez valami kiváltság. Jó tudni,hogy a kiváltság inkább felelősséget jelent és nem különcséget. Az ember felől nézve pedig,természetesen úgy gondoljuk,hogy hatalmas megtiszteltetés Isten hívására az egyház tagja lenni. Mivel én nem vagyok otthonos az egyház berkeiben,te aki talán igen, nézz végig magatokon és döntsd el,hogy minden elhívatott valóban Istent szolgálja vagy van még valami más motivációja is. Gondolom úgy hiszitek,hogy Isten mindent tud – bár ez a szabad akarattal érdekes kombináció – ,ha pedig Isten mindent tud,akkor ugye csak olyanokat hív el,akiket érdemesnek tart,mert hisz ismeri a jövőjüket. Az egyházban pedig -mint mindenhol – vannak olyan elhívatottak akik inkább kárt okoznak,mintsem hasznot. Akkor hogy is van ez?
Nem sok mindenre tartjuk az embert,mert mindig Istennek kell engedelmeskedni,pedig az elménk sokszorosan túlnő minden elképzelésünket. Ha egy picit jobban kordában tudnánk tartani a bal agyféltekünket (amely a történet alkotásért felelős),lehet …… sokkal boldogabban élnénk.
” Ha eszedbe jutott, hogy …” Én talán azt írnám,hogy :ha úgy érzed,hogy…
Aki most valóban úgy érzi,az ne habozzon.