Több témát érintő nagyinterjút adott a Válasz Online-nak Erdő Péter bíboros, akit az oltásról, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megtartásáról – és egy régebb óta tartó pletykáról is kérdeztek.
Megerősítette a 777 értesüléseit Erdő Péter a Válasz Online-nak adott nagyinterjújában, azaz tavaly talákozott a Makovecz-templom tervezőivel és az egykori építész fiával, Makovecz Pállal. A bíboros a beszélgetésben kitért arra, hogy ekkora projektben a főegyházmegye jelenleg nem gondolkodik, valamint azt is megerősítette, hogy ha meg is épül a templom, az semmiképp sem lehet székesegyház – mi is tévesen a katedrális szót használtuk, elnézést kérünk ezért az Olvasóinktól.
“Sok ötletről lehetett hallani, de hadd tegyek tisztába egy közkeletű félreértést: azt, amikor katedrálisként, székesegyházként emlegetik a tervet. Székesegyház biztosan nem lehet. Az ugyanis annyit tesz: a püspök székhelye. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a szokásoktól eltérően már így is két székesegyházunk van: a budapesti Szent István-bazilika, Esztergomban pedig az ország legnagyobb temploma. Utóbbi tatarozását is alig győzzük egyébként. Az esztergomi bazilika felújítása is többéves projekt, most tartunk nagyjából a közepénél. Költséges és nagy felelősséggel járó munka. Nem azért végezzük, mert ez a mi pillanatnyi álmunk, hanem mert olyan történelmi örökség, amellyel szemben felelősséggel tartozunk” – fejtette ki véleményét a bíboros.
Makovecz-katedrális: közeledhettek az álláspontok, de rengeteg a kérdőjel
A bíborost a koronavírus elleni oltásról is megkérdezték, – a 777 a témában hamarosan egy hosszabb írást tervez megjelentetni:
“Épp az óvatosság kívánja meg, hogy beoltassuk magunkat! Gyerekkoromban minden kötelező oltást megkaptam, ha a szüleim nem oltattak volna be, megbüntették volna őket. Nem volt ez kérdés. Hála Istennek! A környező országokban egy sor betegség okozott gondot, amely minket nem tudott leverni a lábunkról – mert be voltunk oltva. Az oltás a felelős magatartás most is – magam is jelentkeztem rá.”
„Minden lehet ajándék az életben” – interjú Erdő Péter bíborossal
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán Erdő Péter elárulta, hogy mindenképpen meg fogják tartani – már csak az a kérdés, hogy milyen formában. A bíboros abban bízik, hogy ősszel fellélegezhetünk, és az eredeti terveknek megfelelően lehet megtartani a kongresszust, amelynek 73 év után lesz újra Budapest a házigazdája.
Stumpf András újságíró rákérdezett az interjúban Hodász András ügyére: mint ismert, a 777 csapatának alapító tagja tavaly augusztusban jelentette be, hogy felfüggeszti a Papifrankó Youtube-csatornát. Mivel az angyalföldi plébános éppen aznap járt a bíborosnál, ezért olyan hírek terjedtek el, amelyek szerint maga Erdő Péter tiltotta el a népszerű papot a folytatástól – azonban mint kiderült, nem ez történt:
–Miért tiltotta le akkor azt a papot, aki elég jól használta ezeket az eszközöket magától is? Hodász Andrásra célzunk, nyilván.
-Nem tiltottam le.
-Bejött ide önhöz, aztán miután távozott, hirtelen letörölte közösségi médiás oldalait… Azt mondja, nem kötelezte erre?
-Nem köteleztem rá.
-Valamit csak mondott neki, amitől letörölte jól menő csatornáit.
-Elmondtam, amit a közéleti szerepvállalásról és a láthatóság szintjeiről gondolok, de az atyára bíztam a döntést. Kétségtelen azonban, hogy a csend olykor jót tesz a léleknek.
-Ez olyan papokra is vonatkozik, akik keményen jobboldali politikai nyilatkozatokat tesznek?
-Mindenkire vonatkozik.
“Le kell állnunk” – befejezi a Papifrankót Hodász András atya
A bíborossal készült teljes interjú ide kattintva elolvasható.
7 hozzászólás
Nagy hiba, hogy nem tiltotta le. Ne a média nevezze ki az egyház vezetőit!
“Nem köteleztem rá.”
Egy beosztott megkérdezi a főnökét: muszáj beoltatnom magam? Mire a főnöke:nem muszáj, de nagyon ajánlom!!!.
Ahogyan én tapasztaltam,Hodász atya sokakhoz eljutott és megtalálta a hangot a fiatalokkal. Ez nagyon jó így. Azonban sajnos ő is,mint szinte mindenki,az alma külsejét polírozta. Pedig a lényeg,a héj alatt van.
Mit várjunk az egyháztól ha a külsőségekben sem képes megújulni? Persze a rendelkezésemre álló információ nagyon kevés,ez alapján gondolom,amit gondolok.
Mióta a Magyar Katolikus Egyház átcsöppent évtizedes száműzetéséből ebbe a megfoghatatlan és indokolatlan Kánaánba, ahol csak úgy döntik bele az állami pénzeket, szereptévesztésben van. És hogy ezt mire értem? Némely atya prédikáció alatt a Pápa ellen uszítja a híveket vasárnaponként. Csak úgy ömlik ránk a propaganda ott, ahol Istenért vagyunk jelen és nem egy politikai pártért. Aztán csodálkozik mindenki, hogy a magyar katolikusok facebook kommentekben sátánozzák Ferenc pápát és akarják máglyára vetni. Mit akarunk? Egyház szakadást? Erre van szükség komolyan? Mégis jelent még az a szó valamit, hogy “katolikus”? Vagy jövőre protestáns egyházzá válunk, mint az Anglikán és keresünk egy Henriket magunknak? Mindeközben pedig a Magyar Katolikus Egyház sorra nyomorítja meg lelkileg a saját valamire való papjait. Nem védi meg őket a politikai nyomásgyakorlástól. Hát hol vagyunk kérem szépen? A Kádár-rendszerben? (Bár ahogy hallom, valószínűleg pont ott. (“Győzött a Kádár-rendszer”) Újra divat lett a békepapság, csak a híveknek felejtett el szólni a Bíboros Úr, hogy mindenkinek “hallgass” a neve eztán, mert különben nem dől majd a della. Unom már, hogy azt nyomják ránk, hogy Isten fideszes. Nonsense. Őszintén gondolom, hogy nem kellett volna lefeküdni a politikai pártok elé. A szentferenci szegénységet kellett volna választani és nem a politikai prostitúciót.
Ön jól visszamondta a DK-s szöveget, mintha Dobrev Klárát hallottam volna, akiről tudjuk, hogy borzasztóan irritálja őt, hogy a kormány támogatja az egyházakat. Mégis mi az, hogy „az egyház belecsöppent az indokolatlan Kánaánba?” Mit jelent az, hogy a szentferenci szegénységet kellett volna választani a politikai prostitúció helyett? Ön melyik Magyarországon él? Magyarországon van egy magát kereszténydemokratának nevező kormány, és ebből kifolyólag próbál a kereszténydemokrata szellemiségben cselekedni. Ennek része, többek között, az is, hogy pozitívan viszonyul az egyházakat. Nem ellenséget lát bennük, hanem partnert, horribile dictu barátot. Azt értem, hogy az ateisták és a liberálisok hőzöngenek emiatt, de egy hívő mégis mi kivetnivalót lát ebben? Tisztában van ön az egyházak anyagi helyzetével? Leírok néhány tényt, egyházi adminisztrációban dolgozom, könyvelek, pályázatokat írok, tehát tudom, mit beszélek. Magyarországon a vidéki egyházközségek döntő többsége a túlélésért küzd. Ezek az egyházközségek valóban tudják, mi az a szentferenci szegénység. Irtózatosan nehéz számukra kigazdálkodni a rezsiköltségeket és az alkalmazottak bérét. Mert igen, Magyarországon a papoknak és a lelkészeknek nincs állami fizetésük, ellentétben pl. Szlovákiával. A helyi egyházközségeknek kell összeadni a papok bérét. Vannak vidéki plébániák, ahol a plébános nem tudja felvenni a fizetését, mert egyszerűen nincs rá keret. Ebben az esetben segít a püspökség, ha segít. A legtöbb vidéki plébános úgy tud fizetést felvenni, hogy egyszerre több falut (6-7-et) lát el, így azok valahogy „összedobják” a bérköltséget, de másra nem marad. Pedig a hívek elvárják a templomok fűtését, tatarozását, a villanyvilágítást, a kényelmet, a 21. századi körülményeket. A kormány nem működési támogatást ad az egyházaknak, hanem pályázati úton oszt ki számukra különböző támogatásokat. Két irányvonal van az egyházi támogatásokban. Az egyik az épületek felújítására vonatkozik. Templomaink többsége műemléktemplom, s annak felújítása horribilis összegeket emészt fel. Sokszor apró kis falvakban vannak felbecsülhetetlen értékű Árpád-kori műemléktemplomok. De a nem műemléki templomok felújítása sem olcsó mulatság. Aztán ott vannak a plébániaépületek, lelkészlakok vagy közösségi házak, nem beszélve az egyházi iskolákról. Az egyház álmodni sem mer arról, hogy ezeket önerőből valaha is felújítsa vagy korszerűsítse. Ne higgye azt, hogy a papok zsebébe megy a kormánytól kapott támogatás. A hívő magyar emberek a haszonélvezői az államtól elfogadott támogatásoknak. Mi rossz van abban, ha egy templom vagy bármilyen más egyházi ingatlan megújul vagy korszerűsítésen esik át? Ön totálisan félreértelmezi a szentferenci szegénységet. A másik támogatási vonal a közösségi célú egyházi programok támogatása. A Fidesz-kormány anyagilag (is) támogatja a gyermekek, fiatalok vagy éppen a családok számára szervezett egyházi táborokat, zarándoklatokat vagy más közösségi/hitéleti/kulturális programokat. Megint megkérdezem: ebben mi a kivetnivaló egy hívő számára? Ez a támogatás a magyar emberekhez jut, pl. a nagycsaládosokhoz, akiknek nem mindegy, hogy mennyibe kerül a gyerek nyári táboroztatása. Sok család azért tud eljutni egy-egy nyári egyházközségi táborba, mert olcsó a tábordíj, a kormánytól kapott támogatásnak köszönhetően. Hozzáteszem, nagyon szigorú számadást kell készíteni a pályázati pénzek korrekt felhasználásáról, szakmai és pénzügyi beszámoló benyújtása szükséges. Ezek után nem véletlen, hogy a papok többsége szereti és támogatja a Fidesz-kormányt, nem parancsra, hanem mert tisztában van a helyzettel. Persze akad egy-két tébolyult vagy politikai analfabéta, akinek jól esik, ha jópofaságból vagy vagánykodásból belerúghat az Orbánba vagy a kormányba. Könnyű az észt osztani Budapestről. A Hodász Andrásféléknek ki kellene lépniük a kényelmes burokból, és el kellene menniük egy eldugott vidéki faluba, hogy megízleljék a valóságot.
Egyet értek veled.
” A szentferenci szegénységet kellett volna választani és nem a politikai prostitúciót.” Sajnos előbb utóbb ugyan ilyenek lennének ők is. Mert az ember ilyen. lelkileg beteg,sérült mindenki. És aki beteg,attól annyi jót várhatunk amennyire egészséges. Nagyrészt az eredmények tükrözik az embert, tehát ma az egyház a vallás és benne a hívők többsége nagyon beteg. Csak meg kell vizsgálni az istenképüket és ordít a torz gondolkodásuk. De ha őszinték akarunk lenni,itt ezen a blogon azt érzem,hogy inkább pozitív irányba szeretnének haladni,ha nem sikerül,az azért van,mert a tanárok rosszak és nem tudnak különbséget tenni.Itt kiemelném Szilágyi Annát,akinek nagyon jó gondolatai vannak.
Az Egyház mindig is politizált, és ez volt a helyes 2000 éven keresztül. Most miért is kellene egy-két alig több mint 100 éves erőszakos politikai áramlattól megijednie, és visszavonulót fújnia?
Mindazon által nagyon fontos lenne az új médiumokon megjelenni, ott divatosAN (de nem a divatot követve és terjesztve!) megjelenni!
13 éves fiam a misék pátoszát szereti, igényli – de a mindennapok szabadidejében nem fog egy 777 hangulatú elmélkedő blogot olvasni, míg egy vidám “laza” pap barátságos videóját szívesen nézte.
Nem a gender, a migráns, a homoszexuális, a klíma propagandát kell az Egyháznak átvennie, hanem az új médiumok használatát, de azt vihar gyorsan.
Két évezreden keresztül a vezető polgári tudás és a technológia az Egyház kezében volt, most is legyen így!
Tulajdonképpen egyet értek Alfred-el. Azon kívül,hogy a csomagolásra is ügyelni kell, sokkal többet kellene foglalkozni a tartalommal. Nagyon sok helyen kellene rendbe tenni a gondolkodást. A probléma az,hogy az embereket meg kellene tanítani gondolkodni de nem felszínesen. Ehhez viszont rá kellene venni őket,hogy olvassanak el pár önismereti könyvet,ami már itt bukta.
Tegyük fel,mégis sikerül.
Papp Miklós-tól ” „Isten szerint való” házastárs természetesen nem jelenti azt, hogy Isten előre eldöntötte, ki kinek legyen a házastársa.” Akkor ilyen gondolatok jelennek meg,helyesen. Inkább kedvelem Miklós írásait,szépen,érthetően és jókat ír.
“az Úristen a maga intim közelségét nem adja kéretlenül mindenkinek” Ez például teljesen hibás. Egyrészt,mi alapján állapítjuk meg,hogy kinek ad intim közelséget? Mért gondoljuk azt,hogy az embereket két mérlegen méri. Másrészt ha érett személyiségnek tartjuk Istent (egyedül Ő érett ebben a kócerályba) akkor ilyet nem tesz. Viszont inkább lerángatjuk a magunk erkölcsi szintjére,és úgy képzeljük el őt,ahogyan mi döntenénk. Más szóval alkottunk egy istenképet a mi sérüléseink és gondolkodásunk alapján, és Istennek úgy kell kinéznie és cselekednie,punk tum. Amit el is hiszünk,hisz egy lelkész mondta.
Persze ha az ember elolvassa az Ószövetséget,ahol Isten lélektanáról olvashatunk. Pontosabban,amit Mózes elképzelt róla. Magunk között szólva,gyászos. Például,nincs szabadságunk,mert mindent megmond,hogy hogyan csináljunk. A valóság az,hogy Isten valódi szabadságot adott nekünk. Nincsenek tervei,amiket félve kell kikutatni,mert ha nem teljesítjük azokat,annyi nekünk.
De ahhoz,hogy ezt felismerjük,el kell szakadnunk az emberi valóságunktól és ahogy ezt Miklós is bizonyítja,még egy lelki pásztornak sem megy könnyen,mert egy nagyon okos ember lehet racionálisan döbbenetesen képzett és nagyon (vagy kevésbé) sérült személyiségű.