A fantáziánkat Isten alkotta és tud jó szolgálatot is tenni, azonban, ha nem figyelünk, elvihet egy teljesen rossz irányba is. Az Arrivera blog erről szóló, elgondolkodtató posztját szemlézzük.
Az egész bizonyos, hogy az álmodozás végig kíséri az ember életét. Véleményem szerint a gyerekkori fejlődéshez rendkívül fontos is, hogy élénk legyen a fantáziánk. Ahogy hallgattuk szüleink meséjét, megelevenedett szemünk előtt a királyfi, ahogy útra kel, hogy legyőzze a sárkányt, a királylány az udvartartásával, vagy ahogy Mózest elrejtették a szülei a sás között, hogy megmentsék afantáziaz életét.
Fontos ez a belső képalkotás kialakulása miatt. Míg gyerekként ez egy természetes folyamat, az évek múltával az álmodozás könnyen rossz fordulatot vehet.
Kamaszként én is hajlamos voltam felépíteni egy álomvilágot, és abba menekülni, hogyha az életemben nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Az általam alkotott világban mindig népszerű voltam, szerettek a társaim, én lehettem a „film” főszereplője, királylánya.
hirdetésAmikor szerelmes lettem egy fiúba, akkor ebben az álomvilágban alkottam meg egy nem létező párkapcsolatot.
Hiába csak benyomásaim voltak egy fiúról, a rendelkezésemre álló max. 5 tulajdonságából képes voltam felépíteni egy komplett személyiséget, aki természetesen halálosan szerelmes lesz belém, udvarol nekem, összeházasodunk, lesz egy rakat gyerekünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Álmaimban…
Álmodozni azért, hogy legyen egy víziód a jövőről, az egy nagyon jó dolog.
Az arra ösztönöz, hogy az energiáidat és a képességeidet egy cél felé fordítsd. De amikor valaki megszállottá válik, vagy úgy él, mintha az álmai máris megvalósultak volna, az már fantáziálásnak számít. Ez az a pont, amikor az álmodozás egy virtuális valósággá fejlődik. Olyan mintha 16, 26 vagy akár 36 évesen is még mindig lenne egy képzeletbeli barátod.
Sok lány ezt időben kinövi. Nekem a 20-as éveimre sem sikerült. Amikor aztán megtudtam, hogy a fantázia-szerelmem „tárgya” megházasodik, produkáltam egy komplett összeomlást, mintha valóságos módon elhagytak/megcsaltak volna. Ez szembesített azzal, hogy komoly problémám van, amin „dolgoznom kell”.
Több év „munkájába” telt, míg megtanultam, hogy a való életemet kell éljem. Ebbe kell befektetnem. Habár a fantáziavilág is valóságosnak tűnik, de valójában nem az. Ha visszautazhatnék az időben, ez lenne az egyik dolog, amit a kamasz énemnek elmondanék. Ha hallgatna rám.
Nekem ez a fajta fantáziálás nem ment el szexuális irányba. Mindig megálljt parancsoltam, mert azt gondoltam, hogyha egy konkrét személyről fantáziálok szexuális módon, akkor az teljes mértékben kimeríti a paráznaság fogalmát, amit Jézus mondott a Hegyi Beszéd során. Így valahogy ennek már kamaszként sikerült ellenállni.
De tudom, hogy sok lány ezzel is küzd. Ha a szex is bejön ebbe a fantáziavilágba, akkor lesz az embernek egy virtuális szexuális élete, egy „18-karikás” képzeletbeli barátja. A szexuális fantázia pedig nem más, mint egy sk (saját készítésű) erotikus tartalom az agyunkban.
Természetesen, ha az ember hagyja magában gyökeret verni, akkor a virtuális világból be tudja hozni a való világba, mert konkrét terveket is sző, hogy ez hogyan lehetne megélni. Erről most nem beszélnék részletesen, mert erről sok szó van a legtöbb keresztény közösségben. De nyílván ne tedd, kérlek.
Visszatérve a fantáziáláshoz, az egyik legerősebb fegyver az, ha az ember kimondja a szájával, hogy:
Ez. Nem. Valóságos.
A fantáziavilág az élet ellentéte. Ha fantáziabeli ételt eszel, éhen halsz. Ha fantáziabeli levegőt veszel, megfulladsz. Mi lesz akkor hát a következménye, kérdezem, ha fantáziabeli szerelmed van?
Személyes tapasztalatomból azt tudom elmondani, hogy minél többet táplálod a fantáziavilágodat, a való életed/a valóságod annál rosszabb lesz.
A cselekedeteink a saját felelősségünk. Mi döntöttünk úgy, hogy bizonyos dolgokat megteszünk.
De a kegyelem korszakában élünk, így Jézussal lehet rendezni a dolgokat. Hála Istennek.
Utána pedig könnyebb lesz majd nemet mondani, ha tudod, hogy milyen forrásból származnak a vágyaid/fantáziáid és hagyod, hogy Isten meggyógyítsa az eredeti sebeket is az életedben.
A teljes cikk eredeti formájában elolvasható itt: Arrivera blog
hirdetés
1 Komment
„Ez. Nem. Valóságos.” Ilyen hatalmas bölcsességet nem olvastam mostanában. Természetesen észre kell venni,hogy mire kell alkalmazni.
„A fantáziavilág az élet ellentéte.” Sajnos úgy vagyunk ezzel mint a jelekkel,kizárólag azt mondjuk jelnek,amit annak látunk.Azaz fantáziának is azt hisszük,amit annak gondolunk.
„A cselekedeteink a saját felelősségünk. Mi döntöttünk úgy, hogy bizonyos dolgokat megteszünk.” Nagyon tetszik!
„hagyod, hogy Isten meggyógyítsa az eredeti sebeket is az életedben” Itt elkezdtem nevetni. Kérlek beszélgess el magaddal, de jobb ha másik keresztényt találsz,mert tisztábban látod őt,mint magadat. Kérdezd meg tőle,hogy milyen sebeket hordoz? Lehet karcolás és lehet nagyon komoly seb is,aztán kérdezd meg,mióta vannak ezek a sebek. Ha nagyon figyelsz rájöhetsz arra,hogy Isten nem gyógyít sebeket. Mért nem veszed ezt észre? Mert a fantázia világodban,Isten gyógyít sebeket,sőt,segít neked a vizsgákon,ha sportolsz akkor veled van és ha kívánsz valamit,teljesíti.
Azonban lebecsülni sem szabad e fantázia világot,mert nagyon sokszor csak ebbe tudunk kapaszkodni,főleg ha nincs más. Megvédve attól,hogy bolondnak érezzük magunkat, belülről bezárjuk az ajtót és vígan élünk a „fantázia világunkban”. Úgy is mondhatnám,hogy ez elkerülhetetlen. A baj akkor van,mikor örökre magunkra zárjuk az ajtót. A végén annyira megszokjuk önmagunk álomvilágát,hogy teljesen elfogadjuk,annak minden létezésével együtt. Aztán e bezárt világot úgy kezeljük mint az egészet és ha ügyesek vagyunk,még egy fantáziavilágot tudunk építeni. Fantázia világ a fantázia világban. Pl:”a sorsunk Isten kezében van”. Minden Isten kezében van (ez az egész) de a vizsgáim sikere is a kezében van(ez pedig az ajtó mögötti hely). És az ajtó mögött az én fantáziám a törvény,bármit csinálhatok Istennel. Meg kell értened,hogy NEM Isten a fantázia,hanem AHOGYAN láttatod magaddal. (de ez már egy másik dal)
A cikkben lévő gondolatok fantasztikusak,talán három mondattal nem értek egyet.