Bár itthon ritkán hallhatjuk jelenlegi vagy korábbi labdarúgóktól, hogy a hitükről beszélnek, Pisont István, a Budapest Honvéd jelenlegi vezetőedzője többször is tanúságot tett már Istenkapcsolatáról. Korábban a 777-nek is tartalmas interjút adott, ezúttal pedig a Képmásnak mesélt hitéről.
Pisont István Gádoroson, egy kis Békés megyei faluban nőtt fel, egy ötgyermekes cigány család középső gyermekeként. A szegénység ellenére azonban jó szívvel emlékszik vissza fiatalkorára, amikor szülei a hitre és szeretetre nevelték őket.
„Egész kicsiként is vittek magukkal édesanyámék vasárnap a templomba. Más családokból is jöttek cigánygyerekek ministrálni. A templomunk tele volt ministránssal! Emlékszem, ott vitáztunk, hogy kinek milyen méretű ruha jusson, persze nagyon jó hangulatban. Tíz-tizenkét ministráns volt a pap, Varga Béla bácsi mellett, aki Pécsről került oda, fantasztikus ember volt! Vagy két méter magas, szó szerint felnéztünk rá mind. Rám nézett, s kérdezte: „Ettél valamit?”. Mondom, nem. Akkor megkínált finom szárazkolbásszal. Közben mesélt az evangéliumról. Emlékszem a gyönyörű hangjára, az őszes hajára, annyira sajnálom, hogy nincs róla fotóm! Olyan volt, mintha valami angyal szállt volna le közénk…” – mesélte a későbbi 31-szeres válogatott labdarúgó a Képmásnak adott interjújában.
Bár a futballpályákon hamar felfigyeltek a tehetségére és fiatalon a Honvédba került, majd a felnőtt válogatottban is 21 évesen bemutatkozhatott, az ellenfél szurkolói sokszor támadták származása miatt.
„Nem tudtam kezelni. Ha nincs mellettem a családom, s mondják, hogy „Pityu, be kell bizonyítanod, hogy értékes ember vagy”, nem tudom, mi lett volna. Szerencsére az edzőim és a Honvéd-szurkolók is mellém álltak. Zengett-zúgott több ezer embertől a cigányozás, de még a kisebb városokban is. Úgy voltam vele, micsoda megaláztatás! De később, érett fejjel rájöttem, mit jelentett.
Amikor már Izraelben találkoztam a Golgotán azzal a tudattal, hogy „Istenem, de hát én felvállaltam önmagam, pont úgy, ahogy te is azzal, hogy leküldted közénk Jézust”, akkor hirtelen büszke lettem arra, hogy nem tagadtam meg magam, hiába szidtak fiatalon.
Pedig az nagyon rombolta az önbecsülést, az önbizalmat. Bíztam benne, hogy majd rájönnek, nem vagyok rossz ember. Fel is magasztaltak később, pedig ugyanaz maradtam, a „legnagyobb cigányból” mégis a „legnagyobb király” lettem…”
Az interjúban Pisont István többek között beszélt arról is, hogy milyen élményekkel gazdagodott, amikor Izraelben játszott és így a bibliai helyszínekre is eljutott, illetve szülőként hogy adja tovább hitét gyermekeinek. A teljes beszélgetés itt olvasható.
,,Minden nap azért imádkozom, hogy soha ne hagyjam el Istent” – Pisont István
Forrás: Képmás
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás