“A betegnek joga van megtudni az igazságot” – Székely János a halálról

Rendkívül érzékeny – ám annál fontosabb – témában szólalt meg Székely János szombathelyi megyéspüspök, aki a Mária Rádió hitvédelmi műsorában arról értekezett, hogy a halálos betegeknek joguk van-e tudni a pontos állapotukat. 

Székely János szerint a súlyosan beteg embereknek azért is kell ismerniük pontosan a saját állapotukat, hogy még idejük legyen életük utolsó részében rendezni az életüket – lelki értelemben és más szempontból is.

“Azt gondolom, hogy egy súlyosan beteg ember egy bizonyos idő elteltével már érzi azt, hogy a helyzete valószínűleg visszafordíthatatlan és elkövetkezik a földi életének a vége. Nagyon fontosnak tartom, hogy a beteggel ilyenkor is őszinték legyünk, joga van tudnia a helyzetét, hiszen az életének a legfontosabb szakaszához ért: sokan ilyenkor tudják helyretenni életük egy-egy eseményét, megköszönnek dolgokat, bocsánatot kérnek, összekuszált kapcsolatokat helyrehoznak, örökséggel kapcsolatos vitákat elsimítanak. És ami a legfontosabb: a bűneiket le tudják tenni és Isten elé odalépnek. Sokszor megtapasztaltam a szolgálatom során, hogy az emberek az utolsó heteikkel meg tudták koronázni az addigi életüket.”

A szombathelyi megyéspüspök szerint a betegek gyakran a papnak vagy a lelkésznek tudnak őszintén megnyílni, ezért is fontos az ő szerepük:

hirdetés

“A betegnek joga van arra, hogy meg tudja az igazságot, helytelen ha ilyenkor állandóan hitegetjük és hazudunk neki. Pont ezért tud igazán örülni a beteg annak, ha meglátogatja egy pap, mert vele igazán őszintén tud beszélgetni. Több ilyen kórházi látogatásom is volt, amikor kettesben maradva elmondták, hogy mennyire félnek a haláltól és milyen nehezen dolgozzák fel. “

Székely János az interjúban a betegek lelkiállapotának négy részét vázolta fel:

“A betegeknél gyakran az első két lépés a tagadás és a lázadás. Tagadja a betegségnek a súlyosságát majd pedig “támadja”  az orvosokat, a családtagokat – és magát az Istent is. Ennél az első két lépésnél nagyon nehéz üzeneteket átadni, ilyenkor a feladatunk, hogy fogjuk az illető kezét, bátorítsuk és imádkozzuk vele.

A harmadik lépés a letargia, amikor szembesül azzal, hogy földi élete valószínűleg a végéhez ér, az is előfordul ennél a szakasznál, hogy elcsendesedik vagy elnémul. Itt már nagy szüksége van a vígasztalásra, a segítségre, arra hogy beszélgessenek vele vagy hogy például a Bibliából felolvassunk. Az utolsó lépés az elfogadás, amikor valaki ténylegesen megnyitja a szívét és elindul arra az útra, amelynek végén kitárt karokkal várja az Isten.”

A püspök “A hit kapuja” műsorban mondja el véleményét különböző kérdésekről, amely nem véletlen, hiszen korábban pont ezzel a címmel jelent meg hitvédelmi könyve.

Te szoktál adakozni a hajléktalanoknak? – Székely János atya tanácsai

hirdetés