Holnap véget ér az adventi készülődésünk mind lelkileg, mind a családi karácsonyozásra. Ezúttal valószínűleg utóbbi nem a szokásos lesz a járványhelyzet miatt, de talán ez taníthat meg minket az ünnep valódi üzenetére.
Gyerekkorunkból jól ismerhetjük a „Kis karácsony, nagy karácsony” kezdetű dalocskát. Az idei évben számomra kicsit más értelmet nyert ez a szókapcsolat, hiszen a járványhelyzet miatt sajnos a „kis” karácsony lesz ezúttal a „nagy” karácsony is, ha arra gondolok, hogy nem találkozhatunk a nagy rokonsággal, ahogy szoktunk ilyenkor. Nem lesznek akkora vendégségek és vendégvárások, hanem szűk családi körben ünnepelhetjük karácsony ünnepét. Tavasszal már átéltünk hasonlót húsvétkor, akkor talán kevesen gondoltuk, hogy karácsonykor sem a megszokott ünneplés lesz. Én mindenesetre bíztam benne, hogy ennek ellenkezője vár ránk.
Azonban azért, hogy vigyázzunk szeretteinkre, idősebb hozzátartozóinkra, mégis a „kis” karácsony lesz a „nagy” karácsony is.
Sokunknak nem könnyű ez, de talán egy picit rávetíti a figyelmet az ünnep valódi lényegére. Bő kétezer évvel ezelőtt Jézus születésénél nem voltak ott rokonok, csupán a szűk család.
Igaz, látogatók jöttek a napkeleti bölcsek és a pásztorok személyében. Ezúttal mi is megtapasztalhatjuk a Szent Család csendes karácsonyát szűk családi körben. Azonban a szomorúságunk ellenére is próbáljunk erőt meríteni ezekből a pillanatokból és figyeljünk a karácsony valódi üzenetére.
Kicsit talán az idei ünnepi időszak megtaníthat minket értékelni a szeretteinkkel együtt töltött időt. Azt, hogy amit megszoktunk, azt ne vegyük természetesnek, hanem becsüljük meg. Így talán, ha visszatérhetünk majd a hagyományos karácsonyainkhoz, akkor nem csupán az ajándékokra és a megterített asztalokra fókuszálunk majd, hanem azokra a pillanatokra is, amelyekben megszülethet bennünk Jézus, a sürgés-forgás helyett a szeretteinkkel való találkozásban.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás