Vajon tudunk-e várakozni? Olvasónk megosztotta velünk gondolatait arról, miért kell komolyan vennünk a várakozást.
Kedves Olvasó!
Képzeld! Voltunk ma rorátén a Családdal! A négy apró-cseprő gyermekkel, akik közül a két nagyobb már ministrált. Két napja azt mondogatták, hogy „hétfőn feküdjünk le időben, hogy reggel fel tudjunk kelni a rorátéra!”
Olyan jó volt megélni a várakozást, ami eltöltötte őket!
Az örömöt látni az arcukon, amikor ébredeztek és dörzsölgették álmos szemeiket. Az igyekezetet, hogy készülni kell, nehogy elkéssünk. Jó volt jelen lenni a templom félhomályában, az égő gyertyák között, és nagyjából huszadmagunkkal együtt imádkozni.
Már régóta le szerettem volna írni, mit jelent nekem-nekünk a várakozás. Mert úgy érzem, ma már szükség van erre is. Tegnap este arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy hány ház fel van díszítve már hetek óta, és van, aki már azt posztolgatja, hogy náluk bizony már a fa is fel van díszítve (december 21-ét írunk).
Kicsit olyan ez, mint az együttélés házasság előtt. A szépet rontjuk el. A várakozás örömét.
Mert a rózsa sem fog előbb kinyílni, ha szétfeszegetjük a szirmait. December 24-e nem lesz itt előbb. Akkor sem, ha „x” nappal előtte fényárban úszik a ház és fel van díszítve minden.
Az ünnep a szívünkben jön el.
Meg kell tanulnunk várni. Meg kell tanítani magunkat újra várni. Mint ahogy a szerelmes vár kedvesére, ahogy az édesanya vár gyermeke születésére, úgy kell várnunk. Szépen. Csendben.
Várjunk. Szeretettel.
Az Úr közel van!
Áldott Ünnepet!
Tóth Róbert
hirdetés
1 Komment
„Az ünnep a szívünkben jön el.” Nagyon szép! Természetesen a szív jelképezi a jobbik énünket.
Ám ha ezt tudjuk, akkor mért elégedünk meg a kulcslyukon át történő nézegetéssel? Ha tudjuk, hogy a „szívünkben” jönnek létre a dolgok, akkor mért nem értékeljük jobban? Mért nem látjuk azt, hogy a jó és a rossz is ott jön létre és nem magunkon kívül kell keresni?
Ha te jó vagy azt magadnak köszönheted, ha rossz, azt is. Ha nem vagy elégedett akkor magadat kell megváltoztatnod. Ha sikereket akarsz, akkor szívvel lélekkel dolgozz érte.
Jól látod, hogy a fontos dolgok benned zajlanak, pontosan ezért kell önmagunkat picit a helyére és nem félre tenni.
Miután TE alkalmassá tetted magad a jóra és annak befogadására, akkor már fordulhatsz Isten felé, mert akkor Isten fénye teljesen beragyog.