Különleges ajándékkal lepték meg Ferenc pápát születésnapja alkalmából Róma szegényei. A szentatya pedig négy lélegeztetőgépet adományozott venezuelai gyerekeknek, akik tüdőbetegségben szenvednek.
A Vatikán sajtóirodájának vezetője, Matteo Bruni elmondta, hogy Ferenc pápa Róma szegényeitől napraforgót kapott ajándékba születésnapjára. Konrad Kajewski bíboros révén juttatták el neki meglepetésüket. A napraforgó választásának ötletét annak szimbolikája adta.
„Emlékeztessen minket mindig arra, hogy a tekintetünket az Úr felé fordítsuk, aki jelen van a leggyengébbekben is”
– tették hozzá.
Ez a felhívás mindannyiunk számára fontos üzenet lehet így karácsony előtt, de az év minden napján is.
A Vatican News beszámolója szerint a szentatya 84. születésnapját nyugalomban, csendben és imádsággal töltötte. Szokásaihoz híven étkezéseit közösen fogyasztotta el a Szent Márta-ház lakóival.
A szentatya számára egyébként az adventi időszak duplán is ünnepnek számít, hiszen nem csupán a születésnapját ünnepli december 17-én, hanem négy nappal korábban pappá szentelésének évfordulóját is. Ennek idén az 51. évfordulója volt.
Isten éltesse Ferenc pápát!
Forrás: Aleteia
hirdetés
1 Komment
„az Úr felé fordítsuk, aki jelen van a leggyengébbekben is” Én ezt úgy értelmezem, hogy az Úr mindenkiben benne van. Felteszem a kérdést, akkor mi egy általunk primitívnek tartott törzshöz (lehet csak egyszerűen, más hitű is) mért visszük el az Úr szavát? Értem a missziós parancsot, de gondolkodj el ezen. Egy kicsi népcsoport lejegyzett valamit, valamikor a maga észjárásával és azt terjesztjük. Tehát az Urat sehová sem tudjuk vinni, hisz már ott van, ellenben egy nézőpontot, egy istenképet,azt tudjuk. Vajon egy más kultúrában és időben élő nép, mennyire alkalmas ezek befogadására VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL? És ez az, ahol óriási merevséget tapasztalok ami elég nagy károkat okoz. Mert ha olyan istenképpel rendelkeznénk, ahol a büntető Isten nem jelenne meg, nem is tudnánk tovább adni. Persze hiába próbálja ezt pár pap tovább adni, a tömeghez képest, kevesen vannak. Nem lenne jobb, picit újra gondolni ezeket? Vagy pont rosszabbul járnánk egy olyan Istennel, aki akkora szabadságot adott nekünk, hogy bűnözhetünk is? Nem lenne már itt az ideje, hogy tisztázzuk mi a szabad akarat, a végtelen szeretet és a szabadság? Mert ezeket mindenki a lelki problémáin keresztül ítéli meg. Akit például vertek gyerekkorában, annak hiába mondod, hogy Isten törődik vele, hisz a tapasztalata nem ezt mondja.(talán jó példa volt)