2020. 12. 17.

Örményország tragédiája a kereszténység drámája is

Ősszel a nemzetközi figyelem Hegyi-Karabah területére szegeződött, ahol kiújultak a harcok az azeri és az örmény hadsereg között.  Azerbajdzsán súlyos katonai vereséget mért a jóval szegényebb örmény népre, amelynek a társadalmi hatásain túl kulturális veszélye is van, hiszen felbecsülhetetlen értékű keresztény műemlékek kerültek veszélybe.

Több mint hat hete ért véget a Hegyi-karabah-i háború, miután Oroszország közvetítésével Örményország és Azerbajdzsán fegyverszünetet kötött. Béke még közel sincsen a térségben, az elmúlt napokban több olyan videó is nyilvánosságra került katonák által elkövetett kegyetlenkedésekről, amelyek a háborús bűncselekmény fogalmát is kimeríthetik.

A fegyverszünet részeként Hegyi-Karabah több – idáig örmények lakta – területe Azerbajdzsánhoz került. A kereszténységet először államilag felvevő ország – amely Hegyi Karabahot „Arcah”-nak nevezi – hatalmas gyászként éli meg ezt a fejleményt.

A szinte pontosan száz éve tartó konfliktus első lépése az volt, hogy 1921-ben a Szovjetunió Azerbajdzsánhoz csatolta a térséget, az örmény etnikai többség ellenére is. Azóta a terület erődemonstráció, zátonyra futott nemzetközi egyeztetések és brutális háborúk (1992-1994) helyszíne lett. Csak hogy értsük a helyzetet: az elmúlt hetekben ötezer katona vesztette életét és százezer embernek kellett elhagynia otthonát–hazáját.

hirdetés

A világ – és nemzeti örökségekkel foglalkozó szervezetek komoly aggodalmukat fejezték ki az örmény nép által épített keresztény templomokért, monostorért, temetőkért, amelyek a jövőben azeri fennhatóság alá kerülnek. Félő, hogy keresztényből muzulmán térség lesz Hegyi-Karabah.

Fotó: Alexander NEMENOV/AFP

A háborúban sajnos már így is sok műemlék megrongálódott: ősszel az azeri hadsereg Tigranokerta ősi városát lőtte, amelyet a Krisztus előtti(!) első században alapítottak, nevét Nagy Tigranes örmény királytól kapta. Şuşa városában megsérült a Szent Megváltó Katedrális, amely az örmények egyik legnagyobb temploma, a város pedig idáig Karabah kulturális fővárosának számított.

Az interneten több olyan fotó is terjed Şuşa város katedrálisáról, amelyen az látszik, hogy graffitivel csúfították el a műemléket. Szintén károkat szenvedett a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templom. A térségben található az Amaras monostor, ahol Világosító Szent Gergelynek – Örményország első püspökének és védőszentjének – az unokája van eltemetve. Itt volt az első örmény írást oktató iskola is. A monostort régészek részletesen feltárták, véleményük szerint a sírba keletről lehetett bejutni, ami nagyon szokatlan a templomépítészetnél. A tudósok szerint ez a választás összekapcsolható jeruzsálemi Szent Sír-templom – amely Jézus keresztre feszítésének és sírjának helyszíne – elrendezésével.

Ezek az örmény műemlékek nem csak a keresztények számára fontosak, olyan kulturális kincseket hordoznak, amelyek az egész emberi civilizáció számára értéket kell hogy jelentsenek. Az örmény nemzet tragédiája egyben egy kulturális dráma is. Mivel ezek a keresztény jelképek az örmény nép számára igazodási pontok, szellemi kapaszkodópontok, ezért a történészek – és mi keresztények – joggal félhetünk attól, hogy az azeriek kárt tesznek bennük..

Forrás: The Conversation

Fordítás: Nagy Betti

 

 

Borítókép - Fotó: Karen MINASYAN / AFP
Szemle
hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 12. 18. 09:15

    „katonák által elkövetett kegyetlenkedésekről” A különbség te közted és a katonák között csak árnyalatnyi. Mindig észrevesszük a rajtunk kívüli eseményeket ám önmagunkat nagyon ritkán. Olyan kegyetlenül tudunk bánni magunkkal, hogy ha másnál látnád azt, kicsordulna a könnyed. Mindenki más módszerekkel kínoz, éppen ahogy megteheti, sajnos a katonák így tehetik meg de nem árt észre venni, hogy ők is közülünk való emberek csak katona ruhában és fegyverrel a kezükben. Ilyenkor hatalmat kapnak e kettő által és felerősödik bennük az amiben te még gyenge vagy. Sajnos ezt tapasztalatból mondom, de remélem megtanultam a leckét. Nyilván az erős jellem nem változik, de nem sok olyan van.
    „A háborúban sajnos már így is sok műemlék megrongálódott” Kérdés, hogy kik és meddig mennek vissza a történelemben. Gondolom mindenki hallott már olyat, hogy egy keresztény templom egy ősi vallást gyakorló nép templomára épült. Te milyen különbséget látsz ebben? Isten teremtménye érdekes dolgokra képes, talán nem kellene ekkora szabadságot adni neki (csak vicceltem). Ám mégis azt tehetünk másokkal amit akarunk, ez Isten szabadsága (ami ebben az esetben káros magunkra nézve).
    Sajnos (vagy sem) a kereszténység ugyan úgy el fog tűnni más vallás által, mint ahogyan e vallás eltiport másokat. Nyilván most ennek nem örülünk de képzeld bele magad Koppány hű szolgájának bőrébe, szerinted kívánta a kereszténységet amit te annyira szeretsz? Nekünk most az a dolgunk, hogy megvédjük a vallásunkat, az időnek pedig az, hogy változzon. Kitalálod ki fog győzni?

  • Válasz F 2020. 12. 18. 11:32

    A cikk nem foglalkozik a politikai háttérrel, amely pedig tanulságokat hordoz. Kicsit hasonlít a helyzet Magyarországéra. Szegény Örményország is azt hitte, hogy majd a nyugati orientáció megvédi őket.
    Bármilyen furcsán is hangzik egy keresztény szemszögéből, de addig volt béke a térségben, amíg állt a Szovjetúnió. Miközben Örményország és Azerbajdzsán egyaránt NATO-„partner”, közben a nyugat azzal van elfoglalva, hogy ledöntögesse a saját szobrait, meg átfesse a zebrákat, és Putyinon kívül eddig egy politikust sem érdekelt, hogy hogyan nyírják ki az örményeket.

    • Válasz T34 2020. 12. 18. 13:17

      A Szovjetunióban a keresztény népeket általában jobban becsülték mint a muszlim népeket. A vezetésbe is inkább keresztény származásúak kerültek (oroszok, fehéroroszok, grúzok, örmények). De ugyanez az elv megmutatkozott a hadseregben is. Pl az örményeket általában harcoló alakulatokhoz osztották be addig az azerieket munkaszázadokba. Ezért is tudtak (többek között) felülkerekedni az azerieken.