Ferenc pápa hívta össze azt a találkozót november 19-21 között, melynek keretében közel kétezer fiatal közgazdász gondolkodott együtt azon, hogyan lehet befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaságot építeni.
Talán már néhány olvasónak ismerősen cseng a fülében ez a cím és már alapvető érdeklődéssel közelít a témához, viszont annak érdekében, hogy azok figyelmét is elnyerjem, akik eddig semmit sem hallottak erről a kezdeményezésről, néhány szóban így foglalnám össze Ferenc Gazdaságát: lelkes, igazságot kereső fiatalok és bölcs, harcedzett veteránok találkozója egy forradalmian új vallás-gazdaság kontextusra épülő kísérlet megvalósításáért.
Miről is van szó tehát? Egy olyan korban élünk, ahol itt Európában és a környező nyugati kultúrákban jólét vesz bennünket körül. Sokkal inkább küzdünk itt spirituális, kulturális és pszichológiai válsággal, mintsem gazdaságival, amely a szegénységnek szintén egy megjelenési formája. Talán nem véletlenül van így, talán nem véletlenül vagyunk kiüresedve…
Hiányzik valami a kultúránkból, ami felpezsdítené a lelkünket és az igazság talajára állítaná, nem pedig arra a vattacukorra, amelyben jelenleg élünk.
Igen, egy vattacukorral kibélelt Európában élünk, ahol nem vesszük azt észre, hogy milyen áron élvezhetjük mi mindazt, ami körbevesz bennünket. Mire is gondolok pontosan? Nézzük meg egy példán keresztül: itt vannak a ruhaneműk, amelyeket ma olcsón szerzünk be, de vajon milyen áron? Magyarországon miért nem állítanak elő egyetlen farmernadrágot sem? Talán azért, mert máshol ki lehet zsákmányolni a munkaerőt és egészen olcsón elő lehet állítani. De hol vagyunk mi ebben a folyamatban?
hirdetésKi figyel ma arra, hogy a vásárlásával valójában voksol is, voksol a kizsákmányoló és kényelmes kultúra mellett, rábólint a szegény keleti munkaerő alacsony bérére, s ezzel leadja a szavazatát egy olyan jövő mellett, ahol senkinek sem jelent problémát a vagyoni egyenlőtlenség. Mindezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne vásároljunk a jövőben keletről érkező ruhaneműt, csupán egy nagy felkiáltójelet szeretnék tenni a Ferenc Gazdaságával együtt amellett, hogy tennünk kell valamit azért, hogy a gazdasági döntéseink egyéni és társadalmi szinten is integrálják magukba az összes égető sürgősségű kérdést, mint az adóparadicsomokat, a technológia megosztását a szegényebb térségekkel, az emberhez méltó munkát, a befektetések etikai kérdéseit, stb.
Az emberiség ugyanis útkereszteződésbe érkezett.
Pontosabban fogalmazva az emberiség tehetősebb része az, aki választhat aközött, hogy kilép e önmagából a kizsákmányolt anyaföld és az elmaradott emberek, társadalmak irányába, vagy pedig a saját hasznát növeli, miközben a háborúk tovább folytatódnak, a föld átlaghőmérséklete tovább nő, a faji diverzitás és vele együtt azok immunitása is csökken, amely újabb, a jelenlegihez hasonló vírusokhoz vezet.
Véleményem szerint Ferenc Gazdasága azt kéri mindenkitől, hogy merjen az igazság oldalára állni és legyen nyitott a lehetséges megoldásokra, amelyekkel olyan kultúrát építhetünk, amelyet egyre inkább az adás kultúrája jellemez, és amely valóban fenntartható és nemcsak kevés ember hamis boldogságát, hanem minden ember valódi boldogságát szolgálja. Assisi Szent Ferenc szegény lett és emiatt Isten be tudott lépni az életébe, nekünk is hasonló úton kell járnunk, adni a másiknak, hogy Isten betölthesse a bennünk, nyugati emberekben lévő ürességet. Az eddigieket a Ferenc pápa által az „Economy of Francesco” hallgatóihoz intézett részlettel foglalnám össze:
„A közös ház gondozása olyan erőfeszítést igényel, mely megváltoztatja az életstílust, a termelési és fogyasztási modelleket és a mai társadalmat irányító, megszilárdult hatalmi struktúrákat. Ha ezt nem teszitek, nem csináltok semmit – szögezte le a pápa. – Közösségi és intézményes vezető csoportokra van szükség, melyek magukra vállalják a problémákat.”
A Ferenc Gazdaságán részt vett magyarországi csapat továbbra is rendszeresen találkozik az online térben, hogy átbeszéljék a konferencián kapott tartalmakat és végiggondolják, miként lehetne mindezt hazánkban megvalósítani. Amennyiben ez a téma felkeltette érdeklődésed és tettrekészséged, írj Nagy Szilárdnak az alábbi e-mail–címre: szilard.szili@gmail.com.
Nagy Szilárd
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás