Két korona – mégis micsoda különbség! Az uralkodók által viselt fejdísz és Krisztus töviskoronája között von párhuzamot írásában Bese Gergő atya.
Amikor a mai szentbeszédemre készültem, egy kedves papkolléga Facebook-oldalának borítóképe került a szemem elé. A töviskorona és az ékes uralkodói korona került egymás mellé. Óriási volt a kontraszt. A csillogás és a rideg valóság egymás mellett.
Fotó: Facebook/Hozdik Zsolt
Mert miként fest előttünk egy világi uralkodó? Pompás koronaékszerek, gazdagság, hatalom, tradíciók, luxus, fényűzés… De gondoltunk már arra, mennyire megközelíthetetlenek, bezártak, magányosak? Persze nem igazán foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, mert a nagy fényárban nem is látjuk igazán az embert. Látunk sok mindent, irigykedünk is, de a pompa sokszor elnyomja a valóságot. Ebben az esetben is igaz a mondás: nem minden arany, ami fénylik. Mégis sokkal vonzóbb a csillogás, mint a szenvedés útja, pedig senki sem kerülheti el azt.
A koronát viselő uralkodó arcát, tekintetét, életét nem ismerjük, de a töviskoronát viselő Krisztust viszont igen. Szenvedésében, áldozatában, irgalmasságában ott van minden olyan jellemvonás, melyet egyetlen földi király sem tud birtokolni, mert aki önmaga erejéből, a nép akaratából akar naggyá válni, az elbukik.
Aki a Golgota kövei felé fordul és megismeri a szenvedést, az tud igazán sorstársa lenni a hétköznapi embernek.
Ma mégis azt sugallják, hogy ne a komor Golgotára nézzünk, hanem a gazdagság, fényűzés elérése legyen a célunk, mert az együtt jár a gondtalan élettel. Ezért vágynak az emberek a hírnévre, a mindent jelentő deszkák csillogására, a sikerre, hogy koruk celebjei, sztárjai, youtuberei, divatdiktátorai, véleményformálói lehessenek.
A hírnév, sztárság együtt jár a boldogsággal? Erre lehet, hogy Michael Jackson, Whitney Houston, Cserháti Zsuzsa, Avicii tragédiája adja meg a választ. Elismert zenészek voltak, akiknek a lábai előtt hevert az egész világ, mégis a hírnév elnyomta a segélykiáltásukat. Ismertük a dalaikat, de nem vettük észre a szenvedéseiket. Mindent megtettek azért, hogy fennmaradjanak, beálltak a hírességek versenyébe és belehaltak. Kábítószer-túladagolás, depresszió, öngyilkosság lett a végzetük, mert a földi hívságok vonzóbbak voltak minden másnál. A hangos ovációban, zajban nem hallották meg a lélek hangját. Azt gondoljuk, hogy akik hangosabban kiáltanak valamit, ők vannak többségben és véleményük kötelező érvényű, pedig ebben van az átverés.
A társadalom által kreált csillagok magasra kúsznak az égen, de a zuhanás, kihunyás is hamar bekövetkezik. Fennmarad egy dal, egy szép kép, egy sikeres alakítás, majd rövid idő után a felejtés homálya. Azok azonban, akik Krisztust választják királyuknak, mesterüknek, példaképüknek, nem kell, hogy féljenek, soha nem lesznek egyedül, jó cselekedeteik, karizmáik fennmaradnak, hogy példaként szolgáljanak a hangos, csillogást kereső emberiségnek.
Bese Gergő atya
hirdetés
2 hozzászólás
“Mert miként fest előttünk egy világi uralkodó?” Jó kérdés? És mond,nem ugyan azt az elképzelést gondolod Istenről mint egy világi uralkodóról? Alázkodni kell előtte,indokkal pusztíthat,tőle teszed magad függővé,parancsait végrehajtod,egyetlenként kell elismerned,dicsőítened kell és engedelmeskedned neki. Mi is akkor a különbség?
” Kábítószer-túladagolás, depresszió, öngyilkosság lett a végzetük, mert a földi hívságok vonzóbbak voltak minden másnál.” Inkább azért mert nem tudtak mit kezdeni a hírnévvel,gyenge és hibás volt az önértékelésük és nem önmagukra figyeltek. Először önmagadat kell jól megtanítani kezelni a dolgokat és ha már megértél,akkor jöhet a többi ami rajtad kívül van. Elfelejted,hogy sok híresség viszont nem lett öngyilkos,nekik ez jobban ment,mert érettebbek voltak.
“Azt gondoljuk, hogy akik hangosabban kiáltanak valamit, ők vannak többségben és véleményük kötelező érvényű, pedig ebben van az átverés.” Ezen érdemes lenne elgondolkodnod és kezdhetnéd mondjuk velem. Te fent a koszorút és a koronát említetted,én a kötelező imádatot,engedelmességet stb. Kik vannak többségben, Ti vagy én? Én Istent nem úgy kezelem mint ti a királyokat,nem is értitek. Ellenben ti földi királyoknak kijáró dolgokkal tisztelitek Istent,ezt már értik. A korona különböző de a módszer ugyan az,nem fura? Picit sem?
Hajaj,még mielőtt nagyon dühösek lesztek. (kiegészítem az előbbi hozzászólásomat)
Isten (és Jézus is) nem földi király és uralkodó,ennél fogva nem úgy kell imádni és viszonyulni hozzá (kezelni) mintha az lenne.
A koronás példából világosan látom,hogy ezt tudjátok de mivel nem tudtok semmilyen más módszert a hódolatra,megmaradtok a hagyományosnál,azaz a földi királyokhoz szokott módszernél.
Mivel azonban Isten nem földi uralkodó épp ezért én személy szerint nem is úgy viszonyulok hozzá,mintha az lenne.
Remélem megértitek szavaim és nem félre értitek.