Két korona – mégis micsoda különbség! Az uralkodók által viselt fejdísz és Krisztus töviskoronája között von párhuzamot írásában Bese Gergő atya.
Amikor a mai szentbeszédemre készültem, egy kedves papkolléga Facebook-oldalának borítóképe került a szemem elé. A töviskorona és az ékes uralkodói korona került egymás mellé. Óriási volt a kontraszt. A csillogás és a rideg valóság egymás mellett.
Fotó: Facebook/Hozdik Zsolt
Mert miként fest előttünk egy világi uralkodó? Pompás koronaékszerek, gazdagság, hatalom, tradíciók, luxus, fényűzés… De gondoltunk már arra, mennyire megközelíthetetlenek, bezártak, magányosak? Persze nem igazán foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, mert a nagy fényárban nem is látjuk igazán az embert. Látunk sok mindent, irigykedünk is, de a pompa sokszor elnyomja a valóságot. Ebben az esetben is igaz a mondás: nem minden arany, ami fénylik. Mégis sokkal vonzóbb a csillogás, mint a szenvedés útja, pedig senki sem kerülheti el azt.
A koronát viselő uralkodó arcát, tekintetét, életét nem ismerjük, de a töviskoronát viselő Krisztust viszont igen. Szenvedésében, áldozatában, irgalmasságában ott van minden olyan jellemvonás, melyet egyetlen földi király sem tud birtokolni, mert aki önmaga erejéből, a nép akaratából akar naggyá válni, az elbukik.
hirdetésAki a Golgota kövei felé fordul és megismeri a szenvedést, az tud igazán sorstársa lenni a hétköznapi embernek.
Ma mégis azt sugallják, hogy ne a komor Golgotára nézzünk, hanem a gazdagság, fényűzés elérése legyen a célunk, mert az együtt jár a gondtalan élettel. Ezért vágynak az emberek a hírnévre, a mindent jelentő deszkák csillogására, a sikerre, hogy koruk celebjei, sztárjai, youtuberei, divatdiktátorai, véleményformálói lehessenek.
A hírnév, sztárság együtt jár a boldogsággal? Erre lehet, hogy Michael Jackson, Whitney Houston, Cserháti Zsuzsa, Avicii tragédiája adja meg a választ. Elismert zenészek voltak, akiknek a lábai előtt hevert az egész világ, mégis a hírnév elnyomta a segélykiáltásukat. Ismertük a dalaikat, de nem vettük észre a szenvedéseiket. Mindent megtettek azért, hogy fennmaradjanak, beálltak a hírességek versenyébe és belehaltak. Kábítószer-túladagolás, depresszió, öngyilkosság lett a végzetük, mert a földi hívságok vonzóbbak voltak minden másnál. A hangos ovációban, zajban nem hallották meg a lélek hangját. Azt gondoljuk, hogy akik hangosabban kiáltanak valamit, ők vannak többségben és véleményük kötelező érvényű, pedig ebben van az átverés.
A társadalom által kreált csillagok magasra kúsznak az égen, de a zuhanás, kihunyás is hamar bekövetkezik. Fennmarad egy dal, egy szép kép, egy sikeres alakítás, majd rövid idő után a felejtés homálya. Azok azonban, akik Krisztust választják királyuknak, mesterüknek, példaképüknek, nem kell, hogy féljenek, soha nem lesznek egyedül, jó cselekedeteik, karizmáik fennmaradnak, hogy példaként szolgáljanak a hangos, csillogást kereső emberiségnek.
Bese Gergő atya
hirdetés
