Ige, Lelkiség

Te milyen gazdagságra vágysz?

Szerinted mi a boldogság kulcsa? Majd ha lesz elég pénzed elérni a céljaidat, akkor igazán boldog leszel? Ha fizikailag semmiben sem fogsz hiányt szenvedni, majd akkor? Számodra mit jelent a gazdagság? Az EKE alapítvány kemény és őszinte igazságokat osztott meg a mai igék alapján.

„Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a tömérdek kincs háborúsággal.” (Péld 15,16)

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)

Az emberek többsége a fizikai dolgokat, amelyeket láthat, megfoghat, többre tartja, mint a lelkieket. A legtöbb ember szeretne meggazdagodni. Látszik ez abból is, hogy nagy sorok állnak sorsjegyvásárlásra. Mindig arról álmodunk, hogy majd nehézség, fáradság, kemény munka nélkül egyszer csak ölünkbe hullik az álomösszeg. Azt gondoljuk, hogy ha lenne annyi pénzem, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet, álmaimat, ha olyan országban élhetnék, ahol magasabb az életszínvonal, mint nálunk, akkor boldog és megelégedett lennék.

A Biblia pedig ott porosodik valahol a szobánkban, mert lelkiekben nem szeretnénk meggazdagodni,

mert azt nem vagyunk képesek értékelni, annyira ragaszkodunk a materiális világhoz, mintha ez lenne az alfája és ómegája mindennek. Pedig ez az anyagi világ véges, és minden, amit olyan nagyra értékelünk benne, semmit sem ér: nem vihetjük magunkkal odaátra, és nem tarthatnak meg ezek az örök üdvösségre. Édesapám a konyhapolcunk oldalára a Péld 15. következő versét, a 17. verset ragasztotta ki: „Jobb egy tál főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör ott, ahol gyűlölet van.”

Többet ér, ha a szeretet Istene tölti be az életemet, és csak főzelékre futja, mint hogy degeszre tömjem magam a legdrágább ételekkel, de hiányozzék Isten, és ezáltal a valódi szeretet az életemből. Nem arról van itt szó, hogy vagy Isten és szegénység vagy Isten nélküli élet és gazdagság, hanem az irányultságomról, hiszen Pál apostol is beszél arról, hogy megtanult bővölködni, azaz élni mindazzal a jóval, amit kapott, de megtanult szűkölködni is (Fil 4,12). Tehát az életcélja nem a gazdagság megnyerése volt.

Ha valamit keresnünk kellene, vagy valamire törekednünk kellene, az az kellene, hogy legyen, hogy megtaláljuk a szeretet Istenét.

Úgy, ahogyan Luther Márton sem nyugodott addig, amíg rá nem talált a kegyelmes Istenre. Amíg közömbös számodra Isten, és azt mondod, vannak izgalmasabb dolgok is, mint Bibliát olvasni, és hitben erősödni, addig valójában a világot akarod megnyerni a magad számára (mert az izgalmasabb, érdekesebb, és több örömet ad – gondolod), és az a veszély fenyeget, hogy hatalmas kárt fogsz elszenvedni lelkiekben, ami ki fog hatni a fizikai valóságodra is. Mert Isten bölcsessége kihat a világi életünkre is, és bölcsebben tudunk élni azokkal a javakkal, amiket kapunk, és ami a legfontosabb, nagy kár lesz, ha „híjával maradsz Isten dicsőségének” (Róm 3,23) – hiányod lesz, hiányozni fog belőled Isten dicsősége —, és kizárva találod magad az Ő örök országából, ha nem lesz ott elkészített helyed, és nem lesz ott szolgálatod. Inkább kívánom azt, hogy szerényebb életkörülmények között éljek, de Istentisztelet legyen az életem, mintsem azt, hogy dúskáljak a javakban és ezt viszályok, harcok árán szerezzem meg, de elűzzem a Szentlelket az életemből.

Matisz Jánosné Széll Éva Anna

Forrás: EKE – Evangélikusok Közössége az Evangéliumért, Facebook

Borítókép: Eziogutzemberg | Dreamstime.com
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 11. 11. 16:07

    “Számodra mit jelent a gazdagság?” Látjátok,ha így tettétek volna fel azt a kérdést és nem úgy,hogy jellemezd Istent,akkor jó lett volna. Azaz a helyes kérdés: számodra mit jelent Isten?
    “nem vihetjük magunkkal odaátra” De hisz a cél nem is ez,hanem,hogy a pillanatnyi örömünket,vágyainkat szolgálja.
    “megtaláljuk a szeretet Istenét.” Őt azért nem fogod megtalálni,mert előbb meg kellene gyógyulnod,felnőtté és szabaddá válnod. Hogyan is találkozhatnál a “szeretet istenével” mikor tele vagy lelki sérülésekkel,tele vagy rossz szokásokkal aminek rabjává válsz. Majd ha az ember megszabadul az anyai/apai személyiségzavarától és nem lesz rabja rossz szokásoknak, akkor már jó úton halad afelé,hogy tisztán lássa Istent,ám addig ég és föld a kettő.
    “Mert Isten bölcsessége kihat a világi életünkre is” Mért jellemezzük megint Istent? Istenre minden olyan dolgot ráaggatunk,ami számunkra pozitív. Isten azonban nem hozzánk méri magagát,nem hozzánk képest ítéli meg magát jónak vagy rossznak.
    „híjával maradsz Isten dicsőségének” (Róm 3,23) – hiányod lesz, hiányozni fog belőled Isten dicsősége” Elérkezik az idő hamarosan,mikor egy ilyen mondat nem lesz politikailag korrekt,mert ezzel lenézed és semmibe veszed a többi vallást. Ugyanis “Isten dicsősége” a te istened dicsőségét jelenti és minden ami különbözik ettől,nem számít és rossz.
    Kétféleképpen gondolkodtok:”Isten mindenkit szeret” de ha nem vagy keresztény,sötétségben élsz. Tehát nem az Istenhez viszonyítod a szeretetet hanem magadhoz. Elég nagy hiba,csodálkozom,hogy nem veszitek észre.
    Isten úgy szeret ahogyan mi fel nem fogjuk és azt akit megteremtett.