Az alázat nem egy divatos viselkedési forma. Főleg ebben a mai korban, amikor minden az egyén körül forog. De mit is tanít Jézus az alázatról? Miért van rá szükségünk? C.H. Spurgeon, legendás prédikátor őszintén ír az alázatról.
„Aki… megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18, 14)
Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (13. vers).
Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a – lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.
Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!
hirdetésForrás: Isten ígéreteinek tárháza
hirdetés
11 hozzászólás
Ilyen rosszindulatú,gonosz,emberszámba nem vevő,negatív komplexusos írást itt még nem olvastam.
“Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék?” Te jó ég!! Mire lehetünk büszkék? Hatalmas baj van veled,ha nem tudsz büszke lenni semmire,mert összekevered a büszkeséget az (túlzott) önimádattal. Ha nem vagy büszke semmire,akkor merem állítani,hogy az önbecsülésed nulla és igyekszel magaddal rántani azt akinek van,azaz szinte mindenkit. Büszkék lehetünk a hitünkre,a jó tetteinkre,a legtöbb döntéseinkre,családunkra,gyerekeinkre. ******
“Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni.” Tisztában vagy azzal,hogy az az imában semmit sem kell “felmutatni”? Nem arra való az ima,hogy mutogassuk,hanem hogy közelebb érezzük istent.(stb)
“Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek.” Óriási tévedés!!
“ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket” Ki vagy te,hogy megmond,Isten kit,hogyan és mért magasztal fel?
“Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt.” Ki vagy te,hogy az Úr nevében megmond,hogy Ő kinek ad tisztességet? Az Úr majd eldönti,kit és miért beszül,ehhez sem beleszólásunk sem befolyásunk nincsen.
“a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.” Mit nevezel te szerénységnek??
Gyakorlatilag ennek cikknek minden szava katasztrofális üzenetet hordoz. Negatív és személyiség romboló,nem kicsit,óriásit. Nem tudom mi volt a célja,de nagyon elbeszélgetnék vele.
I. Korintusiaknak írt levél 4:7
“Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”
“Egy bizonyos retorikust megkérdeztek, hogy mi az ékesszólás első szabálya, és ő azt válaszolta, hogy a helyes előadásmód. Mi a második szabály? A helyes előadásmód. Mi a harmadik szabály? A helyes előadásmód.
Éppen így, ha valaki megkérdez engem a keresztény vallás első, második és harmadik szabályáról, mindig ezt válaszolom: az alázatosság.”
ismeretlen szerző (MERA Antenna c. kiadványa 2005/2)
“Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen kaptál – de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot kaptál…”
Ravasz László (internetről)
“Az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon.”
(Fekete István író – forrás: Új Ember)
“A kegyesség történetét kutatva három olyan elemet találtam, amely a szakirodalmak szerint minden kegyességi forma elengedhetetlen része. Az egyik az alázat, a másik a szolgálat, a harmadik a szeretet princípiuma. Ezeken túl szabadok vagyunk arra, hogy sokféle módon olvashassuk a Bibliát és sokféle módon imádkozhassunk, vagy egyéb, keresztyén közösségek által már kimunkált gyakorlatban vehessünk részt.” (Siba Balázs – internetről, parokia hu)
John Stott:
“… meg merem kockáztatni, hogy az evangéliumi hit által létrehozott /vagy létrehozandó/ legdöntőbb tulajdonság az alázatosság.”
(J. Stott: Egy az Úr, egy a hit. – internetről)
Példabeszédek 22:4
“Az alázatnak az Úr félelme a gyümölcse, a gazdagság, a dicsőség és az élet.”
Az Úr Jézus olyan magasra tette a lécet, hogy csak az alázatnak van esélye arra, hogy nem veri le.
https://katolikus.ma/hogyan-valik-az-alazat-az-erossegedde/
.
Michael Rennier: Hogyan válik az alázat az erősségeddé?
(részletek)
.
“Semmi más nem tesz minket hitelesebbé, mint az alázat.
Mi is az alázat?
Az alázat a pontos belátás erénye, az a képesség, hogy ne gondoljuk magunkat olyannak, amilyenek nem vagyunk. Létezik egy érdekes alapvetés – talán mindannyian valljuk valamilyen mértékben -, hogy mindannyian jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Az ember azt állítja, hogy ő kedves és jó, tulajdonképpen a föld sója, és ha valami probléma vagy zűrzavar van a világban, az csak mások miatt lehet.
.
Erről az jut eszembe, hogy amikor G. K. Chestertont megkérdezték, “Mi a baj a világgal?” azt válaszolta: ha baj van, akkor az miatta van. Ha büszkeségemben meggyőzöm magam arról, hogy én nem járultam hozzá a világot sújtó problémákhoz, akkor az énképem valószínűleg annyira eltorzult, hogy már teljesen pontatlan és megbízhatatlan.
.
Mi tehát a tiszta igazság? Gyarlók vagyunk. Rendetlenek vagyunk. Mindenféle téves elképzelést táplálunk magunkról és képességeinkről. Olyan arrogáns, elbizakodott dolgokat teszünk és mondunk, amelyek csak zavarba ejtenek minket, ha visszatekintünk rájuk. Az is igaz, hogy mindennek ellenére Isten nagyon szeret minket, és felemel minket a mennyei trónra, ha elég alázatosak vagyunk ahhoz, hogy elfogadjuk a segítségét.”
.
(internetről – katolikus ma)
“Az igazi alázat nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolsz magadról, hanem azt, hogy kevesebbet gondolsz magadra.” – C. S. Lewis (internetről – katolikus ma)