Közleményében egyszerre ítélte el a szélsőséges iszlamista terrorcselekményeket és a Charlie Hebdo szándékos provokációját Jean-Pierre Cattenoz avignoni érsek. A 74 éves érsek szerint ezek az ábrázolások nem tartozhatnak a demokratikus szabadságjoghoz, mert sértik a testvériség elvét.
“Hetek óta egy kérdés foglalkoztat: az istenkáromlás valóban egy jog a demokráciában? Az istenkáromló karikatúráknak van-e helyük egy demokráciában? Annak ellenére, hogy a francia köztársasági elnök igent mond ezekre a kérdésekre én mégis nemmel válaszolok – ezúttal szeretném kifejteni hogy miért.
A radikális iszlám államokban a próféta vagy a Korán káromlása halálbüntetést von maga után, időnként a lefejezés is kiszabható. A katolikus egyházban ha az Oltáriszentséget megszentségtelenítik, akkor a keresztények engesztelő misét tartanak, hogy Isten bocsánatát kérjék.
A “Charlie Hebdo” ellen elkövetett 5 évvel ezelőtti támadás után mindenki “Charlie” volt. Magam mindig azt mondtam: Én nem vagyok “Charlie”, de erősen elítélem azokat akik ezt a barbár és galád tettet elkövették.
Alapvető, hogy elítéljük a támadást, de az is alapvetően fontos, hogy elhatároljuk magunkat egy olyan újságtól mely istenkáromlásban egymással versengő karikatúrákat jelentet meg.
Amikor hónapokkal később “Charlie” újra megjelenhetett, az első oldal újra botrányos volt és engem mélyen megsértett: XVI. Benedek pápát ábrázolta amint a próféta szodomizálja. Sajnos a sajtó örült, hogy ez az “újság” feltámadt a hamvaiból. Nem sokkal az ismert események után lehetőségem volt az akkori belügyminiszterrel beszélni – aki a vallási kérdésekért is felelős volt. Felvetettem neki, hogy a Charlie Hebdo génjeiben van az istenkáromlás. Megkérdeztem tőle, hogy vajon az istenkáromlást tartalmazó képek és karikatúrák megjelenésénél nem kellene-e figyelembe venni hogy ezzel megsebzem a testvéreimet, valamint elmondtam mennyire felkavart a XVI. Benedek pápát és a prófétát kicsúfoló karikatúra. Azt válaszolta, hogy a kormányon belül is vitatkoztak erről a kérdésről
Azt válaszolta nekem, hogy a kormányon belül is vitatkoztak erről, mivel néhány miniszter is elítélte ezeket az ábrázolásokat, amelyek a szabadság nevében lettek készítve – de egy olyan világban, ahol arra lettünk meghívva, hogy testvérként éljünk. Bevallom, hogy sírtam az egyik olyan karikatúra látva, amely ennyire megsebezte keresztény érzékenységemet.
Egy magát újságírónak valló ember, hogyan tehet ilyet egy állítólagos jog nevében? A demokráciának vagy a laikus gondolkodásnak ehhez semmi köze. Az ember arra teremtetett, hogy társadalomban éljen, a köztársaság pedig jónak tartotta kölcsönvenni a keresztényektől a testvériség jelszavát.
Viszont ha mi arra vagyunk hívva, hogy testvérekként éljünk, akkor az én szabadságomnak ott van a határa, ahol megsebzem a testvéremet.
Természetesen párbeszédet kezdeményezhetek azzal a testvérrel aki nem osztja az én nézőpontomat, de nem igazságos azonnal kijelenteni, hogy az istenkáromlás és bármilyen karikatúrák a demokratikus szabadságjoghoz tartoznak. Természetesen ez nem igazolja semmilyen módon egy történelem tanár lefejezését, aki tanítványaival át akarta gondolni ezen karikatúrák és az istenkáromlás hatását napjaink botrány újságírásában.
Be kell vallanom, hogy nem jutottam szóhoz a köztársasági elnököt hallva aki Libanonból szólt hozzánk az események után. A demokráciára hivatkozva igazolta annak a lehetőségét, hogy mindent és bármit kimondhatunk, megjelentethetünk; az istenkáromlás szabadságát minden formájában. Azt hittem félreértem… Értem én, hogy napjainkban divatos kigúnyolni a vallásokat és sárba taposni őket, de a szerzők nem értik, hogy magatartásukkal megcsúfolják a szabadság eszméjét és valódi jelentését? A testvériség nevében, amely minden társadalom alappillére elmondhatom: az én szabadságom ott ér véget ahol megsebzem testvéremet. Ez az alapvető igazsága minden társadalmi életnek, és ha nem tartjuk be, akkor egy olyan totalitárius elhajlás felé haladunk, amely még nem nevezte meg magát. Egyben el kell ítélnünk minden erőszakos, barbár tettet mely válaszként érkezik ezen hamis szabadság értelmezésre.
Jean-Pierre Cattenoz, Avignon érseke”
Forrás: Avignon Egyházmegye honlapja
Fordította: Nagy Betti
hirdetés
2 hozzászólás
“az istenkáromlás valóban egy jog a demokráciában?” Nincs olyan,hogy Istenkáromlás,olyan van,hogy sértegetem az istenről alkotott belső képedet.
“ha az Oltáriszentséget megszentségtelenítik, akkor a keresztények engesztelő misét tartanak, hogy Isten bocsánatát kérjék.” Mennyire kivetítjük az elképzeléseinket Istenre. Istent nem lehet megsérteni,mert nem emberi logikával rendelkezik. Ám ha mégis megsértődne akkor azon,hogy a folyton változó istenképünkkel és önző logikánkkal képtelenek vagyunk egységben gondolkodni.
“az első oldal újra botrányos volt és engem mélyen megsértett” Na látod,tudod te,hisz végre leírod,hogy kit is sértett meg.
“nem kellene-e figyelembe venni hogy ezzel megsebzem a testvéreimet,” Csak is ezt kellene figyelembe venni.
“sírtam az egyik olyan karikatúra látva, amely ennyire megsebezte keresztény érzékenységemet.” Újból jót ír.Az írót sebezte meg,ez tökéletesen helytálló.
“az istenkáromlás és bármilyen karikatúrák a demokratikus szabadságjoghoz tartoznak” Bizony,nem tartozik hozzá de csakis azért mert felesleges más embereket a hitükben megsérteni,így.
Azért a végén csak sikerült leírnia,hogy ki miatt nem helyes az istenkáromlás. Emlékeztetőül:Istennek nem tudunk kárt okozni,semmilyen formában és megsérteni sem a mi olcsó sértegetéseinkkel,ellenben a másik emberben mély sebeket okozunk,hisz ő elhiszi,hogy az Isten olyan min a szomszédja vagy önmaga,azaz sértődékeny és megsérthető. Hát,nem. (el sem tudjuk képzeni mennyire kivetítjük önmagunkat Istenre)
Elszomorító számomra a fenti hozzászólás. Csupa gúny egy olyan témában, mely éppen a gúnyolódás megsebző erejéről szól.