Egy fohász, amely verssé lett. Nem volt könnyű szakasz, de Isten felemelt. Téged is fel fog. Ne add fel a reményt! Ő tart, akkor is, ha most nem ezt érzed. Ő hűséges és jó: minden okod megvan rá, hogy Bízz benne. Erről szól ez a vers.
Iránytű
Mennyi zúgás vett itt körbe
Mennyi láz és mennyi szín
De már csenddé lettem
Csendéletem
Szétszakít
Fiatalság, ne illanj el,
Élet, gyere vissza már
Töltsd be minden sejtem: lényem
Hadd legyek, ki
Szárnyal bár, de
Kősziklán áll!
Te folyó vagy, mely
Áttör bennem
Erdő, melyben
Szél süvít
Minden vagy
Mi életre kelt
Nem marad el:
Megsegít.
Új fejezet küszöbén
Toporogva állok
Te vagy az, ki átemel
Minden egyes gáton.
Összeraksz mindent, mi
Rég szétesett bennem
Élő remény, nem adom fel
Csak Te éltetsz engem.
Vihar, tudom, véget érsz
Kormány, már nem nálam vagy
Iránytű szívbe rejtve
Azzá teszel, aki vagy.
Lecsitítod gyermek-énem
Azt suttogod: semmi baj
Erősebben jössz ki, lásd meg
Felnőtté válsz karomban.
Még nem érkezett hozzászólás