,,Senki sem akarja az abortuszt” – Olaj Anett

Olaj Anett az abortusz.hu oldal szerkesztője nyíltan vállalja, hogy abortusza volt. Személyes érintettsége miatt számtalan nőnek és férfinak is segített már, hogy feldolgozzák saját traumájukat. A mára már többgyermekes édesanya a Túlélők podcast vendége volt, ahol őszintén vallott saját bűntudatáról és gyógyulásáról is.

Bár az abortuszok száma csökkenő tendenciát mutat, egyre fiatalabb lányok esnek át rajta. Az abortusznak sok oka lehet, az egzisztenciális félelemtől kezdve a környezet bizalmatlansága és elítélése is ide sorolható. Nem egy esetben találkozott Olaj Anett azzal, hogy a nagyszülők utasították el saját unokájukat és tagadták ki várandós lányukat a családjukból. Mindemellett egyre gyakoribb az is, hogy negyvenes éveikben járó, többgyermekes anyukák jelentkeznek abortuszra, de még mindig a tizenévesek körében a leggyakoribb.

De mit is vár egy anya az abortusztól? Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benne, amikor a beavatkozásra vár? Olaj Anett személyes élményéről tudott beszámolni, melyet azoknak a nőknek a történeteivel egészített ki, akik az évek során felkeresték őt. 

„Aki az abortuszra igyekszik, a legkevésbé sem gondolkozik – ezt nem pejoratív értelemben mondom” – mondta Olaj Anett. „A nők kilencvenakárhány százaléka egy heves szívdobogásos állapotban van és beszűkül a gondolkodása. Az adott élethelyzetére úgy tekint, mint amelynek ez az egyedüli megoldása.

Senki nem akarja az abortuszt, hanem úgy érzi, hogy egy olyan szorult helyzetben van, hogy ez az egyedüli kiút.

Amiről tudjuk, hogy nem kiút, hanem pontosan egy zsákutca.”

Olaj Anett szerint a legtöbb nő esetében nem egy tudatos döntés az abortusz, hanem a biztonságérzet pánikszerű keresése. „A legtöbb lány – bár nagyon változó ez időben –  úgy konstatálja utólag, hogy nem azt kapta, amit várt. Nem is volt igazából egy döntés, nem akarunk gondolkodni, csak legyünk túl rajta. Minden nőben megszólal szerintem az anya, és ezeket a gondolatokat elhessegetve elérjük ezt a napot. Még én is úgy éltem meg az aznapot és utána, hogy milyen nagy megkönnyebbülés, de ez később visszaüt.”

Olaj Anett életében az abortusz után pár évvel jelentkeztek a posztabortusz-szindróma tünetei, melyeket minden egyes – a házasságában vállalt – terhessége egyre jobban felerősített. Végül egy spirituális élmény hatására értette meg, hogy Isten és abortált gyermeke már megbocsátottak neki. (Ezt az élményt Anett részletesen elmeséli az interjúban, ezért nem írnánk le, mert az ő szavaival kell hallania mindenkinek.)

Összességében Olaj Anett úgy véli, hogy a támogató, biztonságot nyújtó közeg hatalmas segítség tud lenni a kismamáknak. Ilyen érzelmi biztonságban bátrabban vállalják gyermekük kihordását és felnevelését is az édesanyák. Ha mégis az abortusz mellett dönt valaki, akkor tudnia kell, hogy létezik kiút a posztabortusz-szindrómából is. 

A beszélgetésben Anett arról is mesél, hogyan élik meg a férfiak az abortuszt és hogyan tudják feldolgozni ezt a traumát azok, akik nem vallásosak.

A teljes beszélgetést ITT lehet meghallgatni.