Tanúságtétel

,,Szeretném megmutatni, mennyire veszélyes ez az út” – olvasónk tanúságtétele az okkultizmusról

Bese Gergő atya nemrég tollat ragadott, és őszintén írt az okkultizmus veszélyeiről. Cikkének hatására olvasónk is felbátorodott, hogy megossza személyes történetét. Reméli, hogy tanúságtétele segítségül fog szolgálni mások számára is.

Olvasónk személyesen tapasztalta meg az okkultizmus veszélyeit, de hála Istennek az ezekből való megváltást is. Reméli, hogy levelével segítségül szolgál azok számára, akik hasonló folyamatokon mennek keresztül. 

„Sajnos én átéltem, hogy mi viheti bele az embert ebbe az elsőként veszélytelennek és játéknak tűnő, de annál inkább veszélyes és komoly dologba. Amikor az ember tartozni akar valahova, de rossz helyen keresi – engem ez vitt erre az útra.

Hála Istennek én nem vettem részt szertartásokon, mert a lakhelyemtől nagyon messze lettek volna, de így is belemerültem az „ingázásba”, jóslásokba és a mágiatudományba. Egy jó fél évig elég mélyen benne voltam. Aztán egy szentmisén (amire nem akartam elmenni) éreztem, hogy ez nem jó, valami hiányzik, vagyis inkább Valaki. Mindezek előtt vallásos voltam, de sok bántást kellett elviselnem miatta. Amikor gimnáziumba mentem elhatároztam, hogy felhagyok ezzel (mondván: „új iskola, új én”) és nem adok esélyt a bántásra. Így vettem egy „Pálfordulatot” csak én rossz irányba.”

Olvasónk mesélt az indítékokról, majd hozzátette, hogy az első szentmisét újabb és újabb alkalmak követték.

„Tehát amikor ennek a szentmisének vége lett, egy érdekes érzéssel a lelkemben távoztam. Aztán a következő vasárnap is elmentem, azután folyamatosan. Egy vagy másfél hónap után jutottam el addig, hogy elmegyek gyónni.

Soha nem féltem úgy még annyira a gyónástól, azt hittem, hogy az atya kirúg a gyóntatószékből.

De aztán persze nem ez történt, segítőkészen fordult felém. Kilépve a gyóntatószékből azt éreztem, hogy hazaértem, és mint a tékozló fiút az atyja a karjába zárta, úgy zárt engem is (és minden megtérőt) a Mennyei Atya a karjaiba.

Két évvel később mondtam el először bárkinek is ezt a történetet, mert nagyon szégyelltem. Két atya volt, akik nagy türelemmel segítettek, hogy ezt le tudjam zárni. Még mindig érzem ennek a hatásait (pedig ennek már több mint négy éve), de már nem félek róla beszélni, mert szeretnék másokat megóvni ettől azzal, hogy tapasztalatommal megmutatom mennyire veszélyes ez az út. Hogy mik ezek a veszélyek, arról Gergő atya írt és szerintem még fog is, mert ez valóban fontos téma, és látniuk kell az embereknek, hogy valóban nem veszélytelenek ezek a dolgok.

Bárki, aki most megy át a tisztulási folyamaton, mely nagy megpróbáltatásokkal és fájdalommal jár, de megéri, annak üzenem: ne add fel, mert Isten minden sebed begyógyítja! Ne essetek kétségbe, Jézus kezét fogva menjetek tovább az úton!”

 

Korábbi írásunk a témában:

,,Mágia, ezotéria, jósok – ezekkel támad az ördög” – Bese Gergő

 

Borítókép: Nathan Riley/Unsplash

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 09. 17. 08:28

    “így is belemerültem az „ingázásba”, Ez nem okkultizmus. Az ingát mi mozgatjuk,pontosabban a tudat alattink. A tudat alattink nagyon sokféle módon üzen nekünk. El sem hinnénk de még betegséget,balesetet is elő tud idézni,ha valamit akar velünk.
    “azt hittem, hogy az atya kirúg a gyóntatószékből” Ezek a tévképzeteink ártanak a legtöbbet nekünk.Az atya kirúg,Isten pedig megbüntet. le kellene szoknunk ezekről,persze ez ebben a korban nehezen megy de a gyerekeinknek ne adjuk át ezt a programot,ez NAGYON fontos.
    “ne add fel, mert Isten minden sebed begyógyítja!” Rendben,de ehhez Te is kellesz!! nagy hibánk az,hogy mindent kívül keresünk,az ördögöt és a segítséget is. Isten felruházott minket értelemmel,bátorsággal de cselekedni nem fog helyettünk,azt magunknak kell.
    Isten jelen van amikor a mélybe rántjuk magunkat és akkor is mikor próbálunk onnan felemelkedni,soha nem engedi el a kezünket,akár hiszel benne akár nem. A nekünk adott felelősséggel,bölcsen kellene bánnunk,ez nem mindig sikerül. De bármit teszünk is -hangsúlyozom:teszünk – azt magunknak kell megtenni,nem várni,hogy majd megtörténik valahogyan. Az is igaz,hogy hívhatunk segítséget.