Dobrai Zoltán

Az érzelmi kommunikáció 5 szintje

Kapcsolataink sikeres működtetésében a kommunikációnak döntő szerepe van: a boldog, érzelmileg kiegyensúlyozott kapcsolatok egyik ismérve, hogy tagjaik képesek mélyebb szinteken kommunikálni egymással. De mit is jelent mélyebben kommunikálni?

Általában 5 szint valamelyikén kapcsolódunk a körülöttünk lévő emberekhez. Mindegyik szint egy-egy lépés a személyiségünk, énünk középpontja felé. Minél mélyebb szintekbe engedünk valakinek bepillantást, annál bensőségesebbé válik a kapcsolat kettőnk között.

1. A sablonok szintje

Ezen a szinten alig mondunk el valamit magunkról, inkább csak udvariassági sablonmondatok, kérdések mögé bújunk. „Mi újság?”, „Rossz időnk van” és hasonlók. Az így induló beszélgetés általában rövid, felszínes és személytelen. Akik ezen a szinten kommunikálnak, hamar frusztráltnak érezhetik magukat, kapcsolatukat pedig könnyen üresnek és hűvösnek élhetik meg, az igazi találkozások elmaradnak.

2. A tények

Az udvariassági mondatokhoz hasonlóan könnyen elbújhatunk másokról mondott tények mögé is. „A szomszéd éppen… A kollégám képzeld…” Ehhez sem kell kitárulkoznunk a másik előtt, így a beszélgetésünk maradhat távolságtartó, tárgyilagos. Miért jó ez nekünk? A kommunikációnk így biztonságos maradhat. Nem kell megmutatnunk magunkat, nem leszünk sebezhetőek és így minimalizáljuk a csalódás, esetleg elutasítás lehetőségét is.

3. Ötletek és vélemények

Ez a személyes megnyílás első lépése. Itt kezdünk kiadni valamit abból, ami a sajátunk, ami csak ránk jellemző, ami egy kis darabka belőlünk. „Arra gondoltam mi lenne, ha most … Az én álláspontom szerint… Azt gondolom, hogy …” Ezen a ponton általában megállunk, és figyeljük a partnerünk reakcióit. „Egy véleményen vagyunk? Ő is így vélekedik a témáról?”

Ha jól fogadja kezdeti és óvatos önfeltárulkozásunkat, akkor meghívjuk az intimitásnak egy következő szintjére, ahol már azt is elmondhatjuk, hogy miként érezzük magunkat, mik a nehézségeink és örömeink

4. Az érzelmek

Ez már igazán rólunk szól, mint egyéniségekről, mint személyekről. Ehhez már szükségünk van egy adag bátorságra és biztonságra is. Bátorságra ahhoz, hogy megmutassam a belső világomat és biztonságra, hogy tudjam, lehetek bátor. Az érzelmeink megkülönböztetnek bennünket minden más embertől, ezek igazán a mieink, és csak ránk jellemzők. Ezen a szinten mély, őszinte, nyílt beszélgetések valósulhatnak meg, amelyekben rácsodálkozhatunk a másik ember különlegességére, különbözőségére, vagy éppen a hasonló fájdalmainkra és közös örömeinkre.

5. A vágyak és az intim kommunikáció szintje

Aki ezen a szinten megnyílik, az felvállalja a sebezhetőség kockázatát is. Megélésének mély rétegeit tárja fel a másik személy előtt. Mindez kizárólag biztonságos légkörben, kölcsönös elfogadásban történhet meg, s a kapcsolat erősödését is magával hozza a találkozás. Azok a párok, akik megtanulták a kommunikáció eme művészetét, sokkal elégedettebbek és boldogabbak a kapcsolataikban. Természetesen nem lehet és nem is kell folyton a legmélyebb szinten kommunikálnunk egymással. A kiegyensúlyozott és a kapcsolatukkal elégedett párok képesek arra, hogy nyitottak legyenek a világ felé, de  tudjanak befelé fordulni is, és a vágyak, érzések szintjén kommunikálni.

 

Dobrai Zoltán
mentálhigiénés szakember, mediátor,
családterapeuta-jelölt

hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 09. 08. 20:54

    “Azok a párok, akik megtanulták a kommunikáció eme művészetét” Sajnos elég felszínt kapargató tanácsok voltak ezek,vagy inkább elemzésnek mondható. Félre ne érts,mindegyik nagyon jó volt,azonban ahhoz,hogy megtanuljuk a kommunikáció eme művészetét hihetetlenül sokat kell dolgoznunk önmagunkon. Mert bizony a legtöbb kommunikáció öntudatlanul tör elő belőlünk. Ezek a sémák belénk vannak égetve a szüleink által. Már csecsemő korunktól kezdve példákat látunk,amik hihetetlen simán belekerülnek a tudatalattinkba,amik aztán ha eljön az ideje,aktivizálódnak. Tele vagyunk komplexusokkal,pozitívvel ugyan úgy mint a negatívval. És például a pozitív anyakomplexus lehet jó és rossz is egyben,attól függ,hogy a társunkat melyik irányítja jobban. Ezek a komplexusok,kivédhetetlenek. Pont olyan társat választunk legtöbbször,ami kiegészít bennünket,egy darabig,mert egyre felnőttebbek leszünk és minden (gondolkodásunk,élethelyzetünk,munkahelyünk) megváltozik,egyedül a komplexusaink maradnak a régiek. Így tehát a tudatos élet annyira lesz nehéz,mint csigának felmászni a villanyoszlop tetejére.Biztos képes lenne rá,de keveseknek sikerül (tökéletesen megcsinálni).
    Ezért írtam,hogy a cikk kitűnő de felszínes.