Mi, a 777 csapata, kiválasztottunk egy-egy, számunkra nagyon fontos részt az Újszövetségből – miután rájöttünk, hogy egyetlen kedvenc igét vagy történetet kiemelni szinte lehetetlen. A Biblia egésze, így ez a rész is tele van kincsekkel – most van lehetőség, hogy csatlakozz, ha szeretnéd (újra) elolvasni velünk!
Komoly kihívás elé állítottuk magunkat: igyekeztünk megtalálni és megosztani veletek, melyik a kedvenc részünk az Újszövetségből, amit most Te is elolvashatsz velünk év végéig. Hamar beláttuk, hogy egyetlen kedvencet választani lehetetlen, hiszen az Újszövetség tele van kincsekkel, olyan igazságokkal, amelyekre az életünket építjük. Így hát csak választottunk egy-egy, számunkra különösen fontos igerészt. Volt, aki nem indokolta a választását, de higgyétek el, az igék így is önmagukért beszélnek!
Bonifert Rita
„Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.” (Lk 17:21-23)
Számomra ez az ige jelenti magát az Újszövetség lényegét. Kifejez mindent, amiért Jézus eljött közénk: bemutatja az Atya és a Fiú kapcsolatát, ezt adja tovább nekünk. Ezt az eggyé válást kell megélnünk hitünkben, családunkban, hivatásunkban és az élet minden területen, minden nap. Életemben rengetegszer szembejött velem ez az evangéliumi részlet, és újra meg újra aktuálisnak érzem (főleg egy vitánál, széthúzásnál), hogy nincs fontosabb annál, mint hogy „legyetek mindnyájan egyek”.
hirdetés
Forintos Bence
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.” (Róm. 8:19-25)
Harmati Dóra
„Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm. 9:16)
Ez az ige számtalanszor átsegített már a nehézségeken, enyhítette kétségbeesett gyötrődésemet. Mindig emlékeztet arra, hogy Isten a mai napig ott ül a trónján, és uralkodik. Nem én, hanem Ő. Nem az én erőmből fogok elérni bármit is, hanem az Ő kegyelméből. Ez az igazság pedig láncokat tör szét és alázatra késztet.
Herényi Barna
„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt. 6:33)
Évekkel ezelőtt egy ifjúsági közösségi alkalomra hívtak meg előadni, ahol többek között a hegyi beszéd ezen részéről is beszéltem. Az egyik fiatal lányka az előadás utáni beszélgetés során ezt mondta: „Tudjátok, az az érdekes, hogy az az idő, amit én Istennek adok, később sosem hiányzik!”. Vannak azok az „aha-pillanatok”, amikor az ember igazán mélyen megért valamit, amit korábban csak úgy-ahogy értett. Ez egy ilyen pillanat volt számomra. Lepergett előttem a lelki életem elmúlt néhány éve, és valóban egyetlen olyan alkalmat sem tudtam felidézni, amikor az imára vagy a Szentírás olvasására szánt idő később hiányzott volna. Sőt, mintha az Istennel való rendszeres és elmélyült kapcsolat az életem minden más területén kifejtette volna áldásos hatását! Ha az időnket odaadjuk Neki, Ő sokszorosan adja azt nekünk vissza.
Hortobágyi Tibor
„Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt. 5:13-16)
Számomra ennek a szentírási szakasznak az üzenete nagyon sokat jelent! Hiszen Jézus valóban azt mondja nekünk, hogy mi vagyunk a föld sója és a világ világossága. Kortól függetlenül, minden életszakaszunkban fontos, hogy eszerint éljünk keresztényekként. Ez egy hatalmas felelősség, de ha jól csináljuk, és tetteinkkel, életünkkel evangelizálunk, akkor valóban teljesíthetjük azt a célt, amelyet Jézus ránk bízott.
Lábán Tamás
Kedvencet írni elég nehéz. Nem igazán van kimondottan kedvencem, de most ezzel a résszel sok időt töltök: „Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából. Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet.” (Gal. 6:4-8.)
Lábánné Hollai Katalin
„Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.” (Lk 1:25)
Nagyon nagy erő van ebben az igeszakaszban. Erzsébet szavai arról tesznek tanúságot számomra, hogy Isten odafigyel ránk, és a legnagyobb sebeinket, legmélyebb fájdalmainkat is képes begyógyítani. Sőt! Engem az élet több területén is arra buzdít ez az ige, hogy keressem Isten arcát, keressem az ő akaratát, mert nála van a teljes gyógyulás és szabadság.
Martí Zoltán
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn. 3:16.)
Szilágyi Anna
Egyáltalán nem volt könnyű csak egy kedvenc részt is kiválasztani az Újszövetségből, hiszen tele van kincsekkel. Végül erre esett a választásom: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn. 14:18-20.) Erőteljes kijelentés, hogy Jézus nem hagy minket árván. Annyiszor történik olyasmi a világban, ami azt kiáltja, hogy elhagyatott hely ez, tele elhagyatott emberekkel. Csakhogy ez nem igaz! Jézus él, és benne mi is élni fogunk. Olyan igazság ez, amelyre bátran támaszkodhatunk a mindennapokban. Nem árvák, hanem Isten legféltettebb gyermekei vagyunk!
hirdetés
