Kutatók: a nemváltó műtét mégis növeli a szorongást

A nemváltó műtétek statisztikailag nemhogy csökkentenék, hanem éppenhogy növelik a szorongást – ezt azok a kutatók írták le, akik korábban azt hangoztatták, hogy ezek az operációk segítették csökkenteni a depressziót, a szorongást és az öngyilkossági kísérleteket. Miután beigazolódott, hogy mégsem, a két kutató helyreigazítást tett, ez azonban már nem járta be a világsajtót. 

Tavaly számos hírportál számolt be arról a kutatásról, amely szerint a nemváltó műtétek eredményeképpen javul a gender diszfóriában szenvedők mentális egészsége. Az American Journal of Psychiatry nevű szaklapban 2019. októberben megjelent tanulmány (“Reduction in Mental Health Treatment Utilization Among Transgender Individuals After Gender-Affirming Surgeries: A Total Population Study”) ismertetésekor az American Psychiatric Association, az ABC News, az NBC News, valamint más médiumok kiemelték, hogy a nemváltó műtétek bizonyítottan csökkentik a szorongást, a depressziót és az öngyilkossági kísérleteket.

Ez a kutatás ugyan ellentmondott több korábbi kutatásnak (maga az LMBTQ-barátnak tartott Obama-adminisztráció tett közzé 2016-ban egy feljegyzést, amely szerint a négy legalaposabb tanulmány azt igazolja, hogy a nemváltó műtétek nem eredményeznek érzékelhető javulást a mentális egészségben, illetve inkább növelik az öngyilkosság esélyét), azonban illeszkedett ahhoz a polgárjogi narratívához, amely a homoszexuális jogok után a „transznemű emberek” nemváltoztatáshoz való jogát és választott nemük szerinti boldogulását helyezte a fókuszba.

Talán ez az oka annak, hogy az viszont már nem kapott ekkora sajtófigyelmet, hogy a 2019-es tanulmány szerzői – Richard Bränström és John E. Pachankis – néhány hete helyreigazítást tettek közzé. A kritikák hatására újra átvizsgálták a kutatási eredményeiket, és arra a következtetésre jutottak, hogy éppen fordított a helyzet:

a nemváltó műtétek statisztikailag nemhogy csökkentenék, hanem éppenhogy növelik a szorongást;

azok, akiket műtéti úton kezeltek, nagyobb eséllyel szorulnak terápiás kezelésre, mint azok, akiket nem. Magyarra fordítva: valószínűbb, hogy növeli a szorongást, ha a mentális zavart úgy próbálják megszüntetni, hogy a testet alakítják ahhoz, amit a lélek belül érez, mint akkor, ha ezzel nem próbálkoznak.

Tehát az ellenkezője igaz annak, ami a világsajtót bejárta:

a 2019-es kutatás is pont azt támasztja alá, amit korábbi kutatások, hogy a nemváltó műtétek statisztikailag egyáltalán nem hozzák azt az eredményt, amit várnak tőlük, sőt, éppen ellentétes a hatásuk.

Orvosi és lélekgyógyászati nézőpontból ezek után nehezen igazolható az a kulturális trend, amely a gender diszfóriában szenvedő mentális betegeket abba a radikális, visszafordíthatatlan, elképesztően traumatikus zsákutcába tereli, amely a test megcsonkításával és élethosszig tartó hormonkezelésével jár, és nem mellékes következményként a szélesebb társadalomban is megkérdőjelezi a biológiai nemek adottságát, a jog szintjén is kodifikálva azt a zavart, amely a nemi identitászavarban szenvedő embertársaink lelkében létezik. Ha legközelebb valaki erre azt válaszolja, hogy ez transzfóbia, amellyel a transznemű embereket kergetjük öngyilkosságba, emlékeztessük őket most már Bränström és Pachankis tanulmányára is.

A tudomány egyszerűen nem támasztja alá az ideológiát. 

Forrás: Divinity – Szabados Ádám blogja 

Kép: dreamstime.com

hirdetés