Blog, Martí Zoltán

5+1 gyönyörű rész az István, a királyból

37 éve- és két napja – mutatták be a városligeti Királydombon az István, a király rockoperát: aligha gondolta volna bárki is akkor, hogy egy igazi legendás előadás születik meg, amely a mai napig sokak – sokunk – kedvence.

Az István, a király a legnépszerűbb – és személyes véleményem szerint a legnagyszerűbb – magyar rockopera: generációk nőttek fel rajta – olyanok is fejből tudják a szövegét, akik nem is éltek még az 1983-as bemutató idején. A mű a Géza fejedelem halála utáni helyzetet dolgozza fel – azaz István és Koppány harcát. Korszakos alkotás, amelynek leghíresebb szerzeményeit gyakorlatilag valamennyi magyar ember ismeri szerte a világon. Számomra legemlékezetesebb előadása – és tökéletes szereposztása – a 2003-as csíksomlyói volt, amelyen 350 ezer (!) ember vett részt – a Magyar Televízió élőben közvetítette a felejthetetlen estét. A legszebb pillanat nem is közvetlenül a rockoperához tartozott, hanem az azt követő éljenzés után spontán elénekelt székely himnuszhoz:

A rendszerváltás előtt írt műben Istvánnak több olyan szövege is van, amely egészen felemelő, elgondolkodtató. Amikor az ember dúdolja – vagy éppen teli torokból énekli – a Bródy János által írt sorokat, akkor talán nem is fogja fel a mondanivalóját. Íme egy szubjektív felsorolás 5+1 emlékezetes, megindító vagy elgondolkodtató idézettel:

1: Töltsd el szívünk fényesség

Szólj Istenem, nyilvánulj meg nekem!
Hatalmad végtelen; mutasd meg életem értelmét!
Szólj Istenem, adj most jelt énnekem!
Adj erőt küzdenem, hadd legyen életem
Tehozzád méltó szép és jó!
Add meg hát, hogy szándékod szerint
Itt országod legyen!
S én rád bízom az életem:
Nézz énrám Láthatatlan, nézz énrám Istenem!
Légy hozzám irgalommal, légy úrrá szívemen!
Nézz énrám Láthatatlan, nézz énrám Istenem!
Légy hozzám irgalommal, légy úrrá szívemen!

István első megszólalása tulajdonképpen egy gyönyörű ima, ahol egyszerre kér és dicsőít. Ebben az imában egyértelművé teszi, hogy Isten segítségével szeretné vezetni az országot, rábízza életét – és ezáltal Magyarország jövőjét is. Gyönyörű üzenete van:

egy uralkodásra törekvő ember ennyire alázatosan ismeri el gyengeségét és Isten erejét!

2: Nincs más út, csak az Isten útja

Uram, magadhoz szólítád az én atyám.
Uram, oly mérhetetlen bánat szállt reám.
A sír oly hallgatag, a szó is fennakad,
A szív majd megszakad e súly alatt.

Ím, hát itt fekszik előttem jó atyám.
Lelke fenn jár már a csillagok nyomán.
A Föld most elhagyott, e népnek bölcse volt,
És én még nem tudom, mit ő tudott.

Uram, te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem.

[…]

Uram, te ismered a lelkem titkait,
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít.
Segíts most Istenem,
Segítsd meg nemzetem,
Segíts az országot megvédenem!

Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk.
E földön nála nincs nagyobb erő.
Atyám sírjára esküszöm hogy hozzá hű leszek,
És nem hátrálok meg a harc elől.

,,Szent az akarat, mely így tud dönteni” – számomra ez az István a király legerősebb mondata, amely már gimnazista koromban is megfogott. Micsoda erő kell ahhoz, hogy egy gyászoló ember felismerje Isten akaratát és szentnek nevezze azt! István újra imádkozik, mégpedig a benne lévő mérhetetlen bánatot és fájdalmat teszi le Isten előtt – példa lehet ez mindannyiunk számára. Nem fordul el Istentől a legnehezebb pillanatban, hanem megosztja azt Vele! Bárcsak mindannyian így tudnánk viselni életünk keresztjeit!

3. István, fiam!

Óh, te Isten, vedd le vállamról a terhet!
Mért fordítod Koppányt ellenem?
Árpád vére nem támadhat önmagára,
Válaszd őt, s én átadom helyem.

Isten kétségbeesett megszólítása nem véletlen, hiszen István itt már látja, hogy elkerülhetetlen a Koppánnyal való küzdelem. Szívesen levenné ezt a terhet magáról, akár annak árán is, hogy lemondjon az uralkodásról. Istvánnak ez a gondolkodása később is előjön az előadás során, igaz, akkor már személyesen Koppánynak ajánlja fel, hogy legyen övé az ország – egy kitétellel.

4:  Oly távol vagy tőlem, mégis közel

Óh, jó Uram, Jézus mondá:
Kardtól vész, ki karddal él
De két tűz között válaszúton
békét csak bolond remél.
Mondd, mennyit ér az ember
ha bűntelen, de gyenge
Mondd, mennyit ér, ha készül
véres győzelemre
Óh, jó Uram, nem tudom már
hűséges kihez legyek
Törvényedre sújt le kardom
ha ölnöm kell, hogy védjelek
Mondd, mennyit ér az ember
ha bűntelen, de gyenge
Mondd, mennyit ér, ha készül
véres győzelemre

Oly távol vagy tőlem és mégis közel
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el
Oly távol vagy tőlem és mégis közel
Te hallgatsz, s én érzem, a szívem felel

Sok ismerősömnek ez a kedvenc István-szövege, amelyet közvetlenül megelőz a nép fogadalma és öröméneke (Felkelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk. Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, szép Magyarország édes hazánk!) Ez a lenyűgöző rész egy nagyon fontos erkölcsi dilemmát dolgoz fel, amelytől István szenved: emelhet-e kardot – megölheti-e rokonát – azért, hogy övé legyen a hatalom? Az alapból nagyon mély szöveg zseniális mondata:  ,,Törvényedre sújt le kardom, ha ölnöm kell, hogy védjelek”. Érdekesség, hogy itt fordul elő először és utoljára, hogy István megemlíti Jézust. 

5: Elkésett a békevágy

“Koppány vezér!
Ne hidd, hogy én nem szeretlek!
Tiéd a trón, ha vállalod, mit meg kell tenned.
Kezünkben van egy nép és az ország sorsa;
Rómába vezet minden út, vagy a pusztulásba.
[…]
Fogadd el Rómát, és holnap már tiéd az ország.

István egy korábbi imájában Istent kérte, hogy válassza Koppányt, és ő hátralép. Most magának Koppánynak ajánlja fel ezt a lehetőséget – egyetlen dolgot kér tőle: a keresztény hitre való áttérést  (Rómát elfogadni egyenlő ezzel.) Koppány megtagadja ezt, a későbbi győztes István döntése pedig szó szerint nemzetmegtartó: Magyarország ezeréves történelme a keresztény kultúra nélkül elképzelhetetlen lenne. Államalapító (szent) királyunk azzal, hogy elfogadta a kereszténységet – és maga is Isten felé fordult – megmentette az országot. 

+1: Koppány lányának fohásza

Sokak figyelmét elkerüli egy mellékszereplő fohásza: az előadás elején Réka, Koppány lánya is Istenhez fordul, mégpedig rendkívül őszinte szavakkal:

Óh Istenem, segíts rajtunk,
Nyújts vigaszt a szenvedőknek!
Tartsd a gonoszt távol tőlünk,
Bocsáss meg a vétkezőknek!
Légy az igaz, megértő Isten,
Hisz végtelen a bölcsességed!
Hozz mireánk békességet,
Népeinknek világosságot!

Óh Istenem, nézd el nekünk,
Hogy nem vagyunk még Hozzád méltók!
Légy az igaz, megértő Isten,
Hisz itt a Földön oly sok még a gond

Az István, a király egyáltalán nem keresztény rockopera, soha nem is akart az lenni: mégis a fülbemászó remekművekben olyan gondolatok hangoznak el, amelyeken érdemes elgondolkodni. A mai nap egy tökéletes alkalom lehet arra, hogy leporoljuk ezt a klasszikus remekművet!

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás