Blog, Nagy Barbara

Isten különös meglepetése

Egy személyes megtapasztalásomat szeretném megosztani, mely során igazán megéreztem Isten gondviselő szeretetét.

A közelmúltban lehetőségem nyílt arra, hogy részt vegyek egy háromnapos lelkigyakorlaton. Nem voltak nagy elvárásaim, szinte az utolsó pillanatig halogattam a döntést és a szervezést, de a szívem mélyén éreztem, hogy Isten odahív és valahogy nem tudtam ezt figyelmen kívül hagyni, és végül be is bizonyosodott, hogy tényleg ott volt a helyem. Egy olyan eseményről szeretnék mesélni, amely a programok szempontjából nem is annyira lényeges, de számomra a legszebb volt.

Amikor beléptem a templomba, egy különösen békés érzés kerített hatalmába. Leginkább akkor, amikor az esti programok alatt ki volt helyezve az Oltáriszentség, és gyönyörűen ki volt világítva. Többször is időztem olyankor bent, szinte csak ültem a jelenlétében, és nyomát sem éreztem annak a belső késztetésnek, ami a szentségimádások alatt le szokott zajlani bennem, hogy márpedig nekem szóval kellene tartanom az Urat, mert az a „jó szentségimádás”, amikor, még ha magamban is, de folyamatosan beszélek Hozzá. Most pedig csak úgy ott voltam és nem csináltam „semmit”. Mégis talán ezekben a percekben éreztem a legközelebb magam Hozzá, és úgy igazán azonosulni tudtam Péter apostol érzéseivel, amikor a színeváltozásnál azt mondta Jézusnak, hogy „Uram, jó nekünk itt lenni”.

Úgy éreztem, sehol máshol nem lennék szívesebben akkor, mint ott, és azt kívántam, bár örökké tartana ez a meghitt pillanat.

Azonban az utolsó nap már nem tudtam végig maradni és szomorkodtam, hogy már nem leszek ott, amikorra kihelyezik az Oltáriszentséget. Persze tudom és akkor is tudtam, hogy Jézus minden egyes templomban egyenlő mértékben van jelen az Eucharisztiában, az otthoni templomban is ugyanaz a Jézus fogad, és ugyanazzal a békével tud elönteni, ha nyitott vagyok rá, mint ezek alatt a napok alatt, de a szívem ettől függetlenül sóvárgott azután, hogy még egyszer részesüljek benne. Mert tényleg volt itt valami, ami miatt más volt Jézus közelsége; valami olyan, amit tényleg nehéz szavakkal kifejezni.

Amikor elérkezett a búcsúzkodás ideje, még utoljára betértem a templomba, és azt se bántam, hogy nem volt kihelyezve az Oltáriszentség, mert úgy éreztem, hogy attól függetlenül Ő ugyanúgy ott van. De arra nem számítottam, ami történt. Pár perccel később már gyanús lett, amikor felkapcsolták a lámpákat és gyertyákat tettek ki, hogy itt „valami” készülőben van. Isten úgy alakította az eseményeket, hogy pont akkorra időzítettek egy mini szentségimádást, és amikor az atya kitette az Oltáriszentséget, azon gondolkodtam, hogy vajon el tudom-e hinni, hogy ilyen tényleg létezik… hogy

Isten ennyire törődik a legapróbbnak hitt vágyainkkal is.

Mondanám, hogy ez egy véletlen egybeesés, de valami sokkal több annál, mert ha szimplán véletlen műve lenne, akkor nem lett volna ennyire drámai. Hosszú perceken keresztül nem tudtam abbahagyni a sírást. Sőt, még a buszon is küszködtem a könnyeimmel. De azt hiszem, ez a kis esemény messze felülmúlt mindent.

Hogy miért is osztom ezt meg? Egyrészt azért, mert számomra is megdöbbentő volt, hogy Isten tényleg figyel a legapróbbnak hitt vágyainkra is, még akkor is, amikor nem gondolnánk, hogy ennek van bármi jelentősége is. Szinte lesi azt, hogy hogyan tudna örömet adni, nemcsak az olyan alkalmakkor, amikor elutazunk egy lelkigyakorlatra, hanem az egyszerű hétköznapokban is, csak észre kell vennünk. Másrészt viszont, ha a Szentlélek arra ösztönöz, hogy valamit tegyünk meg, sosem tudhatjuk, hogy az a cselekedet kire milyen hatással lehet, hogy valakinek üzenni szeretne-e Isten valamit általunk. Hiszen a szervezőknek fogalmuk sem volt arról, hogy egy résztvevő számára mekkora jelentősége van ennek az időzítésnek, ezt csakis a Mennyei Atya tudhatta. Harmadrészt,

ha Isten hív valahova, akkor sose ódzkodjunk attól, hogy igent mondjunk a hívásra, mert biztos valami olyan kegyelmet készít elő, amelyet el sem tudnánk képzelni előzetesen!

Isten bármikor készen áll arra, hogy a meglepetéseivel elhalmozzon minket. És talán pont akkor tud a leginkább meglepni, amikor egyáltalán nem számítunk rá. De pont ez a meglepetés lényege!

Nagy Barbara

Kép: Tinnakorn Jorruang | Dreamstime.com

Ha te is örömmel osztanád meg gondolataidat, történetedet a 777 oldalán ezzel tanúságot téve a hitedről és az általad vallott értékekről, akkor írj nekünk a kapcsolat oldalon!
(A publikálás jogát fenntartjuk!)

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás