Mérhetetlen nagy túlzás lenne azt állítani, hogy személyesen ismertem volna Benedek Tibort, a ma hajnalban elhunyt legendát. Ugyanakkor abban a szerencsés megtiszteltetésben részesülhettem, hogy – még amikor szövetségi kapitány volt – készíthettem vele néhány interjút. Nagyon nagy hatással volt rám: nem azért, mert különösebben kedves vagy barátságos lett volna velem, hanem mert egészen ritka kisugárzása volt. Tiszteletet parancsoló – de ezt a tiszteletet ő is megadta mindenki felé.
Vannak más sportolók is, akik meghódítják a világot, akik sportáguk kolosszális egyéniségeivé válnak, akiket hatalmas szeretet övez a hazájukban. De Benedek Tiborra nem ,,csak” a három olimpiai aranyérme, edzőként és játékosként is elért világbajnoki címe miatt nézett fel egy egész ország – sőt egy egész sportág – hanem emberi kvalitásai miatt is. Íme nyolc szubjektív érv, hogy miért példakép a 8-as számú sapkában megannyi sikert megélt sportoló. Jelenidőben, mert ő halála után is az marad sokunk számára.
1. Kitartása
Benedek sokszor nyilatkozta, hogy nem volt különösebben tehetséges a labdajátékok terén – bár azt hiszem sokan elfogadnánk ezt a ,,tehetségtelenséget”. Tény, hogy voltak nála nagyobb zsenik, akiket Isten úgy teremtett, hogy vérükben volt a vízilabda, és az is tény, hogy közülük sokan lemorzsolódtak, mert nem voltak elég kitartóak.
Sok legendás történet kering arról, hogy Benedeket egyszerűen nem lehetett kihívni a medencéből fiatalkorában, reggeltől estig gyakorolt, edzett, fejlesztette magát. Olyan mérhetetlen hozzáállása volt, amely edzőit és csapattársait is megdöbbentette. Ennek a hihetetlen győzni akarásnak és akaraterőnek köszönhetően nem csak utolérte a csapattársait, hanem ki is emelkedett közülük. Tízből kilencen feladták volna, ő azonban példát mutatott arról, hogy hogyan érdemes küzdeni.
2. Talpraállása
A 2000-es sydney-i olimpia előtt egészen döbbenetes módon hurcolták meg a klasszis vízilabdázót: egy banális hiba – a lábgombájára használt kenőcs szteroidot is tartalmazott – miatt doppinggal gyanúsították meg, majd rövid időn belül négy különböző ítéletet is hoztak az ügyében. Végül nyolc hónapra tiltották el a sportolástól – olyannyira komolyan vették az ítéletet, hogy még egy vitorlásversenyen sem engedték indulni. Benedek nagyon rosszul viselte a méltatlan büntetést, maga alatt volt, még az is megfordult a fejében, hogy befejezi a pályafutását. De végül úgy döntött, ha kell, akkor egyedül is edzeni fog, nem engedte, hogy megfosszák az újabb olimpiai szereplésétől.
Néhány hónappal később az olimpiai bajnoki döntőben négy gólt dobott Oroszországnak, így a medencében ,,válaszolt” az őt ért igazságtalanságokra. A példátlan akarata és lelki ereje lendítette át ezeken a hónapokon, ennek is köszönhető, hogy Magyarország 24 év után újra dobogó tetején állhatott az ötkarikás játékokon.
3. Hite
Itt elsősorban nem az Istennel való kapcsolatára gondolok, mert arról szinte soha nem nyilatkozott nyilvánosan. Sokkal inkább arra, hogy mennyire hitt magában és a csapattársaiban – majd pedig edzőként a játékosaiban is. A 2013-as világbajnokságon immáron szövetségi kapitányként vezette győzelemre a csapatát, a nagy menetelés során szinte mindegyik játékos kiemelte Benedek Tibor személyiségét és a motivációs beszédeit. Gyakran összehívta a válogatott játékosait a mérkőzések előtt, ilyenkor pedig olyan tűzzel tudta bátorítani őket, hogy teljesen katarzisba kerülve ugrottak a medencébe.
Játékosként végig hitt abban, hogy képes lesz győzelemre vezetni a csapatát és a nemzeti együttest, szövetségi kapitányként pedig ezt a hitet képes volt átadni a fiúknak.
4. Sportszerűsége
A vízilabda nem “kisasszonyos” sportág : a víz alatt alaposan kínozzák egymást a játékosok, ez teljesen megszokott. Benedek Tibor személyiségének nagyságát jól mutatja, hogy a mai napon a legnagyobb riválisai is megrendülve búcsúztak a nagy vetélytárstól. Közülük is kiemelkedik Aleksandar Sapic, a szerb vízilabda ikonja, aki meghatóan emlékezett vissza az egymás elleni mérkőzésekre. Levelében – amelyben hatalmas példaképének nevezte Benedek Tibort – így fogalmazott a magyar játékos sportszerű játékáról:
,,Később, amikor egyre többször játszottunk egymás ellen, mindig vele akartam szembekerülni, hogy megmutassam, én is képes vagyok ugyanarra… Sokszor voltam faragatlan, néha át is léptem a határokon, kizárólag azért, hogy bizonyítsam magamnak, képes vagyok olyan jó lenni, mint amilyen ő. Rendkívüli személyiség volt, sosem reagált az én faragatlanságomra, sokkal inkább lenyugtatott, úgyhogy el is szégyelltem magam, amiért túlmentem a határon… Ő is keményen játszott, de sosem sportszerűtlenül, és mindig higgadt maradt, tiszteletteljes, kulturált, és ahogy egyre jobban megismertem, még többre tartottam játékosként és emberként is.”
Mindent elárul Benedek Tibor emberi tartásáról és jellemvonásairól, hogy a legnagyobb rivális sztárjátékosa így méltatta és ilyen tisztelettel emlékezett rá. Nemcsak sikeres sportoló volt, hanem egy igazi úriember, kivételesen jellemes személyiség.
5. Szerénysége
Benedek gyakorlatilag mindent megnyert, amit a vízilabda csúcsszintjén el lehet hódítani – klub és válogatotti szinten egyaránt. Egy öt évvel ezelőtt készült portrébeszélgetésben elismerte, hogy a sikerei elején kicsit ,,megnőtt az arca”, de később ennek már nyoma sem volt. Sem öltözködésében, sem magaviseletében nem volt hivalkodó, háromszoros olimpiai bajnokként is teljesen a földön járt, megközelíthető maradt. Érdemes megnézni a közösségi oldalakat, amelyeket a mai napon elárasztottak a róla készült közös fényképek: mindegyiken egy szerény, mosolygós ember tekint ránk.
Olyan korban élünk, ahol teljesítmény nélkül is képesek vagyunk elszállni, sokan az elért eredmények helyett különböző státuszszimbólumokban (telefon, autó, ékszer) próbálnak hivalkodóan többnek mutatni magukat annál, mint amelyek valójában. Szerénységével is példakép lehet mindannyiunk számára.
6. Vágya a tudásra és a fejlődésre
Két diplomát is szerzett még aktív pályafutása során: a Testnevelési Főiskola elvégzése mellett a történelem szakot is sikerrel vette a Pázmányon. Utóbbit 2005-ben fejezte be, már kétszeres olimpiai bajnokként, mégis fontosnak érezte, hogy a vízilabdán kívül is fejlődjön. Habár a történelem szakon megtanultakat nem nagyon tudta kamatoztatni, de így is sokat köszönhet az egyetemnek, erről korábban így fogalmazott:
,,Az, amit egy sikeres vizsga után éreztem, nagyon hasonlított ahhoz, amit egy győztes mérkőzés után, így nagyon is össze tudtam kötni a kettőt. Bár azóta a gyakorlatban nem nagyon használtam azt a tudást, amit az egyetemen szereztem, elsősorban az azzal járó áldozatvállalás adott nekem sokat.”
Előfordult, hogy Olaszországból – ahol légiósként játszott – csak azért jött haza Magyarországra, hogy teljesítse a történelemvizsgáit. Mindezt úgy tette, hogy közben már a világ egyik, ha nem a legjobb vízilabdázója volt.
7. Tisztelete
Nemcsak a csapattársainak, a nagy ellenfeleknek adta meg a tiszteletet, hanem tényleg mindenkinek. Talpig úriember volt, és ezt az interjúknál is sokszor átérezhettem: türelemmel várta végig a végeláthatatlanul hosszan feltett kérdéseket, mosolyogva válaszolt ezredszerre is ugyanazokra a sablonokra. De a szurkolókkal való kapcsolata is ilyen volt: nem utasította el a szurkolók rajongó közeledését, a közös fotókat, sőt a Nemzeti Sport Online egyik mai írásából egy egészen hihetetlen történet is napvilágot látott. Egyszer egy céges rendezvényen valaki egy névjegykártyával lépett oda hozzá, hogy a rokonának adna-e ajándékba egy sapkát:
,,Fél év elteltével, egy szintén esős nyári napon csörög a telefonom: ‘Halló, Benedek Tibor vagyok. Itt edzőtáborozunk a Reccóval és elhoztam a sapkát. A Korona szálló recepcióján átveheted. Add át üdvözletem az unokaöcsédnek.'”
8. Méltósága a betegségben
Hosszú és súlyos betegségét méltósággal viselte – nemcsak hónapokon, hanem éveken át. Erős szervezete sokáig harcolt, ahogyan ő is tette a medencében. Miután megtudta, hogy milyen súlyos állapotban van, ugyanúgy folytatta a munkáját, hiszen családja mellett ez volt mindig is a szerelme. Sokan bíztunk abban, hogy ez lesz számára az igazi gyógyszer.
Egyetlen interjú során, soha még említést sem tett betegségéről. Sőt, az mutatja meg igazán, hogy mit jelent ő ennek az országnak, hogy a mindig mindenből szenzációt csináló bulvársajtó is tisztelettel elfogadta azt a kérést, hogy ne számoljanak be állapotáról.
Betegségében is példakép tudott maradni, aki hősisesen viselte a szenvedést. Habár most tényleg egy egész nemzet és egy egész sportág gyászolja, mégis most döbbenhetünk rá, hogy mekkora kincs, hogy egy ilyen sportembert kapott ez az ország. Aki sportolóként és emberként is megmutatta, hogy az akarat és a tisztesség mekkora érték.
Az érte elmondott imáinkban adjunk hálát azért is, hogy Benedek Tibor velünk van.
Mert most is velünk van.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás