,,Nem Ő volt az igazi, de így is hálás vagyok” – blog egy tanulságos párkapcsolatról

Nagyon szeretjük azokat az írásokat, amelyekben a saját életetekről, történeteitekről írtok őszintén: Szegedinszki Krisztián olvasónk egy olyan korábbi párkapcsolatát mutatja be, amely elsőre kudarcnak tűnhet – de később értelmet nyernek a történtek!

Bizonyára sokunk vágyott már egy olyan személyre, aki szeret és akit szeretni, csodálni lehet. Talán ehhez egy bizonyos életkor és élettapasztalat szükséges, hogy pontosan tudjuk, hogy kit keresünk. Olyan társat, aki lát minket belülről, látja a lelkünket és felfedezi mindazt, ami a külső mögött rejtőzik, mindazt, ami csak nagyon kevesek számára látható.

Vajon Ő számunkra az igazi?

Nem. Isten nemcsak  az igazit küldi számunkra, hanem életünk során számos más olyan személyt, aki segít felnyitni a szemünket és segít abban, hogy igazán megismerjünk önmagunkat. Nemrégiben találkoztam egy lánnyal, akivel úgy gondoltam, hogy teljes mértékben passzolunk egymáshoz. Az azonos értékrenden és hasonló érdeklődési körön kívül megvolt az a plusz, amelyet úgy fogalmaznék meg, hogy látott engem belülről…

hirdetés

Amellett, hogy mindkettőnk számára fontos a karrier, napközben is mindig találtunk időt és alkalmat arra, hogy kommunikáljunk egymással. Sokszor csak egy rövid üzenet vagy egy átküldött újságcikk –  amely a közös érdeklődésünknek megfelelt – elég volt ahhoz, hogy érezzük, egymás gondolataiban járunk.

Jó érzéssel töltött el, mikor arra gondoltam, hogy Isten elküldte számomra az igazit és innentől kezdve egy új időszámítás veszi kezdetét az életemben. Vágytam már rá, hogy legyen egy olyan társam, aki megért, és akinek beszélhetek magamról. Mert sokat beszéltem magamról, talán túl sokat. Ez az az időszak volt az életemben, amikor sok nehézségen és nagy veszteségen kellett magam túltennem. Úgy éreztem, hogy ehhez én egyedül kevés vagyok, így még inkább bizonyosságot nyert bennem, hogy Isten az Ő személyében küldött segítséget számomra, hogy átvészeljem az életem e nehéz időszakát.

Az ismerkedésünk további szakasza nem jól alakult. Túl sok időmet és energiámat emésztette fel, hogy saját magammal és a problémáimmal foglalkoztam, ahelyett hogy kettőnkkel és a jövőnkkel törődtem volna. Eltávolodtunk egymástól és már kevesebbet kommunikáltunk. Először nem értettem, hogy mi lehet ennek az oka, amikor korábban olyan jól elbeszélgettünk és vágytunk egymás társaságára. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet a probléma forrása, mi romlott meg közöttünk és vajon visszafordítható-e ez a folyamat!?

Mi volt Isten terve azzal, hogy a lányt az életembe küldte?

Hosszú idő telt el mire megvilágosodtam. Nem Ő számomra az igazi. Isten azért küldte hozzám a lányt, hogy felnyissa a szemem, a problémáimat csak saját magam tudom megoldani. Kezelni és elfeledni segíthet más, de megoldani és továbblépni csak is saját magam tudok.

Ehhez erős hit és bizalom kell, hogy tudjuk, mind Isten tervének részesei vagyunk. A mai napig hálás vagyok azért, hogy ez megtörtént velem. Szép emlékként gondolok arra, hogy volt egy személy az életemben, aki bizakodással és reménnyel árasztott el engem abban az időben, amikor leginkább szükségem volt erre. 

Nem Ő volt az igazi számomra, de megtanított hinni abban, hogy ha én is készen állok rá, akkor Isten el fogja küldeni hozzám az igaz szerelmet.

Szegedinszki Krisztián

hirdetés