Már a jelzők is elfogytak arra, amit a bulvár az utóbbi napokban művel egy szomorú tragédia kapcsán. Rajtunk múlik, hogy az újságírás ezen szégyenfoltja tovább nő-e, vagy végre észhez térünk.
Sajnos az elmúlt években nemhogy nőtt volna, hanem tovább csökkent a bulvár “színvonala” Magyarországon, ami nekem újságíróként hihetetlenül elkeserítő tapasztalat. Nem mintha aktívan követném ezeket az oldalakat, mégis néha elém kerül egy-egy cikk, amely egészen elborzaszt. A történetekre keselyűként lecsapó, abból kizárólag az olvasottságot és a bevételt fürkésző, érzelmeket színlelő mocsár lett a bulvár, ahol már semmi sem szent és értékes – ha egyáltalán valaha az volt.
A bulvár epekedve várja, hogy az emberek életében tragédia történjék, majd pedig minden gátlás nélkül kezd el csámcsogni rajta. A legújabb áldozat Szilágyi István színész, akinek a családját immáron nyolc napja nem hagyják békén az újságírók, szenzációként mutatva be egy drámát, amelyben valaki meghalt és két ember tönkrement. A sztori fontosabb mindennél, a tisztességnél és a becsületnél is.
Visszasírom gyerekkorom szennylapjait, amikor azon gúnyolódtunk, hogy teljesítmény nélküli nevenincs emberek kerülhettek címlapra. Villalakók, félőrültek, akik egy hazug élet hírnökei voltak. Akkor még csak butították az embereket, de a szerkesztők legalább tudták, hogy hol a határ, mert a lelkiismeretük még működött.
Mára az olvasottság és a bevételi lehetőségek végleg elnémították a belső kontrollt.
De mit tudunk mi tenni, hogy a józan ész felülírja a kapzsiságot és a lelketlenséget? Rengeteget! A bulvár ravasz módon játszik rá az emberi érzelmekre, tünteti el az olvasó józan eszét és szemérmességét. Ha ezt felismerjük, akkor rájövünk, hogy a csábító címek mögött az emberi életekkel és érzésekkel játszó manipuláció rejlik, és átérezzük azt a felelősséget, amely olvasóként ránk hárul. Mert a határt addig feszegetik, amíg az olvasók száma növekszik: azonban ha ők eltűnnek, ha nem lesz féktelen érdeklődés mások tragédiája körül, akkor békén hagynak özvegyet, szomszédot, akkor nem lesznek részvétet hazudó írások!
A bulvár a legrosszabb énünkre vadászik: rajtunk áll, hogy befogadjuk vagy elüldözzük!
Martí Zoltán