Egész Olaszország hősként ünnepelte a napokban azt az igazgatót, aki a járvány tömeges kitörése előtt látogatási tilalmat rendelt el az általa vezetett idősek otthonában. Elképesztő támadások érték ezt követően, a háza előtt is tüntettek, most azonban sorra kapja az elismeréseket kifejező üzeneteket. Kulcsár Dávid atya írása Olaszországból.
„Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”
(ApCsel 5,29)
A mai szentleckében a címben idézett bátor mondatot halljuk az apostoloktól, akiket újra a főtanács elé vezettek amiatt, mert Jeruzsálemben nyilvánosan hirdették, hogy Jézus a Messiás. Amikor ezt a mondatot a saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni, akkor elsőként talán sokunkban egy-egy vallásos aspektus körvonalazódik. Gondolok itt például a vasárnap megszentelésére, melynek kapcsán Istennek kellene engedelmeskednem és szentmisén kellene részt vennem ahelyett, hogy valamilyen egyéb program miatt Jézust tudatosan száműzöm a feltámadás napjából.
Viszont ennél tovább is kell menni, hiszen keresztényként azt valljuk, hogy Isten az életünk irányítója, tehát a döntéseinket az Ő szándékait keresve kell meghoznunk. Sokszor szembesülünk azonban azzal, hogy egy-egy helyzetben az isteni elgondolás fürkészése helyett inkább a mások véleményének való megfelelés, a társadalmi elvárások, a hagyományok, a szokások, a félelmeink vagy a kényelem az, ami befolyásol bennünket a döntéshozatalban.
Rengeteg olyan egyszerű hétköznapi helyzet adódik a mindennapokban, amikor az Istennek való engedelmesség alapján meghozott döntésünk – még ha elsőre nem is tűnik túl előnyösnek vagy kifizetődőnek – akár életeket is menthet.
Ez történt nemrégiben egy olaszországi idősek otthonában is. Az intézményvezető már az új típusú koronavírus helyi megjelenéséről szóló híradások után, ám a hivatalos hatósági kényszerintézkedések meghozatala előtt úgy döntött, hogy a lakók egészségének megóvása érdekében saját hatáskörében látogatási tilalmat rendel el. A hozzátartozók jó része igen nagy haragra gerjedt mikor az idős szülő, nagyszülő vagy rokon meglátogatása céljából nem léphette át az intézmény kapuját. Az igazgatót feljelentéssel fenyegették, a ház előtt spontán tüntetést rendeztek. Ennek ellenére a vezető kitartott döntése mellett, mivel megítélése szerint a látogatókkal való fizikai érintkezés veszélybe sodorhatta volna a rábízottakat akkor is, ha a bent lakók is ezt a helyzetet értetlenkedve, lelkileg nagyon nehezen élték meg. Tudatában volt annak, hogy a vírus a házba bekerülve futótűzként terjedne, és ha engedne a hozzátartozók követelésének, azzal gyakorlatilag a „Ne ölj!” paranccsal menne szembe, hiszen az idősek életét, egészségét, testi épségét tenné kockára.
Néhány nap múlva, március elején egész Olaszországban elrendelték a szigorú kijárási tilalmat. Több idősek otthonán végigsöpört a járvány, melynek következtében voltak olyan helyek, ahol az ápoltak nagy része elhunyt. Az említett intézménynek viszont az igazgató korai tiltása miatt egyetlen egy pozitív teszttel rendelkező lakója sem lett. A kezdetben komoly szóbeli és írásbeli fenyegetéseket kapott vezetőhöz most, április végén köszönő és bocsánatkérő levelek sokasága érkezik a rokonoktól, akik belátták, hogy az általuk kezdetben eltúlzottnak ítélt intézkedés szükségesnek bizonyult.
„Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29)
Kulcsár Dávid atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás