Mialatt a 10 millió, élesztőjétől megfosztott, kovászos pékáruk szakértőjének országává váltunk, két “karantén-konyhás” recept elolvasása közben összeszedtem néhány gondolatot, ami engem megérintett az elmúlt hetekben.
Aki jelenleg is gyesen van otthon egy vagy több gyerekkel, az tudja, hogy a hétköznapok egy része a házban töltött idővel telik, főleg a téli időszakban, influenza idején. Most gondoljunk csak a házimunkákra: a mosnivaló nem mossa ki magát; a baba pelenkája nem lesz tiszta, csak ha kicserélem; a főznivaló nem varázsolja magát ebéddé, de sorolhatnánk még tovább a négy fal közé szorító teendőit (nem csak) egy anyának. Egyszóval, nem tudod szimplán elhagyni a lakást, mint az új családtag érkezése előtt. Komoly szervezést igénylő, logisztikai folyamat tud lenni akár egy egyszerű bevásárlás lebonyolítása is.
Őszintén keresem a különbséget a karantén és az anyukás élet között… ki tudja, hogy létezik-e párhuzam. Mielőtt még azt gondolnátok, hogy spontán szentté avatom az anyákat és a családokat, szeretném megosztani, hogy az én személyes életemben milyen rádöbbenések születtek az elmúlt néhány hét leforgása alatt:
Amellett, hogy borzalmas híreket hallani a COVID-19 áldozatairól és a világ gazdasági helyzetének teljes alakulásáról, úgy gondolom, hogy ebben az ingerektől túlzsúfolt világban hatalmas ajándék tud lenni felnőttnek és gyereknek egy ingerszegényebb időszak. Gondoljunk csak bele: egy egészséges felnőtt idegrendszere is nehezen tud alkalmazkodni a jelen kor tempójához, főleg igaz ez az állítás egy fejlődésben lévő idegrendszerre.
Milyen jó, hogy ebben a totális káoszban újra megélhetünk valódi, szürke hétköznapokat is!
A tempóváltásra került a hangsúly. Így megadatik a lehetőség, hogy az ünnep igazán ünnep, a vasárnap pedig igazán vasárnap legyen. Nagy ajándékká formálódik ezekben az időkben a közösségben eltöltött idő.
Anyukás mindennapjaimban valódi ritkaság tud lenni az, ha eljutunk egy Szentségimádásra, de a kijárási tilalom idején kismillió Szentségimádást közvetítenek. Ugyanez a helyzet a misékkel is; gyakorlatilag a távolság kérdése megszűnt, hiszen rengeteg lehetőség nyílt a mise megünneplésére is. Az otthonunkban találkozhatunk vasárnapról-vasárnapra Jézussal. A hajlékunkba jön. Meglátogat személyesen.
Mindenkinek van egy God-spotja, amivel Őhozzá kapcsolódhat, ehhez ki sem kell tennünk a lábunkat otthonról.
Számomra ez a kép teljesen átkeretezte a jelenlegi helyzetet.
A vendégszerző
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás