“Csak olyanról tudok hitelesen írni, ami áthatja az életemet” – interjú Lábánné Hollai Katalinnal az új könyvéről

Ahogyan arról korábban már beszámoltunk hamarosan megjelenik a 777 történetének második saját kiadású könyve, amelyben Lábánné Hollai Katalin munkatársunk a Biblia meddő asszonyait mutatja be – miközben személyes történetét is megismerhetjük. A “Megszabadítottál szégyenemtől” című könyv egyáltalán nem csak a meddőknek szól, mivel egy olyan tabutémát dolgoz fel igényesen és őszintén, amellyel valamilyen formában a nem meddők is találkoznak életük során. Beszélgetés az íróval a könyv születéséről, a meddőség tabujáról, a férj szerepéről – valamint a Biblia meddő asszonyairól.

A „Megszabadítottál szégyenemtől” különlegességét az adja, hogy nemcsak a bibliai meddő asszonyoké, hanem a te személyes történeted is bele van szőve. Mennyire volt egyértelmű, hogy nem „csak” egy Biblia-történeti könyvet írsz, hanem a te életed is belekerül?

Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy csak olyanról tudok hitelesen írni, ami a személyes életemet is áthatja. Azon persze erősen gondolkodtam, hogy vajon kit izgat az én történetem, lesznek-e, akiket érdekel az, hogy én hogyan éltem meg az anyaság utáni vágyamat. Amikor rövid idő alatt végigolvastam a teljes Bibliát, akkor vált világossá számomra mennyi párhuzam van benne az én történetemmel. Én képviselem a könyvben a 21. századot, a Bibliából pedig azokat a példákat ismerhetik meg az olvasók, amikor Isten segített egy-egy ilyen helyzetben.

hirdetés

Korábban már írtál névtelenül a meddőségedről, most viszont névvel és arccal mondod el, hogy min mentetek keresztül a férjeddel. Ez nagyon nehéz és bátor döntésnek tűnik kívülről. Hogyan élted meg belülről?

Végig tudtam, hogy ezt a könyvet már a saját nevemen szeretném megjelentetni. Most már sokat beszéltem erről a témáról, családban és baráti körben.

Hogyan jött az ötlet, hogy könyvet írjál? Egy régi vágyat teljesítettél be, vagy egy „hirtelen felindulás” következménye?

A családunkban megvan az „írói véna”, főleg az anyai ágon, én mégsem gondoltam erre sokáig. Egyszer hazafelé sétálva és imádkozva mégis úgy éreztem, hogy írnom kéne egy könyvet de akkor még nem tudtam, hogy milyen témában. Egy évvel később elhatároztam, hogy négy hónap alatt elolvasom a Bibliát, közben pedig egyre erősebben éreztem, hogy nekem a meddő asszonyokról kell írnom.

Nem volt egy nehéz sebtépegetés a könyvírás folyamata, ahogy a régi emlékeket felidézted?

Azt hittem, hogy az lesz, de hála Istennek nem így lett. Nagyon sokat imádkoztam ezért, teljesen átadtam az Istennek a munkafolyamatot, ezért is lehetett nagyon inspiráló és pozitív az a két hónap, amit intenzíven az írással töltöttem. Meglepő módon utána voltak nehéz periódusok, de ezek szerencsére már elmúltak, többek között azért, mert rengeteg barátom és családtagom imádkozott értem.

A meddőség nem egy végleges állapot?

Nem feltétlenül, a Bibliában is úgy szerepel például Sára, mint meddő nő, mégis lett gyermeke. Nem biztos, hogy a meddőség végleges, így nem érdemes félni ettől a szótól.

Miért ennyire tabu a meddőség témája?

Világi írások és szakmai anyagok vannak róla, de személyes tanúságtételek nem igazán. Ha vannak, akkor is olyanoktól, akiknek már született gyermekük vagy örökbefogadtak.

Azért fontos erről beszélni, mert így mások is rájöhetnek, hogy nincsenek egyedül, más is keresztül megy ugyanazon a lelki fájdalmakon.

Azért is lett ennyire tabu, mert intim témákat érint, hiszen a meddőséghez hozzátartozik a szexualitás kérdése is. Nem szívesen beszélgetünk erről a legszűkebb családi és baráti körön kívül másokkal. Illetve a gyász is jelen van, ami szintén nem egy könnyed téma.

Izgalmas kihívás lehetett „tapasztalatlanul” belevágni a könyvírásba, hogyan történt a munkafolyamat?

Először megpróbálkoztam a szokványos módszerrel, vázlatot írtam, felépítettem, megterveztem. De ez egyáltalán nem működött mindig csak az adott személyre tudtam figyelni: amikor írtam Sára történetét, akkor például semmi nem jutott eszembe Rebekáról. Több fordításban is elolvastam a szereplővel kapcsolatos történeteket, kijegyzeteltem, hogy mi érint meg engem leginkább, mi az, amiben magamra ismertem bennük és utána írtam meg a fejezeteket.

Volt olyan bibliai szereplő, akivel nagyon tudtál azonosulni?

Mindegyikőjüktől sokat tanultam, Hannával tudtam a legjobban azonosulni. A legtöbb fordításban ő Anna, de nem akartam, hogy bárki is összekeverje Mária édesanyjával. Hanna története a 21. században is nagyon ismerős lehet: jön-megy, teszi a dolgát, tele van érzelmekkel, az ő karaktere az egyik legjobban kidolgozott a Bibliában. Van egy hálaéneke, amit a gyermeke születése után énekel, és bár nekem ez az öröm még nem adatott meg, de magával a szövegével nagyon tudok azonosulni. Ő különösen sokat adott nekem a könyv írásakor.

De alapvetően mindegyik meddő nőre igaz a Bibliában, hogy nagyon erős személyiség volt, mégis emberi hibákkal és bukásokkal. Mindegyikük hatalmas dolgokat élt át, és ezt a kitartásuknak és a hitüknek köszönhetik.

Anélkül, hogy spoilereznék, de többször teszel említést arról a könyvben, hogy a férjeddel milyen módon élitek meg ezt az időszakot…

Több szakaszra lehetne bontani, mert ez nem egy lineáris állapot, sokkal inkább hullámzó. Volt, amikor nekem volt szükségem támaszra, volt amikor neki. Előfordult, hogy mindketten zuhantunk – az nagyon nehéz volt – de sokszor vagyunk mindketten bizakodóak. Rengeteg gondolatot osztunk meg egymással a témában, imaélményeket, olvasnivalókat. Más meddő párokkal is szoktunk beszélni, mert jó megtapasztalni, hogy mások hogyan állnak ehhez a kérdéshez, illetve segíteni tud a magányunkon is, amikor úgy érezzük, hogy nagyon nehéz.

Volt olyan, amikor haragudtál Istenre?

Nem, olyan nem volt, sokkal inkább duzzogó kérdőrevonás és értetlenkedés. Tudtam, hogy erről a helyzetről nem ő tehet. Nem azért vannak betegségek, mert Ő kigondolta, hogy „akkor most Ő ezeken keresztül tanít majd bennünket”.

Rá sose haragudtam, az emberekre sokkal inkább, akiktől sok sebet és fájdalmat kaptam.

Én sem házas nem vagyok, sem pedig nő, mégis hatalmas élményt nyújtott a könyv olvasása. Ugyanakkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ki a célközönsége egy olyan könyvnek, amely meddő nőkről szól?

Nemcsak a meddő nőknek vagy pároknak szól, hanem bárkinek, aki érdeklődik az iránt, hogy mit élhet át egy nő, aki gyermekre vágyik. Mivel egyre több meddő van, ezért egyre fontosabb a téma, főleg azért, mert ez tényleg tabutéma, erről nagyon nehezen beszélünk. Ezért is gondolom, hogy ha nem is mindenkinek, de sokaknak szól: a lelkigondozóktól kezdve a többgyermekes szülőkön át egészen azokig, akiknek nincsen gyermekük.

Felemelő érzés lehet, hogy egy könyv köthető most már a nevedhez, amelyet te írtál, és amely szellemi termékként téged is túlélhet. Milyen érzésekkel tölt el ez?

Amikor az utolsó mondatokon gondolkodtam, akkor futott át az agyamon, hogy „hú, ezt én tényleg megírtam.” A borítótervet megláttam, akkor is ez az érzés fogott el: egy nagy adag büszkeség, hogy sikerült!

Az előszót négy felekezet négy „képviselője” írta, köztük olyan személyek, mint Papp Miklós, vagy Grendorf Péter. Milyen volt tőlük/náluk a könyv fogadtatása? Hogyan fogadták ők a könyvet?

Azért kértem fel őket, mert hivatásukból fakadóan mérvadó a véleményük. Pozitívan álltak hozzá és nagyon jólesett, hogy értékesnek tartják a könyvet. Megerősítettek abban, hogy egy olyan témában született könyv, amely eddig tabunak számított.

A “Megszabadítottál szégyenemtől” már előrendelhető ide kattintva. 

Fotó: Hegedüs Márton

hirdetés