Blog, Martí Zoltán

Csatatér helyett engedelmesség

A püspöki konferencia intézkedését követő első vasárnap ismét felszínre törtek az indulatok – szerencsére csak a közösségi médiában.

Elszabadultak az indulatok a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pár napja kiadott közleménye kapcsán, amelyben elrendelték többek között a szenteltvíztartók kiürítését és a szájba áldozás felfüggesztését. A közösségi médiában méltatlan stílusban estek egymásnak magukat hívőknek valló emberek, úgy repültek a hülyézések és az egyéb gyalázkodások, hogy csak pislogtunk a szerkesztőségben. 

Se kézfogás, se nyelvre áldozás – rendkívüli intézkedéseket vezetett be a püspöki kar

A kisebb csendélet után várható volt, hogy vasárnap kerülnek újra fel a virtuális sisakok a fejekre, és legújabbkori fegyverrel, a gyilkos billentyűzettel kezdetét veheti az újabb összecsapás. Szerencsére voltak olyanok, akik megőrizték a hidegvérüket, és kulturáltan tudták véleményüket kifejteni  különböző oldalakon és csoportokban – akár pro akár kontra.

Mert ellentétben sokakkal én úgy érzem, hogy helye van az ellenvéleménynek, ugyanakkor nincs helye az engedetlenségnek püspökeinkkel szemben.

Személy szerint én nem értek egyet az intézkedések egy részével: aránytalanul szigorúnak érzem például a szájba áldozás felfüggesztését, amely sokunk számára fontos kifejezése az Eucharisztia tiszteletének, és pont higiéniai okokból nem szoktam kézből áldozni. Nekem nem jó érzés a perselyezéskor “összepénzezett” kezemmel a szentostyát magamhoz venni. S persze tudom, hogy vihetek fertőtlenítőt, de így is rossz érzés, ha a világ legnagyobb titka higiéniai kérdések tárgyát veti fel.

De itt jön az engedelmesség: betartom és elfogadom a püspököm kérését. 

Egyesek olyan stílusban becsmérelték a döntést – és az azt meghozó embereket- amely teljes mértékben vállalhatatlan. Voltak olyanok is, akik arra biztatták papjaikat, hogy mondjanak nemet püspökeiknek, hogy lázadjanak fel az apostolok utódai ellen. Támadják elegen a kereszténységet, és a katolikus egyházat ahhoz, hogy még a magukat tagjainak vallók is egymással foglalkozzanak vérbenforgó szemekkel.

Ezek a rendelkezések fájdalmasak – de hiszem, hogy a szándékuk a papok és a hívők épségének megőrzése. Hiszem és remélem, hogy átimádkozva születtek, és abban egészen biztos vagyok, hogy számukra sem volt könnyű elrendelni őket. A kulturáltan elmondott véleménynek helye van, a lázadásnak nincs. Azok, akik ezekben a napokban engedetlenségre bátorítanak és szembeállítják a püspököket a hívőkkel, meggyőződésem hogy súlyos bűnt követnek el. 

S, ha ez így van, akkor kézből sem áldozhatnak.

Martí Zoltán

Fotó: MTI/EPA/ANSA/Ciro Fusco

hirdetés

1 Komment

  • Válasz Németh Rezső 2020. 03. 09. 19:06

    Se a Facebookra se a katolikus Eclézsia anyakönyveibe nem vagyok regisztrálva de más felekezetnél érvényesen kereszteltként a kommentekben említett lelki áldozás analógiájára “lelki katolikusnak” tekintem magam. Akik viszont szent tekintélyekkel szemben okoskodva sárral dobálóznak ők a papíralapú katolikusok. Ők áldozhatnak én nem. Legalább méltatlanként se kárhozatot se vírust nem veszek magamhoz.