Vers

Rózsalélek – verssel emlékezünk Szent Erzsébetre

Tegnap emlékeztünk Szent Erzsébetre, akinek szívügye volt az elesettek és a szegények gondozása és megsegítése. Mindössze 24 évesen hunyt el, mégis rengeteg jót tett rövid élete során. Lajkó Bianka olvasónk az ő tiszteletére küldött egy verset nekünk.

Lajkó Bianka – Rózsalélek

Szelíd lélek fut a pocsolyákban,

Meg-megbotlik, lepihen a sárban,

hirdetés

Felkel, megy tovább rendületlenül,

Ő nem néz maga elé tehetetlenül.

 

Bátor lélek kiáltás zajában

Újra fut, szavak a szájban,

Mégsem mondja ki, hova siet,

Ismét elesik, megint megijed.

 

Megragadják. Az erős szív gyenge,

Könnyen sebezné az életlen penge.

Láthatatlan, s mégis ragyogó szemeket

Figyel az égen, sorolja a neveket.

 

Lenéz kezére, egyre pirosabb, 

Nem olyan, mint tegnap, sokkal koszosabb,

Vércsepp gördül ujján, a pengére fogja,

Élete utolsó imáit mormolja.

 

-hitte ő. Fájdalmat észlel,

Ahogy egyre jobban szorít a kezével,

S ahogy könnycseppje szalad arcán,

Vörös szirmok pihennek le ajkán.

 

Zöld tövis sebzi az ártatlan lelket,

Ezeregy szál rózsa borítja a rendet,

A szorítás elhal, lerogyott a földre,

Rózsalélek hullott a poros kőre.

Még nem érkezett hozzászólás