Emlékszem, hideg volt, valamikor télen a Városligetben. Egyedül indultam, aztán találkoztunk, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele tartani egy darabig. Először csak sétáltunk, meséltem neki, ő pedig feszült figyelemmel követte az egymásba gabalyodó szavaim. Nagyon tetszett a társasága, végig olyan nyugodt volt a légkör, végig önmagam tudtam lenni mellette…
Aztán csendben maradtam. Csak ő beszélt. Először elmondta, hogy sokszor figyel, és mennyire örül, hogy végre elmentem vele. Régóta tervezte ezt a közös időtöltést, de nem akart rámenős lenni, tudta, hogy kicsit elfoglalt szoktam lenni. Utána mesélt nekem arról, milyennek lát. Érdekes volt az ő szemén keresztül látni magam, nagyon jót tett nekem, hogy megosztotta velem a rólam alkotott képét. Bátorított, elgondolkodtatott, szembesített, de végig a szeretet jellemezte a megnyilvánulásait. Aztán beengedett picit a jövőképébe is. Nem sokat láthattam, de egyértelmű volt, hogy részem van benne. Tervez velem.
Ilyen, amikor randira visz az Isten.
Az ilyen találkozásokban van valami különleges… mert csak Te vagy ott és Ő. Végre megoszthatja Veled a gondolatait Rólad, a helyzeteidről, és végre Tőle hallhatsz Róla is. Jobban megismerheted Őt és magad is – kételyek, tabuk nélkül.
Legközelebb, mikor jön és leszólít Téged, adj Neki egy kis időt, teret. Lehet ez a Városligetben, a buszon, vagy otthon, miközben görgeted a telefonod. Nem fog nyomulni, de tudd, a háttérben tűkön ülve várja a lehetőséget, hogy időt tölthessen Veled.
Különleges dolog az ismerkedés. Miközben vágyunk erre és alkalmazzuk is az emberi kapcsolatainkban, jó, ha észben és szívben tartjuk, hogy a Mindenhatóval való ismerkedés egy szükséges, megunhatatlan kutatás, néha kiszámíthatatlanul új távlatokat rejtő, életfogytig tartó kaland.
Pócsi Ági
Ha te is örömmel osztanád meg gondolataidat, történetedet a 777 oldalán ezzel tanúságot téve a hitedről és az általad vallott értékekről, akkor írj nekünk a kapcsolat oldalon!
(A publikálás jogát fenntartjuk!)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás