Egy embertársam halálára

Egy abszurd halál és annak még abszurdabb fogadtatása a magyar interneten – avagy a fotelek kényelmessége így veszi el józan eszünket.

Megrázó hírre kaptam fel a fejemet a napokban: egy kenyai férfi a jobb élet reményében úgy döntött, hogy Európában próbál szerencsét, elhagyva ezzel hazáját, ahol negyven százalékos a munkanélküliség. A fiatalember – jó kérdés hogyan – egy Londonba tartó repülőgép futóműjébe bújt el, ahol azonban esélye sem volt a túlélésre. A felszállást követően halálra fagyott, majd amikor a repülőgép megkezdte az ereszkedését, akkor kizuhant a repülő alján és a holttest ezer méterről csapódott egy londoni ház kertjébe. Döbbenetes és persze elkerülhető haláleset: a férfi álmából egy kegyetlen tragédia történt. 

A cikket az egyik online hírlap – teljesen lényegtelen melyik – felületén olvastam, ahol a kommentekhez érve hitetlenül néztem a monitort. Idézek néhány hozzászólást:

“Hál’Istennek a Boeing jól van.”
“Nagymamám is mindig azt mondta, “majd ha néger gyerekek potyognak az égből “. Hát most már potyognak”
“Micsoda hírek na erre iszok egyet!”
“Végre egy úgy érkezett ahogy az elvárható.”
“Azért részvétem a londoniaknak, én sem örülnék, ha tönkretennék a kertem.”

hirdetés

És ezek a kommentek messze a legtöbb vigyorgó lájkot kapták a többi olvasótól, akik közül csak néhányan határolódtak el.

Felteszem a kérdést: hogy a fenébe jutottunk oda, hogy egy ember halálán röhögünk, hogy egy fiatalember drámájára iszunk, és gúnyolódunk rajta? Hogyan lehetséges, hogy a nagy fehér kultúrember azon vigyorog, hogy valaki jéggé fagyott egy repülőn kínok között, majd a teste szétporladt egy ezerméteres zuhanást követően? Hogyan veszett ki belőlünk az alapvető józanság és emberség?  

Ennek a fiatalembernek ugyanúgy voltak szülei, szerettei mint a kommentelőknek. Lehet hogy gyermekei is, akik most édesapjuk nélkül maradtak. Ugyanúgy szeretettel megteremtette, megálmodta a Jóisten.

Ez a kenyai férfi ugyanúgy Isten képmása volt, mint te meg én. 

Igen, egy migráns volt, és nem, nem támogatom azt hogy bárki illegálisan belépjen egy másik ország területére, akár a földön, vagy akár a levegőben. De akkor sem felejthetem el, hogy élő hús-vér emberről van szó, aki kapcsán ugyanúgy szól hozzám Jézus parancsa:

“Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”

Nyugodjon békében!

Martí Zoltán