Vers

Weöres Sándor imája

Számtalan kérést fogalmazunk meg Istennek az imáinkban, de vajon hányszor kérjük azt, hogy Őt lássuk meg mindenben? Erre ébreszt rá a XX. század egyik legnagyszerűbb magyar költőjének, Weöres Sándornak a verse, aki a költeményein kívül is többször tanúbizonyságot tett mély és élő hitéről. 

Weöres Sándor: Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-ragyogással:
mind a tiéd!
valamennyiben itt vagy,
akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanúl
s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra
kerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,
egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt oly könnyen, szűntelenül feledünk.

 

A költő nemcsak versein keresztül fejezte ki hitét, 1970-ben így beszélt Krisztusról a Vigília című lapnak: 

Számomra csak egy ember létezik: Jézus.

“Jézus létezik, és Ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. (…) Egyetlen célom: egy fokkal közelebb vinni az olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.”

 

Képek: cultura.hu, Pixabay

Még nem érkezett hozzászólás