Blog

Szingli vagyok, álmodozom?

Szingliként úgy tapasztalom, hogy a “Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet (mert onnan indul ki az élet)” intés megtartását az is segíti, ha megtanulom karbantartani az érzelmeimet. Ez azt is jelenti, hogy megpróbálom helyén kezelni a “crush-jelenséget”.

“Ott van az a srác/lány… ő… na ő. Ő olyan, tudod, pont olyan, amilyet keresek. Jó a humora, zseni az öltözködése, na meg az a mosoly… tudom, mondtam már ilyet, de ez most más…”. Valahogy így szoktak kinézni azok a szituációk, amikor egy számunkra elérhetetlen, tökéletesnek látszó plátói ábránd útvesztőjébe kerülünk. Nem ismerjük az illetőt, de amennyit láttunk belőle az pont elég ahhoz, hogy ő legyen a megtestesítője a kergetett ábrándnak a fejünkben.

Van, hogy kis mértékben, rövid ideig, de olyan is van, hogy elburjánzik, régóta húzódik, mélyebb szintekre kerül a szívben… ez utóbbira véleményem szerint különösen fontos odafigyelni.

A gondolatvilágunk egy érdekes, tágas platform. Egy olyan fiktív világ, amit csak mi látunk, amit úgy alakítunk, ahogy csak akarunk: Ott őrzünk titkokat, még meg nem valósított álmokat, célokat – amiket talán másoknak el sem mondunk. Ott létrehozhatunk olyat, ami a való életben még nem történt meg, vagy egyáltalán nem is fog – de minket boldogabbá tesz, ha látjuk a “mi lenne / mi lett volna ha” történeteket felvázolva magunkban. Valahogy ott mindig bátrabbak, okosabbak, bölcsebbek vagyunk, és bármire képesek merünk lenni… ez is megérne egy külön bejegyzést. 

A crush-jelenség egy jóleső dolog, nem érzünk káros hatást benne, csak úgy van. Nem befolyásolja a valódi párválasztásunkat. Nincs hatással az elvárásainkra, a szemüvegre, amivel a valódi társat keressük. Nem méregetünk/hasonlítgatunk magunkban, és nem zavar, ha az ábrándhoz képest egy jóval tökéletlenebbet kapunk. Direkt sarkítok, mert sajnos ezek az állítások, amik sántítanak. Nem tudatos dolgok ezek… elég, ha nem figyelünk oda.

A gondolataink hatással vannak az érzelmeinkre, az érzelmeink pedig bizonyos esetekben nem a mi pártunkat fogják, hanem félrevezetnek. Ilyenkor ha ezekre az érzelmekre építünk, kártyavárat építünk, és ha jön a kijózanító szél, magunknak okozta fájdalmakból kell kikászálódnunk, és ez van, hogy nem csak laza napokba, hanem hosszú fájdalmas folyamatba telik.

Így amikor a szív óvására gondolok, szingliként ez sem elkerülendő tényező. Nekem évekbe telt rájönni, hogy hogyan működök ezen a téren. Mindig is nehéz volt kezelnem az érzelmeket, álmokat, és amikor ezt nem tudatosan tettem, egy állandó szomorúság volt bennem a meghiúsult ábrándok miatt. A mérce miatt, amit én tettem tökéletessé, megfelelhetetlenné magam és leendő társam számára is. Jó, ha néha odafigyelünk erre a különleges platformra, a gondolatvilágunkra. Nem elég csak popcorn-evős nézőnek, vagy a hely kreatív rendezőjének lenni… vannak karbantartói feladatok, amik elvégzésére mi magunk vagyunk feljogosítva.

Pócsi Ági

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás