Mostanában nagyon besűrűsödött az életem, nem jut elég időm azokra a dologokra, melyekre igazán szeretném. Ezek közé tartozik a főzés, az olvasás, a kirándulás, de az ima is.
Az elmúlt napokban szomorúan kellett beismernek magamnak, hogy nem tudok hosszasan elidőzni a Bibliám társaságában vagy egyszerűen üldögélni Isten jelenlétében. A tanévzárás és más kötelezettségeim pillanatnyilag teljesen leterhelnek, így muszáj volt kicsit átalakítanom az imaéletemet. Egészen egyszerű szemléletmódváltást hajtottam végre:
Mindig imádkozom, amikor nem kell gondolkodnom.
Amikor megyek a villamoshoz, cipelem a bevásárlószatyrot, öltözködöm, seprek a lakásban… mindig tudatosítom magamban, hogy Isten ott van mellettem és bármikor interakcióba léphetek vele. Többnyire meg is teszem és elkezdem neki sorolni, mi mindenért vagyok éppen hálás. Néha nem könnyű, hiszen a leterheltséggel az is együtt jár, hogy nehéz megtalálni a szépet és a jót, de végül mindig akad néhány apróság.
Hajnalban a villamoshoz menet a madárcsicsergésér, az illatos bokrokért, a friss szellőért vagy éppen a csendért adok hálát, ami meglehetősen ritka Budapesten. Ezek után már nem tudok bosszankodni a tolakodó nénik miatt a zebránál, a lerobbanó villamos miatt a semmi közepén vagy a működő légkondi miatt, amit a reggeli 5 fokban is üzemeltetnek valamiért.
Bár igazán hatékony minőségi időt nem tudok imádságra fordítani mostanában, Istennel mégis tudok így időt tölteni, ami erőt ad, hogy végezhessem tovább a teendőimet.
Lábánné Hollai Katalin
Ha te is örömmel osztanád meg gondolataidat, történetedet a 777 oldalán ezzel tanúságot téve a hitedről és az általad vallott értékekről, akkor írj nekünk a kapcsolat oldalon!
(A publikálás jogát fenntartjuk!)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás